Vértes és a medvehagyma

Tatabánya melletti Síkvölgy erdő alját ellepi a medvehagyma. Fennséges látvány a záródó lombkorana  alatt hófehéren világító virágszőnyeg. Erős hagymaillat, és döngicsélő méhek és egyéb bogarok zümmögése tölti be a levegőt. 

A tanösvényen a tájékoztató táblákon - véleményem szerint - teljesen indokolatlan medvehagymával készíthető ételrecepteket olvashattam volna, ha érdekelt volna. De nem. Ehelyett belemerültem a virágok fotózásába. 

Ha már eljöttem Tatabányáig, gondoltam bóklászok egyet a környéken. Vitányvár csak egy ugrás, tavaly már amúgyis terveztem, hogy erről az oldalról is megmászom. Így nagynehezen elszakadtam a medvehagymás erdőtől, és egyre fogyatkozó mennyiségű virág között ballagtam a vár felé. 

Kihagytam néhány tavaly már meglátogatott kilátópontot, először jelzetlen erdészeti utakon haladtam, majd rácsatlakoztam az országos kékre. Ilyen szép csillaghúros erdőszélek mellett halad a kék jlezés. 

A várfalról több irányba is letekinthetünk a lábaink alatt elterülő erdőre, ami így tavasszal csodásan friss zöld színekben pompázott. 

A vár jellegzetes fája úgy tűnik kiszáradt. 

A várat valószínűleg a tatárjárás előtt építtették a Csákyak.  A törökök 14 évig ostromolták sikertelenül, majd végül mégis bevették. Ezután többször váltott gazdát a vár, míg végül Pálffy Miklós elfoglalta, és 1697-ben felrobbantotta, hogy többé ne tudja bevenni az ellen. Végül falainak köveit felhasználták a helyi házak építéséhez, a vár állapota folyamatosan romlik. Íme egy kép, hogy nézhetett ki fénykorában, itt pedig virtuális sétát tehetünk a középkori vitányvár digitálisan rekonstruált épületében és környékén. 

Vitányvár falai - az egykori lakótorony maradványa

Egy brutál legenda Vitányvár urának, Hédervári Imrének és  Krimhildának szerelméről szól. Krimhilda a szomszédos Gerencsérvár urának volt a leánya, és nem óhajtott atyja által kijelölt nemeshez menni feleségül, helyette Imre megszöktette és a várába vezette. A bősz atya szonnal ostromolni kezdte a várat, de nem tudta bevenni azt, egész addig, míg egy álnok szolga el nem árulta egy titkos folyosó létezését, ahol beosonva épp a várúr szobájába jutott, ahol egyrészt leütötte a gaz csábítót, másrészt lányát befalaztatta. Nos, mai szemmel kissé végletesnek és meggondolatlannak tűnhet a problémák ilyetén rendezése, de a középkor férfi és szülőközpontú autoriter világában tán ez mégsem volt szokatlan. Lássuk be, egy lány dolga mégiscsak a családi vagyon gyarapítása és a pozíció megerősítése házassága által.  Mindenesetre a történet bizonyára másképp alakult volna, ha egy okos feleség megeteti elébb az urát, és  ágyba viszi az ostrom előtt. 

A történet azonban szerencsére itt nem ért véget. A lányt egy kedves szolgáló egy kis ablakon keresztül ellátta élelemmel, másrészt Mátyás király fülébe is eljutott a dolog, aki, mint afféle jó kirány rögtön igazságot tenni. Gerencsér várában a lánya elvesztése és tettei miatt depresszióba esett apa fogadta, aki roppantmód megörült annak, hogy lánya még mindig él, sőt, időközben Hédervári is magához tért, így aztán nagy lakodalmat csaptak és mindenki boldogan élt tovább, gondolom teljes békében após pajtival, hisz csudába egy fejbevágással és a szerelmem befalazásával!

Ezeken tűnődve értem a Gráciák bércéhez, melynek panormája már tavaly is lenyűgözött. Ezúttal alulról közelítettem meg a sziklaperemet egy rövid, ámde  meredek ösvényen kapaszkodtam fel a dolomit sziklaperemre. 

180 fokos panorámában gyönyörködhetünk, mely a Természetjáró szerint nem valami változatos, mégis sehol egy ház, csak az éritnetlen erdő  látványa. Egyszerűen pazar! Így tavasszal a sokféle zöld talán mégis változatosabbá teszi. Felettem hollók repkedtek most is, akárcsak tavaly. 

Visszaereszkedve a völgybe a piros jelzés felé vettem az irányt. A Vörös-luk nevezetű barlangot szerettem volna megtalálni, és a közében jelzett másik kilátópontot. Végül járatlan utakon vágtam át a barlang felé. Ilyen szép zöldbe borult (salátaboglárka mező)  völgyön vezetett utam. 

Páfrányosban

A kék jelzés melletti meredélybe jelezte a Vörös-lyuk-at a térkép. Meglehetősen nehéz megközelíteni, én azért felkapaszkodtam a bejárathoz, ami alig ember méretű hasadék. Állítólag odabent még 8 méteren kereztül kanyarog az alagút, nem hívogatott, így nem másztam be. 

Elzarándokoltam a térképem által  egy sziklaperemhez jelezett kilátóponthoz. 

Innen hazafelé vettem az irányt. Először a kék jelzésen, majd egy erdészeti úton haladtam tovább ilyen szép zöld  erdőben. 

Szikla az út mentén. 

A Vértes is tele van virággal! Főleg az őzsaláta sárga levelei virítanak, találtam zászpát, hagymás fogasírt, gólyaorrt, kardos madársisak kosbort, agárkosbort, tisztesfüvet, szurokszegfűt, csak hogy néhányat soroljak a sok közül.