2020. május 5., kedd

Csákányospusztától Vitányvárig a Mária-szakadékon át

Csákányospusztánál az 1-es út meleltti parkolóban hagytuk az autót és elindultunk a kék jelzésen a Mária-szakadék felé. Az elágazásnál ez az óriás tölgyhármas állított meg. Itt jobbra, a földút felé kanyarodtunk.

A turistaház mellett balra kanyarodtunk és a kis ösvényen jobbra tartottunk. Akkor még nem tudtuk, de gyakorlatilag a Mária-szakadék mellett kapaszkodtunk felfelé. Az erdő alja tele volt sárgálló kutyatejjel.
Az emelkedő tetején balra fordultunk, majd a  kék jelzésről rátértünk a háromszög jelzésre, és hamarosan elértük a Körtvélyesi-kilátót.  

Az erdő alját kutyatej, őzsaláta és zergevirág borította. 

Visszatértünk a kék jelzésre, és  pár száz méter után elértük az erdei temetőt, mely  különlegesen békés hangulatot sugárzott a késő délutáni nap fényében. 

Faragott Krisztus-fej egy korhadó fa törzsén a temetőben.

Még mindig a temetőben ránk szállt különösen megnyugtató, békés hangulatban Vitányvár felé vettük az utunk. 

Vitányvár romjai

Visszafelé vezető úton végre rátaláltunk a Mária-szakadék romantikus völgyére. Kidőlt fák borították a kiszáradt patak medrét. 

Több 10 méter magas sziklafalon zuhanna le a víz, ha lenne, mi lezúduljon. 

Az a fa a vízeséssel szemben a sziklák között magasodott. 
Az út hossza kb 12 km, kisebb emelkedőkkel, kellemes, jól járható úton.

3 megjegyzés: