2016. december 30., péntek

2016 - TOP 10

2016 fotós szempontból kicsit nehezen indult, az év első felében azt gondoltam, nem lesz az év végén ilyen poszt. Aztán valahogy mégiscsak alakult a dolog.
Hasonló módon alakult az életem is. Egy zavaros, küzdelmes, aggodalmakkal és félelmekkel teli évkezdet után lassan nálam is felkelt a nap, megmutatta az utat, az év vége pedig egyszerűen minden képzeletet felülmúlóan jól alakult.
Ennek ellenére ez a válogatás kicsit sötét hangulatúnak tűnt nekem, mikor utólag megnéztem, de ez csak a véletlenek összjátéka lehet. Vagy mégsem?
Idén beleszerettem a Tátrába! Számomra fantasztikus élmény volt a káprázatos csipkés hegycsúcsok, köves ösvények között vezető túra. Remélem jövőre többször is jövök majd ide. A fenti kép a Poprádi-tónál készült.
A túra képei: Emléktúra a Tátrában.
Az elmúlt években rengeteg fotót készítettem kökörcsinekről, héricsekről, csillagvirágról, tőzikéről. Idén is végigjártam a szokásos lelőhelyeimet, kattintgattam is néhányat, de jobb képet az előzőeknél nem tudtam készíteni. Továbbá azt tapasztaltam, hogy egyre többen és többen hasalnak az addig rejtett helyeken a virágok előtt így aztán számomra valahogy megtört a varázs. Talán ezért, talán másért, az idei évem nem a virágok fotózásáról szólt. Ezt a képet mégis beválogattam ide, mert egy virágfotónak lennie kell!
A virágokról szóló bejegyzés itt olvasható.
Számtalan kirándulásaom során magas csúcsokra is eljutottam, ahonnan előszeretettel készítettem panorámaképeket. Ezekből a fotókból  ebben a bejegyzésben találhatsz válogatást.


 Lányommal a pusztában vadásztuk a naplementét. Akkor már nagyon sokat sétáltunk a  forróságban, s bár a felhők üdítően hatottak ránk, mégis vágytunk egy kis vízre. 
Az idei év naplementés képei itt találhatók.


Ezeket az igen különleges domború lábnyomokat egy bányatónál találtam. A kép különlegessége, ha megfordítod homorúak lesznek a nyomok.
Nagyon tetszett a tihanyi szőlőhegyen a szőlőkarók sokasága adta ritmus.
Számtalan pilisi túráim egyikén a megvadult patak csaknem elsodort minket. Ráadásul hatalmas vihart kaptunk a nyakunkba. Így alul-felül vizesen zártuk ezt a nagyon kalandos túrát.
Idén egész jól hagyták magukat fotózni a Tisza-tónál a bakcsók. Tavaly még mindig beléptek a fák közé, most pedig, mintha modellt álltak volna.
Egy ritkaság: a foltos szalamandra. Az idei esős-nedves időnek köszönhetően nagyon sokat találtunk a legváratlanabb helyeken. Ezt a szépséges példányt egy aszfalt út közepén találtuk, és igazi Darwin-díjas példány: egyáltalán nem próbált menekülni előlünk.
A Duna partján álló fűzfák gyökereit néhol ellepi az áradó folyó, néha szárazra kerülnek. A szárazra került gyökerek olyanok, mint száradni akasztott szakállak, a vízben pedig különös, hintázó táncot járnak. Különös víz alatti játékuk megbabonázott. 
A Prédikálószéken új kilátót adtak át. Az emberek nagy tömött sorokban kacskaringóztak a kilátópont felé, és a megnyitó másnapján szinte mozdulni sem lehetett a csúcson, pedig jeges, metsző szél fújt. Az emberek, hogy felmelegedjenek, a napon gyülekeztek, és onnan bámulták a tájat.  A kilátóból mostanság számos fotó készült, és mégis ezt a számomra vicces fekete-fehéret választottam a sok közül.
Prédikálószék
Tavasszal, idén először én is részt vettem fotós társaimmal a Budapest 100 túrán. Ott készült a fenti kép is.
A sétán készült további képek megtekinthetőek ezen a linken.



TOP 10 naplementés kép

Giccses, vagy nem giccses, a naplemente bizony szép. Egymás mellé kerülhet rózsaszín és narancssárga, vagy a sötétkék háttér előtt vörössel rajzolódnak ki a növények kontúrjai. Ebben az évben ezeket sikerült lencsevégre kapni.
Hosszú forró nap után - vízre várva
A nap ostora
Arany és ezüst
Váratlan egymásra találás
Kékóra
Fent és lent
Szivárvány
Utazás Szürreáliába
 A végére két régebbi naplemente is bekerült, mert még mindig nem untam meg őket.
Balatoni sirályok
"Még ne menj el, mesélj!"



Virágok 2016

Az elmúlt években rengeteg fotót készítettem kökörcsinekről, héricsekről, csillagvirágról, tőzikéről. Idén is végigjártam a szokásos lelőhelyeimet, kattintgattam is néhányat, de jobb képet az előzőeknél nem tudtam készíteni. Továbbá azt tapasztaltam, hogy egyre többen és többen hasalnak az addig rejtett helyeken a virágok előtt így aztán számomra valahogy megtört a varázs. Talán ezért, talán másért, az idei évem nem a virágok fotózásáról szólt. Ennek ellenére nagy örömömre szolgált, amikor véletlenül belebotlottam egy-egy olyan növénykébe, amit már régóta szerettem volna lencsevégre kapni. 
A réti iszalaggal egy Tisza-tavi biciklizés során szaladtunk össze. Ráadásul csodás kis fehér virágok vették körül őket, a fényviszonyok is tökéletesek voltak. Biciklit eldobva, a többieket elhagyva lépdeltem óvatosan a virágok között, és kerestem a megfelelő pozíciót a fotózáshoz. az egész napos kerekezés miatt lankadó erőm új energiákat kapott és nem győztem betelni ezekkel a bohókás növényekkel. Lenyűgözött hihetetlen formaviláguk, kecsességük, és az őket körülvevő hófehér "takaró".
További képek és információk ebben a bejegyzésben olvashatók:
Réti iszalag - egy virág bohókás kalappal
Őszi kikericcsel már többször is találkoztam, de sosem volt ideális a hely a fotózáshoz. A mostani találkozás a az idő és a hely szerencsés egybeesése volt. Fotóstársaimmal a Naszálynál tett közös túránk alkalmával találtunk egy hatalmas rétet, telis tele harmatos őszi kikericcsel. Nem tudtunk kép nélkül elmenni mellettük, a túránk fele idejét itt töltöttük. 
Őszi kikerics - őszike, ebvirág, csicsiskoma, guzsalyvirág, kék kükörics, kükörtyén
A tárnicsokkal is véletlenül találkoztam egy kirándulás során a Káli-medencében a Fekete-hegyen.

Ócsán fotóztam a mocsári gólyahírt. Nagyon nehéz volt olyan képet készíteni, ahol szépen látszik a virág is és a tükörképe is. Talán ez sem tökéletes, engem mégis elbűvölt.
Ócsa - Selyemrét - tanösvény
A pirosló hunyorra irányuló vadászatom is kimerül a vágyakozó sóhajtásokban, így igazán meglepődtem, amikor Dobogókőn tömegével találkoztam velük. Már csak fekete hunyorral kellene találkoznom!
Hunyor
Számtalan helyet ismerek a közelemben, ahol leány és fekete kökörcsinek virágoznak. Az elmúlt években többször is készítettem képeket róluk. Minden évben egyre több embert találok ezeken az eldugott kis tisztásokon, amint elmélyülten képeket készít. Idén átengedtem nekik a terepet!
A kökörcsinekről
Csillagvirágot is számtalanszor fotóztam már, de ilyen harmatossal csak idén találkoztam először.
Csillagvirág minden mennyiségben.
Nyári tőzike a Beliczay-szigeten

Nyári végén egy rét kunkorodó füvei elbűvöltek.

A Vadálló kövekhez kapaszkodtam fel májusban naplementét fotózni. Mint utóbb kiderült a naplemente nem látszik a hegynek erről a pontjáról, azonban az árvalányhajakat pirosra festette a lemenő nap sugara.
Virágok a Pilisben
Sűrű ködben kirándultam Dobogókőn, a fűszálakon deres csillogás. egyszer csak felszállt a köd, a nap betűzött a völgybe, és a felolvadó dér csillogott a növényeken.
Misztikus köd a Thirring-körúton
Erra a gombára is véletlen bukkantam a Tátrában.







Őszibarack virágzás Érden.


Napraforgó mező

Jövő évi terveim a kosborfélék feltérképezése, tarka sáfrányt és kockás liliomot is szeretnék fotózni. Aztán majd meglátjuk, mi adatik!

2016. december 22., csütörtök

Széles-kő bányató

A Széles-kő bányató, álnéven Apci tengerszem, Budapesttől alig 1 órás autóútra található, régi andezitbánya helyén keletkezett, 3-4 méteres sziklafalakkal körülvett gyönyörűség. 
Lányommal most törtétenetesen a karácsonyi készülődés helyett választottuk úti célul, és reméltük, hogy fehérbe burkolózva is olyan szép ez a hely, mint ahogy a nyári fotókon láttuk. 
Hűen követtük az internetes oldal útmutatásait: Apcon Jobbágyi felé kanyarodunk, majd a kőkeresztnél jobbra letérünk a földútra. Innen 5 perc autóút után érjük el a parkolót, ahonnan ... Eddig jutottunk a tájékoztató olvasásában, megleltük a földutat, igaz a kőkereszt jól el volt dugva a fák közé, szabályos satuféket nyomtam, amikor a visszapillantóból megláttam.  (Közvetlen mellette hatalmas ház állt, körülötte rengeteg parkoló autó. Szóval tájékozódási pontnak talán alkalmasabb lett volna.)
Már pár perce zötykölődtünk a földúton, amikor úgy döntöttünk, leparkolunk és inkább gyalog megyünk tovább a hófehér erdőben. Először a földúton sétáltunk, majd hirtelen indíttatásból letértünk jobbra egy kis erdei ösvényen, arra mutatott ugyanis a piros kör jelzés.
Úgy sejtettük néhány méter után elérjük a tavat. Útelágazás nem volt, a jelzés azonban időközben piros keresztté változott, majd újra piros körré és ezt rendszeres időközönként még 2-szer megismételte. Ezen kicsit csodálkoztunk, majd egy idő után gyanússá vált, hogy talán nem jó irányba haladunk. A telefont a kocsiban hagytuk, azon lett volna némi GPS-es segítség, térkép, útleírás (amit ugye nem olvastunk végig). Nem baj, amott egy tájékoztató tábla. 
Hm. No ez nem túl informatív, kénytelenek leszünk az érzéseinkre hagyatkozni. Elindultunk az orrunk után, a táj egyre varázslatosabbá vált, szánóföldek mellett haladtunk el, bámultunk jobbra, bámultunk balra, és reménykedve azt képzeltük, hogy a következő kanyar után már ott lesz a tó.
De nem. Kibukkanva a fák közül egy kaszálót találtunk, fehér rácsokkal körülvéve.
A következő kanyar után a friss tojás-kukorica kombó megadta a végső lökést: vissza kell fordulnunk! 
Terveim szerint egy rövidebb úton, az erdőt megkerülve visszatérünk az autóhoz és magunkhoz vesszük a rendelkezésünkre álló IKT-s eszközöket. Teljes határozottsággal indultunk el a szántóföldek közötti földúton - keréknyomokat kerülgetve, 3 vadászlest érintve - az autó felé. 
Fél óra múlva már éreztük, indokolatlanul magasra kerültünk, talán ez az út nem is oda visz, ahova szeretnénk. Így -  most már szigorúan a nyomainkon visszafelé haladva - elindultunk megkeresni az autót. Szerencsére ezen a logikus módon egész hamar megtaláltuk, végre megnézhettük a térképet, és megállapítottuk, hogy a fentebb említett ösvénynél nem jobbra, hanem balra kellett volna letérnünk a földútról. Ezt követve valóban 5 perc alatt elértük a tengerszemet. 
Csodálatosan csipkés fák tették könnyebbé a befagyott fehér tavat körülvevő hatalmas sziklák súlyát.
A kutya rögtön jégre futott, mi rémülten kiabáltunk utána, már láttuk magunk előtt, amint beszakad a jeges vízbe. Szerencsére nem történt ilyen, mi is rámerészkedtünk a part mentén a befagyott jégre, és óvatosan sétálgattunk a szélén. 
Majd a tó körül lévő hegyek gerincén kerestünk olyan kilátópontot, ahonnan rálátni a tájra.

Különleges tanulsága ennek a túrának, hogy egy öt perces séta is tarthat 3 órán keresztül, ha ragaszkodsz a célhoz, de nem tudod az irányt!
Így viszont olyan helyekre is eljuthattunk, amit különben nem látunk, és ezeket igazán kár lett volna kihagyni.
Hazafelé az autóval elhaladtunk szőlősorok mellett, és nem tudtam elmenni mellettük "kép nélkül".


Fák tánca a télben

A Normafa zúzmarába burkolózott. Hétköznap reggel csak néhány elszánt futó, néhány kutyát sétáltató gazdi és két biciklis található a hegyen. 

A hétvége forgatagához képest szinte egyedül vagyok. Körülöttem néma csend. Aztán meghallom a város felől érkező zajokat. Távolból felmorajló  autók halk zúgása. Mentőautó sziréna. Egy villamos fülsértő  kanyarodása. Persze itt csak tompán hallatszik, de mégis. 
Aztán egy kismadár hármat pittyen. Én kizárom a lenti zajokat és már csak én vagyok, a kutyám  és a fehér táj.
 A zúzmara kiemeli a fák jellegzetes formáit, gyönyörködöm a fekete göcsörtös ágakban.