2022. április 28., csütörtök

Hollókőtől a Csarna-völgyén át Miklós-tetőig - tavaszi körtúra a Magas-Börzsönyben

A naposnak induló meleg tavaszi időt vad szelek kergették mire elértem a Jancsi-hegyet.  


Az Ökör -orom körnéykén talán az egykori vár kövei gurultak szét a hegyoldalban, mindenesetre csodás látvány a mohákkal benőtt szikla gömbőcök. 

Várak a Börzsönyben - az egykori vár hűlt helye.

Holló-kőnél napsütéses friss zöld helyett párás, felhős idő biztosította a misztikus hangulatot és veszett szél cibálta rólam a kabátot. 

Kövirózsák és zuzmók

Sziklákba nőtt gyökerek megállásra késztetnek. 

Úton a Várbérc felé ez a sziklakutya vigyázza az utat. Mintha ez is egy régi várfal lenne, pedig lehet, hogy csak a vulkáni kürtő természetes maradványa. 

Mindenfelé keltikák színesítik az erdő alját.

Salgóvárnál igazi falmaradványokat is találni. A panoráma most erősen felhőbe burkolózott, így a kilátásról nem készült fotó. 

Úton a Csarna-völgye felé egy erdészeti útról. 

Úton a Csarna-völgye felé egy erdészeti útról - szakadozik a felhőzet.

Itt  már sejtettem, hogy a következő kanyarban szép lesz a kilátás!

Börzsöni vonulatok. Szemközt Miklós-tető, Magosfa, Csóványos. 

Pikkelyes pöfeteg maradványa

A Hamuház felé vezető út mentén kivágták az erdőt. Így gyönyörködhettem a szemközti hegyoldalban. Szemközt Várbérc, Hollókő, Ökör-orom és Jancsi-hegy. 

A völgybe leérve mindenfelé az erdei madársóska kis fehér virágai virítottak. Ez a kis növényke nem csak szép, hanem csuda egészséges, tele van vitaminnal, gyógyító hatású. Konkrétan mindenre is jó

Tavaszi csarna-völgyi sínek

Az erdő mélyére behatoló fény megtörik a felszálló erdei párás levegőn. 

Sziklák közt megbúvó kutyatej

A másik oldalról a völgy.

Lefelé az új zöldön. 


2022. április 27., szerda

Fél óra a hegytetőn

 Az alábbi fotók a börzsönyi kaldera egy irtásának tetejéről készültek, mintegy fél óra leforgása alatt. 

Volt részem szélben, felhős időben, jégesőben, majd elvonuló fellegek vetettek árnyékot a tájra. Végül kisütött a nap, és ragyogó friss zöldben pompázott a hegyoldal. 







2022. április 26., kedd

A fák titkos élete - erdei szuperorganizmus

Közösen jobban megy! 



Peter Wohlleben nem kevesebbet állít A fák titkos élete c. könyvében, mint hogy a fák igazi közösséget alkotnak, gyökereiken keresztül szoros kapcsolatban állnak egymással, kommunikálnak, sőt tápanyaggal is segítik egymást. 
Amikor először olvastam ezeket a gondolatokat, nagyon fellelkesültem, és bár tudom, hogy sok kutató megkérdőjelezi Wohlleben elméleteit, én mégis szeretném hinni, hogy minden úgy van, ahogy ő mondja. Az erdőben jártamban kerestem az Wood Wide Web létezésére utaló nyomokat. Az itt látható képekkel próbálom az általam értelmezett világot megeleveníteni. Mivel laikus vagyok, ezért lehetséges, hogy valamit tévesen értettem meg, bármiféle kiegészítést, javító észrevételt szívesen veszek. 
Egy igazi baráti páros fa ügyel arra, hogy ne fejlesszen túlságosan vastag ágakat a másik fa irányába, a lombkorona legerősebb ágait kifelé fejleszti.

De miért segítenék egymást a fák?

Egyetlen mondatban összefoglalva: Egy fa  csak annyira lehet jól, amennyire az őt körülvevő erdő is jól van.

Egyetlen fa nem tud kiegyensúlyozott helyi klímát kialakítani.

 Együttesen a sok fa ökoszsztémát alkot, csillapítja a szélsőségesen magas, vagy alacsony hőmérsékletet.  
 
Egyetlen fa ki van téve az időjárás viszontagságainak. kevésbé tud ellenállni  a viharoknak, hónak, esőnek, szélnek. 

Az erdei közösségben  nővő fák nagyon magas kort érhetnek meg, ezért megéri a közösséget fenntartani, és nem csak önmagával törődni. 
A fenti képen a a hosszúhetényi ősbükkös egyik 200 éves fája uralja hatalmas koronájával az erdő ezen szegletét. 
Ártéri erdő hihetetlen buja fatársulása - némelyik egyed jobban bírja a magas vízállást, másik pedig a szárazabb időszakok elviselésében tehetségesebb. Mindez elősegíti, hogy a közösség szélsőséges időjárási körülményeket is túléljen.  

Ha minden példány csak önmagával törődne, akkor jó néhányan fa nem élné meg az öregkort. A nyári forró nap kiszárítaná az erdőt, illetve a réseken besüvítene a szél és további fákat dönthetne ki.
 Dobogókő alatti hegyoldal a 2014-es ónos eső után. 

Hogyan kapcsolódik egymáshoz az erdei internet szövevényes hálózata? 

Ez a különleges hálózat a fák szerteágazó gyökérrendszeréből és az azokat behálózó gombafonalak sűrű szövedékéből áll össze. 

A fa gyökerei finom szőrpihéket növesztenek, hogy a felületüket megnagyobbítsák, ezzel még több vizet szívjanak fel. 

A fák a gyökérzetük révén összekapcsolódnak, támogatják egymást. Itt a part menti fák gyökerei közül a víz kimosta a földet, ezért jól látszik, hogy egymásba van gabalyodva a gyökérrendszer. 

  Olykor laza kapcsolat létesül a gombafonalak révén, amely beburkolja a gyökércsúcsokat, és segíti a tápanyagcserét. A fa többek között ásványi anyagokat kap a gombától, cserébe a gombát a fotoszintézis során előállított cukrokkal és egyéb tápanyagokkal látja el.

Az idősebb egyedek saját csemetéik felé kiterjedtebb hálózatot fejlesztenek ki, és tápanyagot, cukrot juttatnak el hozzájuk.

A kidőlt fák gyökérzete rendszerint az idő előrehaladtával egyre jobban elporlad, puhává válik, benövik a gombák, megrágják a bogarak. Néha azonban találni olyan gyökértörzsmaradványokat, melyek sok évtized után is kemények maradnak. Ráadásul ebből a régi famaradványból új kis fa fejlődik. Hogy lehetséges mindez? Talán a többi fa látja el tápanyaggal a még mindig élő gyökerein keresztül? 

Vajon különböző fajok egyedei is segítik egymást? 

Úgy tűnik, hogy a fák meg tudják különböztetni a saját fajuk egyedeit más fajoktól. Az egyes fajok között azonban versengés folyik a fény és tápanyagok tekintetében. 
Ezzel a két fával a Börzsönyben találkoztam. A bal oldalon egy bükk sima törzse, a jobb oldalon pedig egy tölgy barázdált kérge látszik. Szépen, barátságban állnak egymás mellett, csaknem összenőve. 

Legalábbis első pillantásra....


Bár a képen nem látszik jól, a "barátságuk" úgy alakult, hogy a bükk teljesen belenőtt a tölgybe! Hosszas szemlélődés után vettem észre, hogy a tölgyből kinövő kis ágakon bükk levelek lengedeztek!

Mi a helyzet a telepített erdőkkel? 


Telepített erdők esetén nincs idő kialakítani ezt a különleges kapcsolati hálót, ezért a telepített erdő fái sokkal védtelenebbek a betegségekkel és az időjárás viszontagságaival szemben is. Többnyire sokkal gyorsabban nőnek, mint őserdőben nevelkedett társaik, ezért fájuk nem annyira kemény, és rugalmas. Könnyebben kidőlnek egy nagy viharban, vagy letörnek ágaik a hó, ónos eső súlya alatt. A belőlük készített termékek sem lesznek olyan strapabírók.  



2022. április 22., péntek

A fák titkos élete - magoncok

Gondoltad volna, hogy minden fa élete során statisztikailag csupán egyetlen utódot nevel? Márpedig Peter Wohlleben pontosan ezt állítja A fák titkos élete c. könyvében, s nekem nincs okom kételkedni ebben. 
Ezt a  bejegyzést a fentebb említett könyv inspirálta. Miután olvastam, úgy jártam az erdőt, hogy megpróbáltam megfigyelni és észrevenni a könyvben leírtakat. Mivel laikus vagyok, elképzelhető, hogy másképp értelmeztem a látottakat, mint ami valóság. Jobbító észrevételeket szívesen fogadok!

Nézzük például a bükköt - írja Wohlleben - életének 80. és 150. éve között minden 5. évben 30.000 makkot terem . Ha eléri a legmagasabb életkort (400 év) akkor 108millió makkot hoz. 
A bükk és a tölgy termése az anyafa alatt érnek földet, ezért a kis magoncok kellemes erdei klímában nőhetnek fel.


Nos ezek közül csak  egy lesz kifejlett fa. Bár nagyon sok magonc indul útnak, de csak néhányan indulhatnak akadálytalan fejlődésnek.
A többit vagy az állatok eszik meg, vagy a gombák és baktériumok bontják humusszá.

A kis fák növekedését saját anyafáik megakadályozzák. Hatalmas lombkoronájukkal beárnyékolják a talajt, a fény csak alig 3%-a éri el a talajszintet lombzáródás után. Ugyan nem sok fényhez  jutnak a fiatal csemeték,  de  az anyafáik ellátják őket a szükséges cukorral. Ez elegendő az életben maradáshoz, de a gyors növekedéshez nem. 
Kis bükk kora reggeli fényekben. Még valahogy eléri őt a tavaszi hajnali napsugár, de már most is látszik, hogy kevés fény jut az erdő aljára, holott még nem is záródott teljesen a lombkorona. 

Ez a kis bükk az erdő szélén növekszik. Kicsit magasabbra is nőtt már, mint az anyafák közé hullott társai. 

Tavaszi lomb árnyéka egy kidőlt fatörzsön.

Az erdő minden fájának megvan a maga területe. A fák közel egy magasságúak és arra törekednek, hogy a lehető legtöbb fényhez jussanak. Ez a tölgy kora tavasszal  kicsit később hozza leveleit, mint a többiek, ezért lombkoronája helyén még jut némi fény a talajra. Ilyenkor a fiatal fácskáknak van még lehetőségük napfényhez jutni. A kora tavaszi virágok is ezt az időszakot használják ki a növekedésre és a virágzásra. 


Erdő alulnézetből: Az összezárult lombkorona nem sok fényt enged be az erdő alsóbb szintjére. Ezért a facsemeték növekedése nagyon lassú.

Milyen lassan nőnek a fák? 

Hány évesnek gondolnánk az erdőben nővő  pár  méter magas bükkcsemetéket? Faiskolában vásárolt fácskák alapján én bizony 2-10 év körül becsülném a korukat.

Wohlleben viszont azt állítja, hogy a fán található kis csomókról  leolvasható a koruk: akár 80 évesek is lehetnek
Az ifjúkori lassú növekedés a  magas kor elérésének feltétele.  80-120 évesen a természetes fák még csak alig karvastagságúak és ember magasságúak. Ettől ruganyosak és ellenállóak a nagy viharokkal és a gombákkal szemben.

Ha az oldalsó ágak számottevően hosszabbak, mint a függőleges fő hajtás, akkor a csemete várakozó üzemmódban működik. Így a kevéske fénysugarat hatékonyabban tudja feldolgozni.



Amikor az anyafa eléri élete végét, és kidől, a létrejövő résen át a várakozó facsemeték nekiindulnak, hogy betöltsék a keletkezett lukat a lombkoronák között. 

Az ónos eső (2014) által megtépázott fák lombkoronája 2-3 éven belül csaknem visszanyerte régi méretét, addig azonban elegendő fény jutott a földre ahhoz, hogy a startra készen álló fiatal fácskák gyors növekedésnek induljanak. Aztán újra várakozniuk kell!

A facsemeték levele várakozó állapotban keserű, hogy az állatok ne rágcsálják meg őket. Amikor fényhez jutnak, és növekedni kezdenek, cukrot termelnek, levelük is édes lesz. Ha szerencséjük van, sikerül olyan nagyra nőni, hogy a növényevők már nem fogják elérni leveleiket. 


20 év alatt az elhalt anyafa szomszédai benövik a rést, és a nekiinduló fiataloknak  újból várakozniuk kell, amíg valamelyik szomszéd el nem hal.