Ködös-párás reggelek, napsütéses meleg nappalok váltják egymást mostanság. Terveim között szerepel a nyári fotós helyszíneim újbóli felkeresése. Most a budakeszi Bodzás-árok végénél lévő kőbányához látogattam el, azzal a nem titkolt reménnyel, hogy a régi bánya tetejéről a völgy csodásan fog festeni párába burkolózva.
Mire odaértem a völgyben még mutatkozott némi ködfolt, ám mire a kilátóhelyemre érkeztem, csaknem teljesen eloszlott.
 |
| A napot még eltakarják a hegyek - melyek persze csak a magyar szemnek hegyek - árnyákba borítva a völgyet. |
 |
| Egy téli kép |
Kissé csalódott voltam. Aztán a szemközti hegyvonulat mögül előbukkanó napsugarak a fűszálakon csücsülő harmatcseppeket az égre csalogatták, melyek ezrével engedelmeskedtek a hívó szónak.
Később összetalálkoztam a pásztorral. Mondta, hogy ez magánterület, és engedély nélkül nem lehet itt tartózkodni. Illedelmesen elnézést kértem, és felajánlottam, hogy távozok. Mondta hogy nem szükséges, hanem inkább nézzek el amarra, ott még szebb a táj, csak fogjam pórázra a kutyát. Nos, akkor mégiscsak mennem kell, mert biza' póráz, az nincs nálam. Végülis az sem fontos, javította ki magát, ha a kutyám engedelmes, és nem szalad el mellőlem. Mondtam, hogy nem szalad el. Ebben aztán megegyeztünk. Ő eltűnt a dombtetőn az erdőben, én meg a völgyben, a jelzett irányban.
Valóban szép volt a táj, készítettem is néhány képet, majd egy nagyobb kanyar után látom ám, hogy a dombtetőn követett a pásztor, figyelte minden lépésemet.
Az út végén újra szóba elegyedtünk. Elmondta, hogy sokszor jönnek erre kutyát sétáltatni az emberek, és
besétálnak a gulya közepébe, pedig az veszélyes, hiszen a borjaikat védő
tehenek könnyen támadnak. És hiába szól az emberekre, még nekik áll
feljebb. Elmesélte, hogy 7 éve űzi ezt a
mesterséget, többnyire békés, sok munka csak akkor van, ha ellenek a
tehenek, meg ha be kell takarítani a szénát. Olyankor 3-kor kezdődik a
munka és sötétedésig tart. Egyébként igencsak nyugalmas. Üres óráiban farigcsálni szokott mindenféle állatokat, emberfejeket fából, most éppen egy pásztorbot fejére farag egy turulmadarat, és ha visszajövök csütörtökön, nekem ajándékozza, addigra kész lesz.
Nem nagyon akart hagyni eltávozni, szerintem unatkozott
naphosszat egyedül, és most kihasználta a kínálkozó alkalmat egy kis
beszélgetésre.
 |
| Ködös minimál |
Hasonló bejegyzések:
Csodaszépek :)
VálaszTörlésMikor már azt gondolja az ember, hogy az időjárás nem vele van, akkor jön sokszor a meglepetés. :)
VálaszTörlésA pókhálós és az első marhás miatt, azt gondolom, bármi megérte.
A pásztor csuda ember lehetett! :)
Igen, mókás volt. Kíváncsi vagyok mit gondolt, amikor a bolond nő hason feküdt a vizes fűben. Éreztem, hogy figyel :). A pókhálós rét csuda volt, sajna a félig sem tudtam visszaadni a látványt.
TörlésHát ez megint nagyon érdekes lehetett.
VálaszTörlésGyönyörű képek!
VálaszTörlésKöszönöm
VálaszTörlés