A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kökörcsin. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kökörcsin. Összes bejegyzés megjelenítése

2025. március 15., szombat

Esős

A lejtőn ballagó pár szembe jött velem az úton. Az asszony alig bírt lépkedni, a férfire támaszkodott, aki óvón vezette, figyelte minden lépését. Aztán elkanyarodtak a völgy felé. Arra gondoltam, vajon velem ki fog így sétálni, ha már igazás öreg leszek? 



Nemzeti ünnepünk reggelén esőcseppes kökröcsineket indultam fotózni. Mivel fények amúgy sem nagyon voltak, úgy gondoltam, elég ha 8 óra után indulok. Nagyot tévedtem. A rét tele volt kutyásokkal és kirándulókkal. Úgy látszik a nemzeti ünnepre nem csak a szónoklatokra voltak kíváncsiak az emberek s mivel a plázák zárva voltak, beneveztek valamelyik hegybejárós eseményre és papírokat lobogtatva a kezükben, 5-10 fős csoportokban vonultak át a kedvenc rétemen, alig észrevéve a az esővíz súlyától lelapult virágokat. 

Fura térdeplésemnek egy gyanakvó kutya szaglászása vetett véget. Jobbnak láttam odébbálni és rejtettebb rétet keresni a zavartalan fotózáshoz, ám valahogy mégsem ött az ihlet. 

 



2022. április 9., szombat

Utolsó ecsetvonások

A Nap szemmel láthatólag sietett befejezni égi útját, és szeretett volna minél előbb eltűnni a látóhatár alatt. Utolsó leheletével még végigsimogatta a Földet: hamarosan sötét lesz  - mondták  a pászmák - de ne félj, csak pihenj, reggelre új fényeket és langyos meleget hozok! 
S mintha sajnálta volna itt hagyni a nyíló virágokat és a frissen sarjadt füvet, a végső centiket nagyon lassan tette meg, szinte milliméterről milliméterre, minden pillanatban újabb színárnyalatot bocsátva ki magából, s azzal pingált tökéletes precizitással, mégis művészi odaadással sárga, narancs, majd vörös ruhát az itt maradó világra. 
Végül csak a Fény maradt és a Sötét. A növények  szélben rezgő ujjai mohón ragadták meg az utolsó fénysugarakat, végleg magukba zárták, s maradt a Sötét. 
A távolból az autópálya egyre halkuló, de soha meg nem szűnő  moraja szűrődött csak fel. 





2021. április 2., péntek

2018. április 6., péntek

Virágok fekete-fehérben?

Elképesztő, eretnek gondolat volt számomra! Megfosztani a színeiktől pont azokat a növényeket, melyek esetében a szín oly annyira meghatározó, fontos elem? Hiszen legtöbbször azért gyönyörködünk annyira a virágokban, mert színükkel felhívják magukra a figyelmet a száraz avar, fű között, vagy a sötét erdő mélyén. De láttam néhány fekete-fehér virág fotót, sőt még nőnapra is rendszeresen kapok egy ismerősömtől, akinek egyébként remek fekete-fehér fotói vannak (lunalaci.blogspot.hu). Addig-addig foglalkoztatott a gondolat, míg végül idén már direkt úgy néztem a kökörcsineket, hogy vajon hogy mutatna, ha elhagynám a színeket?
A fenti kép esetében a világos-sötét kontrasztra hajtottam. Arra gondoltam, hogy a fekete erdő előtt jól mutat majd a kökörcsin, főleg, ha a kék színét ki tudom világosítani PS-ben egy szűrővel. Végül ez lett belőle, de persze mobilon nem mutat, nagyban pedig jobban tetszik, mint a színes változat.
Nagyon tetszik a virág formája. Ezért úgy próbáltam fotózni, hogy a háttér a lehető legsötétebb legyen, így könnyen ki tudtam emelni a virág formáját. A felső képen hérics látható, az alsón leánykökörcsin.
A kökörcsineken nagyon jól mutatnak a szirmaikat fedő kis szőrpihék. A tapintása olyan, mint egy kisbaba selymes haja. Szerettem volna ezt is érzékeltetni a képen.
A kökörcsin bájos eleganciáját, kecsességét, lágyságát is szerettem volna megmutatni. Olyanok, mint hajladozó balett táncosok. Talán itt sikerült a legjobban.

Aki ezek után inkább színesben nézegetné a kökörcsineket, menjen a szabadba, vagy nézze meg itt az idei sorozatot>>

2017. március 29., szerda

A virágos Sisakvirág tanösvény

A tanösvény a Telki országútról indul és a zöld háromszög jelzés vezet át a csúcson álló Csergezán Pál-kilátón keresztül Nagykovácsiig.
Hossza kb. 10 km, a szintemelkedés 400 m. Legmagasabb pontja a Nagy-Kopasz 559m.
A tanösvény igazi különlegesség. Elképesztő mennyiségű és fajtájú virágot fedezhet itt fel az ember fia-lánya, valamint kora délelőtt számtalan dalos madár hangjától zeng az erdő.
Így tavasz elején kezdetben kopár fák között vezet felfelé a széles turistaút, majd egyre többször sárgállik ki itt-ott a húsos som sárga virága. Dalra is fakadtam, olyan jókedvem támadt tőle, amikor átbújtam a sárga, romantikus alagúton.
Kb. félórás sétával  elérhetjük Tarnai-pihenőt, ahol remek panorámában gyönyörködhetünk, (távolban Százhalombatta tornyai)
megcsodálhatjuk a szélben bólogató kökörcsineket, sőt héricsek is mereszthetik ránk hatalmas sárga napkoronájukat.
Innen felfelé a domboldalt egyre kevesebb talaj fedi, a dolomit sziklás terület az időjárásnak és a kirándulóknak köszönhetően egyre inkább felaprózódik, a murvásodás gátolja a zárt gyeptakaró kialakulását. 
Fák közül leginkább molyhos-tölgyesekkel találkozunk (a képen a lombtalan erdő), a fák meglehetősen alacsony növésűek, kivéve az invazív fekete fenyőt, melyből szintén láthatunk jó néhány égbe törő csoportosulást a környéken, bár némelyik eléggé megtépázott állapotban leledzik. 
A napsütötte réteken kankalin, kövi pimpó, martilapu, daravirág, fürtös gyöngyike virít.
Ahogy közeledünk a Budai-hegység legmagasabb pontjáig, a Nagy-Kopaszig,  a fák tövében egyre több a hóvirág, tüdőfű, erdei kutyatej, galambvirág, kisvirágú hunyor, bókoló fogasír, boglárka, keltikék mindenféle színben,  hát még amiknek a nevét sem tudom, vagy  észre sem vettem.


A kilátó nevét Csergezán Pál festőművészről kapta, aki szívesen festette az erdő vadjait. 
A kilátó közelében a déli lejtők tölgyeseit felváltja a bükkös, majd a kilátótól alig egyórás sétával elérhetjük Nagykovácsit egy szép gyertyános tölgyesen keresztül.  Jelen pillanatban nem találtam ezen a szakaszon virágokat az úton, de a tanösvényen elhelyezett tájékoztató táblák számtalan további, később virágzó virágkülönlegességgel kecsegtettek.

  

Május 

Az első tavaszi virágokat számtalan újabb váltja fel, melyek szinte az összes általam bejárt Buda környéki sziklagyepen megtalálható. Ilyenek a zsálya, salamonpecsét, farkas kutyatej, csűdfű, elvirágzó héricsek. gubóvirág, veronika, magyar szegfű, erdei gyöngyköles, molyhos napvirág, orvosi macskagyökér, apró rózsák. 

A Tarnai-pihenő felé vezető úton találtam pár tő madársisak-ot is (2021), valamint a fű között apró rózsatöveken bájos fehér rózsabimbók ültek. A növény alig volt 15 cm. . 

A zárt dolomit sziklagyep jellegzetes jégkori maradványfaja, a henye boroszlán is itt bontja gyönyörű sötét rózsaszín virágait.
Igazi meglepetés volt számomra az erdei szellőrózsa bájosan könnyed hatalmas fehér virágszirmai.
A réten épp május elején kezdte bontogatni szirmait a tarka kosbor, virágai a fehértől a sötét rózsaszínig minden árnyalatban pompáztak.


Íme egy kis ízelítő a Tarnai-pihenő panorámájából:
 A színeket a természet alkotta, nem PS! Köszönhető ez a párás időnek, és a jobbra épp lemenőben lévő napnak.

A májusi sziklagyep

 Különlegessége az árvalányhajak között megbúvó  tarka kosbor.
További kosbor fotókért katt IDE.
Nagy foltokban borítja a lejtőket és az erdők alját a nagyezerjófű.
Lila minden árnyalata a sziklagyepen: bókoló bogáncs, zsálya, csomós harangvirág, gombos varjúköröm, közönséges ebnyelvűfű, tarka kosborok minden árnyalata, katáng ...
Egyenes iszalag a nagyezerjófű között:
Mezei keresztfű:
A kétlevelű sarkvirág orchideaféle és állítólag enyhe vanília illatot áraszt, de én nem éreztem,. Igaz erős szél fújt, amikor arra jártam. Termései apró magvak, melyekben nincsen tartalék tápanyag, ezért a fejlődésben gombafonalak segítségére van szüksége a növénynek.Védett, eszmei értéke 10.000 Ft.
Kilátás a Tarnai pihenőről:

A kilátótól Nagykovácsiig terjedő bükkös erdőben nem sok virágzó növényt találtam, de a turbánliliom már növelte bimbóit, és az erdő alján tarka kosbort is találtam.
Az út szélén lengette rongyait a kónya habszegbű, azt mondják ennek így kell kinéznie, még nem virágzott el :)

Június közepén 

Alig tettem néhány lépést a  tanösvényen, amikor az erdő szélén a réten megpillantottam a tarka nőszirmok telepeit! Mellettük nyílt a sárga gyűszűvirág is.

A rétek tele voltak koloncos legyezőfűvel, kis ökörfarkkóróval, pirosló herével. Az erdő mellett az úton baracklevelű harangvirágok lengedeztek.
Elérve a Tarnai-pihenőt, a sziklagyepen orchideáknak nyomát sem láttam már, az árvalányhajak között árlevelű len bújt meg.
Találtam még terjőke kígyósziszt, imolát, peremizst, orvosi székfüvet...
Elhagyva a kilátót, a hegy északi oldalán turbánliliom pompázik.
Június utolsó napján a turbánliliomok már elvirágzottak, de szomszédságukban tömegesen nyílik a sisakvirág. A turbánliliomok virító lilájához képest alig észrevehetőek sárga, süvegszerű virágai.
 Az erdő árnyas sűrűjében leginkább még mindig a harangvirág virágzik. De most nem a baracklevelű, hanem a keskenyebb levelű kánya harangvirág. Találtam fehér példányt is.
 A Tarnai-pihenőnél megtaláltam az István-király szegfű néhány példányát.
Kiérve az erdőből, az út menti réteken a legtöbb virág már magot érlel. Ami még virágzik, azokon csomókban csüngnek a nektárt szívogató lepkék. Közelebb érve hozzájuk számtalan színes virágként reppennek a magasba.

Ahol nemrég még a tarka kosbor virágzott, ott most vidám méhbangókra leletem. 


A tanösvény Nagykovácsihoz közelebbi végénél az út menti réteken számtalan virág között ott hajladozott  a sárga len. 
 
A fura nevá (fehér) gyíkfű nevét a torokgyík elleni gargalizálásról kapta. Mellette az üstökös gyöngyike. 




Folyt. Köv.

A növények határozásában köszönet a Növényhatározó természetjáróknak csoporotnak!