Anna-völgyi vízesésnél

 

Pár hete még nyoma sem volt jégcsapoknak, és a Bükkös-patak is sokkal nagyobb vízhozammal rendelkezett. Több helyen is káprázatos vízfüggönyök alakultak ki az egykori malmok gátjainak maradványainál. 

Az Anna-völgyi vízesésnél még mindig sok víz volt, a fagyott jégcsapok tették még látványosabbá. 

Fagyott szívek

 

Ady Endre: Karácsony

I.
 

Harang csendül,
Ének zendül,
Messze zsong a hálaének,
Az én kedves kis falumban
Karácsonykor
Magába száll minden lélek.
 

Minden ember
Szeretettel
Borul földre imádkozni,
Az én kedves kis falumba
A Messiás
Boldogságot szokott hozni.
 

A templomba
Hosszu sorba
Indulnak el ifjak, vének,
Az én kedves kis falumban
Hálát adnak
A magasság Istenének.
 

Mintha itt lenn
A nagy Isten
Szent kegyelme súgna, szállna,
Az én kedves kis falumban
Minden szívben
Csak szeretet lakik máma.
 

II.
 

Bántja lelkem a nagy város 
Durva zaja,
De jó volna ünnepelni
Odahaza.
De jó volna tiszta szívből
- Úgy, mint régen -
Fohászkodni,
De jó volna megnyugodni.
 

De jó volna mindent, mindent
Elfeledni,
De jó volna játszadozó
Gyermek lenni.
Igaz hittel, gyermekszívvel
A világgal
Kibékülni,
Szeretetben üdvözülni.
 

III.
 

Ha ez a szép rege
Igaz hitté válna,
Óh, de nagy boldogság
Szállna a világra.
És a gyarló ember
Ember lenne újra,
Talizmánja lenne
A szomoru útra.
Golgota nem volna
Ez a földi élet,
Egy erő hatná át
A nagy mindenséget,
Nem volna más vallás,
Nem volna csak ennyi:
Imádni az Istent
És egymást szeretni...
Karácsonyi rege
Ha valóra válna,
Igazi boldogság
Szállna a világra...

Gaja-patak fagyott zúgói

Jin-Jang

Várakozás

Elfogadni, ami jön

Az élet néha meg tud gyötörni.
Jön a fagy, a hideg, a kudarcok, az elutasítás, elhagynak a szeretteink, harag gyúl a szívekben. Mit tehetnénk?
Változás, változás, változás! Irányítsd a sorsod, gondolkodj pozitívan, változz, a sorscsapások csak erősítenek - halljuk mostanság egyre több helyről. Bizonyára ez is fontos. Ennek is megvan az ideje és a módja.
Néha azonban nem tudunk mást tenni, mint elfogadni azt, ami adatott. Ami nem tőlünk függ, nem tudjuk befolyásolni. Harag? Elkeseredés? Düh? Minek? Tegyük továbbra is azt, amit tennünk kell, ami bennünk van kódolva, menjünk az úton, tegyük a dolgunk. Lássuk meg a szépséget mindig, amikor csak lehet.  És akkor majd eljön a jobb világ.

A frissen kibújt kökörcsineket jeges dara csípte

20 centi hó súlya nyomta őket, míg végre olvadáskor kibukkantak az első szirmok

Jégbe zárt szerelem

Még lehúzza a víz súlya

Mesebeli szélkerék, vagy tündérlány báli szoknyája az esőben hazafelé

A szőrök között megbújnak a vízcseppek

Cseppbirodalom

Aztán kisüt a nap. Megrázzák magukat, szőreik újra bolyhosan pompáznak,  teszik a dolguk.

A Jági tanösvény

Hallottál már a Jági-tóról? A Budai-hegység turistatérképén a Pilisszentivánhoz közeli tó mellett nem találunk nevet, és a szomszédos Jági-rét is Vadász-rét néven szerepel. A név a német Jager (vadász) szóból ered, mely a helyiek számára egyáltalán nem idegen, lévén a környéken több sváb település is található.
Innen kapta a mintegy 3 km hosszú tanösvény is a nevét. A Szénások Európai Diplomás területén helyezkedik el. A tanösvényről további információkat ezen az oldalon találhatunk.Érdemes a tanösvényt a kifejezetten az erre a célra készült ismertető füzettel a kezünkben bejárni.

Az út a pilisszentiváni sportpálya mellől indul, és bár 2 órás körútnak írja az ismertető, és fényképezőgépemmel a tizedét sem tudtam bejárni ennyi idő alatt, épphogy az elején levő tóig jutottam, amikoris rám esteledett. Elvarázsolt ez a táj, pedig az időjárás igencsak zord volt március közepéhez mérten.
Rögtön az út elején kellemes, lankás vonulatokon sarjadt ki az új zöld fű, különös kontrasztot alkotva a még itt-ott foltokban megmaradó hókupacokkal.

A lombtalan fák bepillantást engedtek az erdőbe, és látszott, hogy nyáron ezeken a fákon mennyi lián kapaszkodik igazi dzsungelhangulatot kölcsönözve a tájnak.

 

Tovább sétálva eljutottam a Jági-tóhoz. Vékony, csaknem teljesen összefüggő jégréteg borította, a látvány festői:

A tó vízszintje igencsak alacsony volt, az elszáradt vízi moszat szakálla bágyadtan csüngött a tóba hajló ágakon és gyökereken.

A tavat nádas, vagy gyékényes (?) vastag szára veszik körül.

 A tó mögött egy további tóra bukkantam, melybe mohos faágak fagytak bele.

A tavacskába jobb időben kis patak csörgedezik, melynek medrében vízinövények élnek nyaranta. Most egész elképesztő látványt nyújtott a patakmeder, mintha valaki kiteregette volna a hajszalagjait:

A meder egy következő tavacskához vezetett, melynek felszínére a szél ráfújta az elszáradt faleveleket, különös keverékét hozva létre így az ősz-tél-tavasz kombinációnak.

Sajnos csak eddig jutottam, mert rám esteledett, 3 óra alatt sikerült ezt az alig 500 méteres távolságot bejárnom, mely elkápráztatott kincseivel.
Hazafelé az első kis tónál még egy utolsó pillantást vetettem a stégről a tóra, és arra gondoltam, igazán szép lehet mindez jó időben is, naplementében.