Augusztusra többnyire elhallgatnak a madarak. Még a kora reggeli órákban is csak annyit lehet hallani, hogy a rigó kapirgál a fák alatt a száraz avarban. Néha a Duna mellett sétálva bereppen a jégmadár az ágak közé és némán megül néhány pillanatra a víz fölé hajló száraz ágakon.
A kacsák persze jöttömre szárnyukat verdesve, méltatlankodó hápogással reppennek a magasba, lábukkal fodrosra kavarják közben a víz felszínét.
A fák közül szürkegémek emelkednek ki, kurrogó hangjuk sokszor ér váratlanul. Ők előbb észlelnek engem, mint én őket, bármilyen nesztelenül is közlekedet, még akkor is, ha még nem láthatnak, mert a fák takarásában vagyok.
Napkelte után, a part mentén sétálva néhány helyen halk pattogó hangokra lettem figyelmes. A sok apró hang egyetlen, jól hallható kattogás folyammá állt össze, betöltve a fák lombkoronáját. Meresztgettem a szemem, bámultam a magasba, próbáltam rájönni a hang okára. A fák között számtalan apró madárkát pillantottam meg ide-oda repdesni.
Azt nem tudtam eldönteni, hogy ők az okozói-e a hang forrásának, vagy csak követői.
A következő elméleteket gyártottam:
- Lehetséges, hogy a fák most érlelik magjaikat és azok pattognak ki a tokjukból?
- Esetleg a madarak eszegetnek, kapkodják a rovarokat és a csőrük csattanása okozza a hangot?
- Vagy hernyók rágják a leveleket?
Akinek van tippje, bátran írja meg nekem a kommenetbe!
Ilyen madárkákat sikerült fotóznom a fák között:
 |
| Szürke légykapó |
 |
| Cinke |
 |
| Füzike |
 |
| Szürke légykapó |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése