Tihany - a szándékaim szerint

Úgy adódott, hogy a hétvégére 2 napos Káli-medencés kirándulást terveztünk a családdal. Az elmúlt másfél évben legtöbbször egyedül mentem, hozzászoktam ahhoz, hogy azt csinálok, amit akarok, nem kell alkalmazkodnom senkihez. Kifejezetten készülnöm kellett itthon gondolatilag, hogy nem fogok tudni extrém helyeken földön hasalva fényképezni, valamint valószínűleg prioritást élvez majd a kávézók látogatása a hegycsúcsok döntögetésével szemben.

Kérdezték is tőlem, mi a tervem, de jobbnak láttam csak óvatosan fogalmazni: jól érezzük magunkat, kicsit kirándulgatunk, kávézgatunk, aztán ott vannak a Káli-medence kövei, tihanyi levendulás...na itt már éreztem, hogy elfáradtak követni az elképzeléseimet, úgyhogy a további, régóta dédelgetett terveimet (barátlakások Cerezo ihletésére, Káli-medence tavai, Hegyestű) nem is említettem.

Így indultunk neki a szombatnak.

Tihanyba érkezvén első célunk természetesen a panorámakávézó felkeresése volt, átvágtuk hát magunk a tengernyi emberen, sikerrel bevettük az éttermet, levendulaszörpöt iszogattunk, és levendulahabot kóstolgattunk, ráhangolódva a levendulaültetvények látogatására. Persze fogalmam sem volt, hol is az ültetvény, de majd csak lesz valahogy. 

Amikor végre mindenki kipihente az eddigi út fáradalmait, elindultunk megkeresni a levendulást. Az egyik utcasarkon egy tábla ötlött a szemembe: Barátlakások jobbra. Nini, a titkos tervem! Gyors javaslatot tettem programváltozásra, szerencsére mindenki jó ötletnek tartotta, úgyhogy egy félórás sétával hamarosan el is értük a kívánt célt.

Az út a kelta korban földvárként használt Óvár keleti oldalán erdőkön, mezőkön keresztül vezet fejmagasságú bogáncsok és bokrok között, valamint helyenként csodás panorámával párosul. Itt fedeztünk fel egy  levendulást, ahol a Tihanyi Levendula Fesztivál keretében szedd magad mozgalomban gyűjtötték a népek a virágot. Látszik, hogy a terület felét már "lelegelték".

A Balaton északi részén, beleértve a Káli medence és a Tihanyi-félsziget területét, terült el  8 millió évvel ezelőtt a Pannon-tó. Medre kőzetrétegeinek törésvonalai mentén mentén bazaltos kőzetolvadék tört a felszínre. Így alakultak ki a Balaton felvidék első tűzhányói. A vulkáni kitörések robbanásos jellegűek voltak.  Gyakran feltépték a több száz méteres mélységben található idősebb kőzetek darabjait is.

A vörös homokkő darabok is ilyen elemi erejű robbanás eredményeként  kerülhettek a felszínre és ékelődtek be a bazalttufa sziklák közé.

A 40 méter vastagságban képződő üledék sorozat kialakulásához a heves, eleinte 10, később 100 méter mélyről feltörő gázrobbanások miatt néhény óra is elegendő volt.  

A bölényrajz már 21. századi alkotás, mivel az itt található barlangok mesterséges képződmények, a barátok a 1050-es években saját kezükkel vájták ki a sziklákból. Kicsi a valószínűsége, hogy bogyókon, esetleg nyulakon, madártojásokon kívül mást is fogyasztottak volna. Bölényre spártaian egyszerű életmódjukon kívül, azon okból sem vadásztak, mert abban az időben nem éltek a területen ilyen állatok.

A homoktufitba vájt lakások, imacellák,  emberi kéz munkái. Többnyire 1-2 helyiségből állnak, kicsi szabálytalan résekkel az ablakok számára. Néhol falba vájt bemélyedésekkel találkozunk, talán a házi oltár számára. De a telepen akadt kápolnaként és ebédlőként használt üreg is. Az 1984-es feltárások során emberi csontvázak is kerültek elő a cellákból.

Elhagyott Flinston-család lakás.

A család egyik fele szerint ez egy korabeli jacuzzi  lehetett, de aztán mégiscsak abban maradtunk, hogy az 1050-es évekből I. András által Kijevi Nagyfejedelemségből idetelepített bazilita szerzetesek nem rendelkeztek fürdőhasználati szokásokkal, sokkal inkább puritán életet éltek, a világtól távol, imádkozással és a lelki béke megszerzésével foglalkoztak.
Szent Bazil, a rend alapítója  a szerzetestől mindenek előtt engedelmességet kívánt, de hangsúlyozta a szegénység és a tisztaság követelményét is, bár a tisztaság egyrészt lelki tisztaságot jelent, de semmiképp nem fér bele a test kényeztetése hosszú, forró, pezsegő fürdők vételével.
Ebben aztán meg is egyeztünk.   

Számomra olyan, mint egy azték, vagy indiai sziklaerődítmény. Valójában Közép-Európa egyetlen épségben fennmaradt remete-telepének számít.
A lakásokat 1952-ben egy sziklaomlás betemette. Csak 3 maradt meg belőlük, melyeket 1994-ben stabilizáltak és helyreállítottak. A kővel kirakott oszlopok és ablakkeretek már ebben az időszakban keletkeztek.

A bazilita rend alapítása Nagy Szent Bazil (329-379) nevéhez fűződik. A gazdag családból származó Baszileiosz Egyiptom, Szíria, Palesztina szerzetestelepein ismerkedett meg az aszketikus életet élő remetékkel. Szülőhelyén ő is remeteéletet kezdett. Több százan csatlakoztak hozzá, ami a remeteélet szempontjából igazi kihívás lehetett, Szent Bazil inkább fel is váltotta  magányát a cenobita (közösségi) élettel. Az általa szerkesztett, a szerzetesi élet alapelveit kifejtő szabályzat az alapja mindmáig a keleti szerzetességnek.

(Egy kérdés: Vajon hogy talál több száz! követőre egy remeteként élő ember?)                   

A szerzetesek időnként útra keltek, és a közeli éppen épülő kolostorba is ellátogathattak. A mostani apátság helyén épp akkoriban kezdte építtetni I. András királyunk a Tihanyi Bencés Apátságot. Akkoriban persze a templom nem így nézett ki, az évszázadok során sokszor átalakult. A török időkben a szerzetesek elhagyták a monostort. Sokáig végvárként használták, várfallal erősítették meg. A tihanyi vár soha nem került török kézre. A XVIII. század derekán épült az altemplom fölé a lenyűgöző szépségű, messziről is jól látható barokk templom. A templom alapja még az I. András által alapított román kori egyszerű szerkezetű templom. Ide van temetve az alapító király.

Irány a levendulás és a szedd magad mozgalom! Az utat már tudjuk, már csak oda kell érni. Meglehetősen hangulattalan volt így az egész hely. Mire odaértünk a szombati napra elkerített területet szinte teljesen learatták az emberek.

Szerencsére a vasárnapi adag még ott lilállott, lehetett nézelődni és fotózni. Sokan kis nyusziként kuporogtak a lila virágok között, és készültek a fantasztikus természetes fotók. Mi sem maradhattunk ki!

1920-as évek közepén egy neves gyógynövény szakértő, Bittera Gyula telepítette az első levendulás ültetvényt, egyenesen Franciaországból hozott szaporítóanyaggal. Ez volt az első ipari célú nagy levendulaültetvény-telepítés. Csodák csodája, a Tihanyban aratott levendula illóolaj tartalma magasabb volt, mint a franciáé! Még a tőzsdén is jegyezték. Az 1960-as évekig 100 hektárra növelték az ültetvény nagyságát.
A 60-as évektől aztán a kommunizmus alatt, ahogy az egész ország, úgy a világhírű tihanyi levendulás is pusztulásnak indult. Nagy részét beszántották és szőlőt telepítettek helyére, a megmaradt 20 hektár pedig művelés hiányában elvadult.
A területen 1986 óta újraindult a levendula termesztés. 1995-ben az öreg levenduláson kívül új területen kezdték meg a levendulatelepítést.

Néha csak szándékolni kell a dolgokat, és minden úgy alakul, ahogy a legjobb. Nagyon meg voltam elégedve a napnak eddigi alakulásával, nem AKARTAM semmit, mégis mindent megkaptam, és nem csak én éreztem jól magam!