2018. július 28., szombat

Geometria - Mik ezek?

1.


2.


3.


4.


5.


Római-part

A Fellini Római Kultúrbisztró különleges hangulatával vonzza az embert. Még én is kedvet kaptam elheverni a nyugágyakon vagy a raklapokból összerakott fotelekben. Eleinte ellenálltam a kísértésnek, de amikor megpillantottam a Dunán ringatózó raklap-páholyt, beadtam a derekam.


Két hatalmas pohár hideg szörppel elfoglaltuk az úszó stéget, és már egész a sajátunknak éreztük, amikor két kisgyerek cseppet sem zavartatva magát pont velünk szemben helyezkedett el. A kislány minduntalan összehasonlította fagyiját az öccséével, és elégedetten állapította meg, hogy az övé még mindig nagyobb.  A  kisfiút mindez cseppet sem zavarta, békésen nyalogatta a saját tempójában a jégkrémet.
Egyszerre csak fagyival a kezében  felállt, hátat fordított nekünk. Majd  még egy utolsó kérdő pillantást vetve ránk, szabad kezével kicsit letolta elöl a nadrágját, aztán a legnagyobb lelki nyugalommal belepisilt a Dunába.Majd békésen visszaült, és folytatta az elmélyült étkezést a tesójával.

2018. július 25., szerda

Bicikliút a Dunakanyarban


Nyári melegben, délben indultunk útnak Sződliget Yacht Club mellől. Innen ugyanis egész Szobig a Duna mellett vezet a biztonságos Eurovelo 6 kerékpárút. Vác környékén a forgalma meglehetősen nagy, kerülgettük a gyalogosokat, nem győztünk kitérni a szembejövő kerékpárosok elől.
Hangulatos Duna parti terasz Verőcén.
Verőce után azonban már egész kellemes állandó tempóban lehetett haladni. 
Nagymarosról megcsodáltuk a Visegrádi várat és a Salamon tornyot.
A forróságot enyhítette a menetszél, no meg a sok fa. Csaknem végig árnyékban vezet az út, barátságos falvak, zöldellő hegyek és a Duna most hihetetlen kék csíkja között. 
Zebegényi házak a bicikliút mentén
Egy ponton elvesztettük az út folytatását, meglepve tapasztaltuk, hogy ez bizony a szobi rév, innen már nincs bicikliút. 
Valódi magyar marha család Szob egy falu széli telkén. Persze, ha mindkét szarvat viselő tehén, akkor nem is igazi magyar család. Nagy marhák lennének akkor!
Földutakon közelítettük meg az Ipoly folyót, mely épp itt ömlik a Dunába. 
Réti - iszalag fekete fehérben. Aki szerint színesben szebb lenne, nézegesse ITT
Réti iszalagtól kéklő mezőkön haladtunk, majd fürödtünk egyet a Dunában. 
Az Ipoly folyó, háttérben egy vasúti híd
Végül a biciklit a parton tolva jutottunk vissza a révig.
Homokos Duna part
Innen újra nyeregbe pattantunk, és két és fél óra alatt lenyomtunk a 35 km-t visszafelé. Közben persze nem hagytuk ki a naplementében sétálást az ártéri fák között, no meg a vízben kerekezést sem. 
Naplemente - végre színesben
Vác után letértünk kicsit a kerékpárútról, és megpróbáltunk a part mentén, a fák közötti ösvényen közlekedni, de sajnos sok kidőlt fa állta utunkat.
Ilyen a terep, ha letérsz az útról. kerékpárral járhatatlan
Így egy kis kóborlás után visszatértünk az Eurovelo 6  útra, és hamarosan elértük Sződligetet.
Ha a képekre színesben lennél inkább kíváncsi ezen a linken megnézheted. 


2018. július 18., szerda

Táti-szigetek

Esztergomtól nem messze, Tát határában található szigetcsoport valóságos kis Paradicsom. Bár a sziget bejáratánál rengetegen horgásznak, 
illetve a nagy melegben a parton heverészve élvezik a víz hűsítő hatását, mégis beljebb haladva  érintetlen természettel találkozhatunk.
A belső, védettebb vizek mentén az ártéri ligeterdő jellegzetes facsoportosulásai figyelhetők meg (hányféle zöld, és milyen sokféle faj!). Láthatunk  kócsagokat, szürke gémet, bakcsót is, de inkább csak csónakkal megközelíthető az a rész.
 Gát a sziget közepén:
A sziget belsejében mindössze egyetlen, murvával felszórt autó szélességű út vezet végig, amelyről letérni még gyalogosan is képtelenség. Legalábbis így nyáridőn.
Most az út nagy részét csaknem teljes szélességben sártenger és víz borította. Én azért is átküzdöttem magam rajta, bár bicajjal egyáltalán nem volt ez egyszerű vállalkozás. A küllők közé liánok akadtak, a kerék és a sárvédő közé sár tömődött, végül már a nem is forgott a kerék. Minduntalan meg kellett állni, kitisztítani, mindeközben szúnyogok százai lakmároztak belőlem.
Az út mentén áthatolhatatlan erdő, csalános aljnövényzet, bokrok és nádas állja utunkat. Így aztán a a sziget belsejében háborítatlan a természet. 
Telepített nyárfa erdő a Duna és a belső út között.
Valójában az úton sem járt senki rajtam kívül, a horgászok valahol az elején letértek a Duna felé egy kis ösvényen, s utána már egyedül bóklászhattam a fák között, illetve a réten átvezető gyengén definiált keréknyomon, a megszámlálhatatlan, különleges virág között. 
Most éppen a réti iszalag nyílt, illetve sok helyen már el is virágzott.


 


További virágok a szigeten a teljesség igénye nélkül: nagyvirágú lednek, gilisztaűző varádics, réti füzény, fürtös veronika, közönséges lizinka.
Az egész úton nem is találkoztam mással, csak egy rókával és egy teljesen meztelen biciklistával. Az előbbit le akartam fotózni de elszaladt, az utóbbi jól megnézett magának, de akkor én szaladtam el.
Siettem vissza a partra, szerettem volna, ha a nap utolsó sugarait még elérem, és a part mentén sorakozó fűzfák lombja alá bevilágító fényekkel örökítem meg ezeket a különleges hangulatú  "lépegető" fákat.
  

Őszi kikerics szeptemberben az iszalagos réten:

 




Lépegető fűzfagyökerek között


Szeretem az ártéri erdőket, a part menti fákat. Igen különlegesek.

Alkalmazkodniuk kell ahhoz, hogy időnként "derékig" állnak a vízben, és ki kell bírniuk, hogy ilyenkor gyökereik fulladoznak a víz alatt. Máskor a víztől messze, szárazon kell megélniük. A két állapot között pedig a visszavonuló víz kimossa gyökerük közül a földet, de nekik akkor is stabilan kell kapaszkodniuk. A füzek gyökere szerencsére mélyen a föld alá hatol, így remélhetőleg az sem árt nekik, ha egy részük szárazra kerül.
A Táti-szigeten járva az egész part menti fűzfasor mintha lábujjhegyen lépegetne ezernyi lábán a víz felé. 


Kicsivel nagyobb, mint egy  ember magasságú függőleges földfal emelkedik a fák mögött. Nagyjából ilyen magas volt egykoron itt  a part. A Duna vízjárásának köszönhetően azonban a fák gyökere közül kimosta a földet a víz, és a csak úgy "fák lebegnek a levegőben".  Az alábbi képen látható az embermagasságú földfal és a gyökérzet is. Mint egy lépcsőn - szépen felmászhatunk a partról az erdőbe.
 
 Sok helyen még le sem kell görnyednünk ahhoz, hogy a gyökerek között tudjunk sétálni.
Vajon meddig bírnak a fák így megállni a lábukon? Ez a kis fa már nem tudta egyenesen tartani magát, de még pár gyökerével kapaszkodik a talajba. Vajon ez meddig elég neki  az életben maradáshoz?

A gyakori áradásoknak köszönhetően még az idősebb törzsek is gyakran fejlesztenek szakállszerű járulékos gyökérkötegeket.




2018. július 12., csütörtök

Bicajjal Csepeltől a Szigetszentmiklós Úszólápig

A soroksári Duna ágon már volt szerencsém kenuval is kalandozni. Most azonban a parton jártuk be ezt a szakaszt, mégpedig a csepeli oldalon. 
Kolonics György többszörös olimpiai és világbajnok kenusról elnevezett parkból  indulva biciklivel a kék négyzet jelzést követve eljuthatunk egész Szigetszentmiklós Úszólápig. 
Utoljára 8 éve jártam itt, azóta a parti sétányt szépen felújították.
Az akkori vadregényesebb, kanyargós ösvényt murvás úttá egyenesítették (akadozott is  néhol a bicaj kereke) és utcai díszlámpákkal turbózták fel, egyébként megmaradt a természetközeli hangulat.
Kis öblökben gyerekek pancsolnak, a kiszáradt fák ágain récék ücsörögnek, az úton sétáló emberek, futók és kutyások próbálnak megférni egymás mellett, de a vízen is zajlik az élet.
A sétány végén, Szigetszentmiklósnál az Üdülő soron  vezet a jelzés, a házak mellett, aszfalt úton. Hiányolom a természet látványát, ezért megörülök, amikor lekanyarodunk  a Nóra sétányra, s fák között, a töltésen haladunk.  Az M0-s hídja előtt egy kis öböl állja el az utat. Az öböl menti erdő hatalmas fái közé érdemes besétálni, a víz mellett hatalmas fűzfák alatt ücsöröghetnénk, ha a szúnyogok békét hagynának.
Elhagyva az M0-s hídját érdemes kis kitérőt tenni a Czuczor-szigetre.
Szép kis nyaralók és a vadregényes táj harmóniájának idilljéből a zúgó autópálya moraja zökkenti csak ki az ide látogatót.

A szigeten tett kis kitérő után újra az Üdülő soron halad a jelzés, majd a Rév útba csatlakozik. Aszfalt és házak, az úton néha autók húznak el, a házak közvetlen kapcsolatban állnak a Dunával, a kerítésen át csak ritkán pillantható meg a víz. 
Végül a Rév utcáról a Liget utca felé letérve elérjük a Duna sort, s hamarosan  közvetlen a folyó mellett haladhatunk egy kis ösvényen.
Stégek, kikötők és egy strand szakítja meg a parti nádas sűrűjét. Érdemes itt többször is megállni, fára mászni, elmerülni a víz látványában, bámulni  a vízi madarakat, esetleg fürdeni egyet a szabad strandon.
Kb. 12 km bicajozás után érjük el az úszólápot. A tanösvényt gyalogosan érdemes bejárni.
 
A sziget végéről visszafordulva már sokkal gyorsabban tehetjük meg az utat visszafelé, a tanösvény bejáratától már  végig a házak között haladva.