Fundoklia völgy

Ez nem az érdi levendulás! Bejegyzés az érdi levendulásról>>

A nevére figyeltem fel. Érden jártomban-keltemben megláttam egy táblát, mely mutatta az irányt. Ilyen névvel! Követnem kell. Jó magyar szokásnak megfelelően 3 táblát megtaláltam, körforgalomból be, körforgalomból ki, majd a negyedik azt mondta, egyenesen tovább. Én szót fogadtam, és miután kiértem Érdről is, meguntam már a nyílegyenesen haladást, elértem egy fennsíkra, ahol csodás kilátás és szépséges növények fogadtak. Azonban kétségkívül nem ez volt Fundoklia völgy. De sebaj. Azért nézzük mit is láthatunk itt.

Ezután hazamentem, és inkább utána néztem az Interneten a Fundoklia völgynek.
A funduklia török szó, Mogyoróalj lenne a magyar fordítása. Nem lehetetlen, hogy Hamzsa -bég idejében a nagy szemű török mogyorót kívánták meghonosítani itt, a napsütötte déli lejtőkön, s a név csak sokkal később változott a betelepülő tótoknak, sváboknak érthetőbb Fundokliává.
A völgyről írtak is izgalmasan hangzottak. 33 féle védett növényfajjal, gyurgyalag teleppel kecsegtettek. A völgyet teljes hosszában helyi természetvédelmi határozat oltalmazza. Valamint kiderült, hogy régészeti védelem alatt is áll, mivel a völgy északnyugati vége világhírű ősemberi vadásztelepet rejt, ahonnan több mint ötvenezer állati csontmaradvány, köztük barlangi medve, barlangi oroszlán, gyapjas orrszarvú, mamut csontok, valamint nagyszámú, a vadászzsákmány feldolgozását lehetővé tevő szerszám került elő. A völgyteknők alján tűzhelynyomokat is találtak.
Nos, ott a helyem. A hely feltérképezésére választott időpont nem volt éppen ideálisnak mondható, 40 fok árnyékban, node majd a völgy fái alatt hűsölök egy kicsit - gondoltam. Nyomtattam ugyan magamnak térképet, de kértem útbaigazítást a helyiekről, akik jellemzően többnyire a vállukat vonogatták, végül 1 valaki tudta a választ: jobbra mutatott, és azt mondta: éppen itt a bejárat! Csodálkoztam rendesen, mert nem láttam semmi mást, mint pusztaságot. Leparkoltam a kocsit, és közelebb mentem. Nagyon meglepődtem!

A közel sík fennsíkba bevágódó, kanyargó völgy egyedülálló tájképi érték.

A völgy így első pillantásra megközelíthetetlennek tűnt, tehát árnyékról szó sem lehet.  A völgyfenéken gyertyános tölgyes maradvány, a lejtők oldalain és a platón különleges élőhelyigényű sziklagyepek és löszgyep foltok fordulnak elő. A terepen egy tanösvény vezet végig, korrekt tájékoztató táblákkal. Bemutatja a hely élővilágát, legjellemzőbb növényeit, állatait. Elvezet ahhoz a helyhez is, ahol az ősember maradványokat találták, de a táblán kívül a leletekből és a lelőhelyből semmi sem látszik. Egy helyen az út levezet a völgybe a fák alá. 

Olyan érzés volt, mint mikor lemegyünk egy ház boltíves pincéjébe. Minimális napfény jutott csak le ide, se madárcsicsergés, se a közeli autópálya zúgása nem hatolt be ide. Csak a legyek zümmögése hallatszott.

Kb. 20 perces sétával eljutottam a tanösvény alsó bejáratához, ahol a gyurgyalag telep fogadott.

Egy fia gyurgyalag sem látszott, el kell majd ide jönni egy alkalmasabb időpontban is.

A löszfal előtt azonban a színes madársereglet helyett virágözön fogadott.

Innen egy hosszú lépcső vezet felfelé a fennsíkra.

A fennsíkon növények csodás arzenálja fogadja a látogatókat. Egy arborétum is megirigyelhetné ezt a csodás botanikai kavalkádot. Most ezek a növények fogadtak itt: Ökörfarkkóró, macskafarkú fürtösveronika, zanót, zászlós csűdfű, harangvirág, nyúlszapuka. ( A meghatározásokat köszönöm a Növényhatározósoknak)

Az egykori bánya területén lévő talajszelvényen jól látszanak a völgy geológiai viszonyai.

A közeledő vihar füllesztően elviselhetetlenné teszi az időt. A kutya már alig bír lépni.

A völgyet borító erdők mellett az oldalfalat most a zanót alacsony bokrai borítják. A horizonton az M7-es autópálya. Ez adja itt az alapzajt.

Mindent összevetve, egy kellemes késő délutáni séta lehet ősszel, vagy leginkább tavasszal. Az egész tanösvény másfél-két óra alatt bejárható, feltéve, hogy valaki nem akarja az összes virágot és lepkét lefotózni.
Ilyenkor nyáridőn azonban az ember csak egyre vágyik mindezek után: elmerülni egy nagy vízben. Kutyámnak ez meg is adatott. Lementünk a Dunához, ő csak állt-állt percekig a vízben és nem mozdult.

Egy tartalmas leporelló a völgyről: >> 

További bejegyzések a témában: 

• Fundoklia völgy és kisvirágú hunyor

Hol található ez a völgy?

A másik oldal

Két hete a Beliczay-sziget téglagyár felőli oldalán sétáltam, akkor készült a téglagyárról szóló bejegyzésem. Most inkább újra a sziget természeti szépségei felé vettem az irányt.
Kiindulási pontom közvetlen az autóút melletti kis telepített nyírfás volt, ahol két hete még bokáig érő vízben álltak a fák. A mocsári nőszirmok és a mocsári gólyahír sárgán borította a talajt.

 

Mostanra a víz leapadt, a gólyahír félig elvirágzott, de a nőszirom hatalmas "bokrokban" pompázott az erdő közepén. Természetesen fel kellett fedeznem őket.

Kiterjesztem szárnyaimat

Sárga pöttyös

Egész az erdő közepén jártam, viszonylag száraz lábbal, a látvány magával ragadott, ámde a szag! Minél beljebb kerültem, annál jobban lehetett érezni.

A kiszáradt posványban szépen rohadni kezdtek az elszáradt nedves falevelek, elpusztult kagyló, és apró vízinövény és víziállat  maradékok.

Gyorsan kimenekültem a mocsárból, de a szag követett. Rá kellett döbbennem, hogy a kutyám remek rejtőillatnak gondolta, és rendesen meghempergőzött benne. Irány hát a Duna, így nem jöhet haza!

Az idő meglehetősen borús volt, Dézit mindez nem zavarta egy hatalmas fürdésben, boldogan úszott a vízbe dobott botok után, csak arra kellett vigyázni, hogy az ár el ne ragadja. Szerencsésen megúsztuk a fürdést.
A parton a mindenütt fellelhető döglött halmaradékok és úszóhólyagok, madárcsontvázak újra kísértésbe ejtették egy újab jószagú hempergőzésre, de akkor már résen voltam.

Duna parti idill

Irányt vettem hát a sziget közepe felé. A "bejáratot" ketten őrizték, mély egyetértésben: egy öreg fa és egy téglafal.

Mivel jól fel voltam öltözve a hidegre való tekintettel, nem zavart a szúnyogok népes hada, mely egyre sűrűbb rajokban támadott.

Kedvenc elszáradt nyárfákkal tűzdelt folyóm partján nem tudtam már sétálni, 2 méteres aljnövényzet, sűrű bokrok vették körül.

 így nézett ki egy hete...

...és most. A folyó szinte teljesen kiszáradt. A békanyál  sűrűn fedi a talajt. A partszakasz teljesen megközelíthetetlenné vált, legnagyobb sajnálatomra.

Egy korábbi bejegyzésemben látszik, hogy hogy néz ki ez a táj tavasz elején.

Az út menti kis patakban a legkülönfélébb állatokat vettem észre:

Több kis béka ijedten ugrált a partról a vízbe jöttünkre. Ez a hatalmas példány azonban békésen ücsörgött a vízben.

Több vízisiklót is láttam. Nagy izgalmamban nem sikerült a gépet teljesen élesre állítani.  

És íme, egy teknős, meglapult a víz alatt.

A Duna part felé az úton újabb virágokat találtam. Egyrészt a mocsári nőszirom kisebb példányai virítottak a tavaly kivágott erdő területén. Másrészt virágzott a réti iszalag.

Kis hetyke kalapka

A réten, embermagasságú fű között csigák, lepkék, szöcskék, és egyéb bogarak tanyáztak.

Kiérve az erdőből megláttam A hegyet. Mint kiderült a hegynek neve is van: Kakukk-hegy, és természetvédelmi terület.  A Kakukk-hegy az ország azon ritka területeinek egyike, amelyen a löszerdőssztyepp a szó szoros értelmében, erdő-gyep mozaik formájában maradt fenn.

Mi lehet ott az a sok fehér? Mesélte valaki, hogy rengeteg különleges virág nyílik arrafelé. Meg kell keresnem. Alulról a hely megközelíthetetlen, házak, kerítések állják el az utat. Felülről kell tehát megtalálnom.

A magas partfalak védelmében együttesen fordulnak elő a keleti pusztai, sztyeppei növényfajok és a jégkorszak után hazánkba délről bevándorolt mediterrán növények.

A kocsihoz visszaérve készítettem még egy panorámafotót a helyről:

Belőttem az irányt, beültem a kocsiba, és elindultam. Ez egyáltalán nem volt egyszerű feladat. Az Ófalu fölött egy földút vezet arra, rengeteg kacskaringóval. Hosszas tévelygés után végül egy szőlősgazda mutatta meg az utat. "Erre, aztán arra, majd a keresztnél balra, át a manduláson..." Már épp kezdtem feladni a reményt, amikor rátaláltam:

A kakukk-hegyi lösznövényzet nem elszigetelt terület, hanem az érd-százhalombattai Sánc-hegy további értékes lösznövényzet-maradványaival - sánc, tumulusok, magaspart, százhalombattai Téglagyári-löszvölgyrendszer és téglagyár lejtői - a mezsgyék, ill. a felhagyott és részben regenerálódott lösznövényeztű kisparcellák révén kapcsolatban van.

A Kakukk-hegyet 2007. áprilisában az ország 200. természetvédelmi területévé nyilvánították

A panoráma igazán pompázatos, megérte feljönni!

A Duna a téglagyárral

Érd Ófalu

A messziről látott lejtő telis-tele volt méteres fűvel és méteres virággal. A kutya ki se látszott belőle. Azonban olyan meredek volt, hogy egy darabon próbálkoztam, de csak négykézláb mertem közlekedni,  majd úgy döntöttem, inkább fentről készítek néhány képet:

A virágok közt felismertem a nagyezerjófű néhány példányát, harangvirágot, és a koloncos legyezőfű tengernyi mennyiségét.

Visszafelé a bácsi, aki útbaigazított, búcsúzóul egy rózsát adott nekem :)

Az elkövetkező héten rá kellett döbbennem, hogy a dunavíz illatú ázott kutyaszag egy zárt lakásban igencsak erőteljes tud lenni, és akár 7 napig is érezhető.Nyitott ablak használata ajánlatos!

Virágos rétem

Már megint reggel, már megint menni kell a kutyával! De hova? Unom a környéket, minden fűszálat ismerek - Gondoltam én.
A kutya határozottan bökdösött az orrával: "Ne gondolkozz annyit, gyerünk már, menjünk, mindegy az hova!" - Gondolta ő.
Hamarosan kiderült, hogy mindketten tévedtünk.
Beültettem az autóba, és elindultam fel a hegyre. Egyszercsak megpillantottam a tévétornyot, né, ott már régen jártunk, menjünk oda.
A látvány elképesztett. A réten a nagyezerjófű méteres virágtömege fogadott. Nem tudtam betelni velük, melléjük feküdtem a fűbe, és csak ámultam!

A kutyának ez határozottan nem tetszett, jobban szerette volna, ha nem csücsülünk a fűben, hanem megyünk egyenesen előre, megszagolunk mindent, és eltűnünk a fák között. Így hát elszakadtam a réttől, és tovább indultunk.
Az egész terület tele volt a legkülönfélébb virágokkal. Mindenhol színes virágmező fogadott minket.

 

A nagyezerjófű a legkülönfélébb virágkombinációkkal volt megtalálható.

pirosló gólyaorral

kék lennel

a kedvencem: árvalányhajjal

Számomra azonban a legdöbbenetesebb élmény az volt, amikor egy kanyar után kék mező fogadott. Az egész rétet beborította a len kék virága!

Fantasztikus érzés volt, ezt meg kell osztanom mindenkivel! Vissza kell jönnöm ide a gyerekeimmel. Még ma! A képek a felét sem adják vissza annak a látványnak, és érzésnek, ami ott elfogott. 

Úgy adódott, hogy a gyerekeim nem tudtak feljönni ma ide, nagy bánatosan este megint a kutyával kettesben sétáltunk erre. Képzeljétek, eltűnt a rét! A len összes kék szirma lehullott, elvirágzott, és nem volt más, csak szomorú szokványos füves puszta.

A csoda elmúlt, és csak én láttam.

Ezek a lepkék váltották fel a kis virágokat:

A kutyám viszont egyáltalán nem bánta, mert a gazdi így végre nem fotózott, hanem hajlandó volt sétálni, és sikerült egy nyulat is megkergetni (mármint a kutyának).