Az élet néha meg tud gyötörni.
Jön a fagy, a hideg, a kudarcok, az elutasítás, elhagynak a szeretteink, harag gyúl a szívekben. Mit tehetnénk?
Változás, változás, változás! Irányítsd a sorsod, gondolkodj pozitívan, változz, a sorscsapások csak erősítenek - halljuk mostanság egyre több helyről. Bizonyára ez is fontos. Ennek is megvan az ideje és a módja.
Néha azonban nem tudunk mást tenni, mint elfogadni azt, ami adatott. Ami nem tőlünk függ, nem tudjuk befolyásolni. Harag? Elkeseredés? Düh? Minek? Tegyük továbbra is azt, amit tennünk kell, ami bennünk van kódolva, menjünk az úton, tegyük a dolgunk. Lássuk meg a szépséget mindig, amikor csak lehet. És akkor majd eljön a jobb világ.
 |
| A frissen kibújt kökörcsineket jeges dara csípte |
 |
| 20 centi hó súlya nyomta őket, míg végre olvadáskor kibukkantak az első szirmok |
 |
| Jégbe zárt szerelem |
 |
| Még lehúzza a víz súlya |
 |
| Mesebeli szélkerék, vagy tündérlány báli szoknyája az esőben hazafelé |
 |
| A szőrök között megbújnak a vízcseppek |
 |
| Cseppbirodalom |
 |
| Aztán kisüt a nap. Megrázzák magukat, szőreik újra bolyhosan pompáznak, teszik a dolguk. |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése