A Jági tanösvény

Hallottál már a Jági-tóról? A Budai-hegység turistatérképén a Pilisszentivánhoz közeli tó mellett nem találunk nevet, és a szomszédos Jági-rét is Vadász-rét néven szerepel. A név a német Jager (vadász) szóból ered, mely a helyiek számára egyáltalán nem idegen, lévén a környéken több sváb település is található.
Innen kapta a mintegy 3 km hosszú tanösvény is a nevét. A Szénások Európai Diplomás területén helyezkedik el. A tanösvényről további információkat ezen az oldalon találhatunk.Érdemes a tanösvényt a kifejezetten az erre a célra készült ismertető füzettel a kezünkben bejárni.

Az út a pilisszentiváni sportpálya mellől indul, és bár 2 órás körútnak írja az ismertető, és fényképezőgépemmel a tizedét sem tudtam bejárni ennyi idő alatt, épphogy az elején levő tóig jutottam, amikoris rám esteledett. Elvarázsolt ez a táj, pedig az időjárás igencsak zord volt március közepéhez mérten.
Rögtön az út elején kellemes, lankás vonulatokon sarjadt ki az új zöld fű, különös kontrasztot alkotva a még itt-ott foltokban megmaradó hókupacokkal.

A lombtalan fák bepillantást engedtek az erdőbe, és látszott, hogy nyáron ezeken a fákon mennyi lián kapaszkodik igazi dzsungelhangulatot kölcsönözve a tájnak.

 

Tovább sétálva eljutottam a Jági-tóhoz. Vékony, csaknem teljesen összefüggő jégréteg borította, a látvány festői:

A tó vízszintje igencsak alacsony volt, az elszáradt vízi moszat szakálla bágyadtan csüngött a tóba hajló ágakon és gyökereken.

A tavat nádas, vagy gyékényes (?) vastag szára veszik körül.

 A tó mögött egy további tóra bukkantam, melybe mohos faágak fagytak bele.

A tavacskába jobb időben kis patak csörgedezik, melynek medrében vízinövények élnek nyaranta. Most egész elképesztő látványt nyújtott a patakmeder, mintha valaki kiteregette volna a hajszalagjait:

A meder egy következő tavacskához vezetett, melynek felszínére a szél ráfújta az elszáradt faleveleket, különös keverékét hozva létre így az ősz-tél-tavasz kombinációnak.

Sajnos csak eddig jutottam, mert rám esteledett, 3 óra alatt sikerült ezt az alig 500 méteres távolságot bejárnom, mely elkápráztatott kincseivel.
Hazafelé az első kis tónál még egy utolsó pillantást vetettem a stégről a tóra, és arra gondoltam, igazán szép lehet mindez jó időben is, naplementében.