2017. október 31., kedd

Szellemjárás a Budakeszi Erdészeti Arborétumban

Budakeszitől Telki felé haladva a zöld háromszög jelzésen szerettem volna feljutni a Csergezán kilátóhoz, de aztán más ötletem támadt. A Hidegvölgyi Erdei Pihenőhellyel csaknem szemben van egy kis földút, ott kanyarodtam le a arborétum felé. Bár hivatalosan csak péntektől-vasárnapig tartanak nyitva, szerencsém volt, és sétálhattam egyet a csaknem négyzet formájú, utakkal többszörösen átszelt területen. A fő ösvények téglalap alakú területekre osztják az erdőt, melyeken több, mint 1000 féle növényfajjal találkozhatunk. Van itt kis tó, játszótér, sportpálya, gombák, jó levegő,  csodálatos őszi színek, no meg...
.... szellemek!
Halloween szellemei az évszakok rétjén.
Szellemes romantika a kis tó partján
Ez a valami több, mint gyanús!
Fenyeget, vagy átölel? A szélben ijesztően hajladoztak a kopár karok-ágak.


Évszakok rétje - az ősz

Gombák fent és lent

  Őszi színek...



 Várnak rád! Nézd meg őket november 1-én!

2017. október 30., hétfő

Bertényi Miklós Füvészkert

Visegrádról Pilisszentlászló felé haladva rendszerint elkalandozunk az Apátkúti-patak által mosott sziklaöblei között, megcsodáljuk a pisztrángost és esetleg beülünk egy jó meleg forralt borra, vagy némi harapnivalóra  a Magdolna-forrás utáni étterembe. Mindig elhatározzuk, hogy legközelebb a füvészkertet is megnézzük, de aztán...
Így most célirányosan erre vettem lépteimet, és sétáltam egy jót a gyönyörű őszi erdőben,  több fajta fenyő, tölgyek, bükkök, juharok között. Végigjártam a kis szurdokvölgyet, mely mintha az "igaziak" makettje lett volna.
Az út igen kacskaringósan vezet végig a viszonylag kicsi alapterületen, nagyjából 5 km az egész vezetett útvonal, de megéri végigjárni, megcsodálni a fákat, átmenni a háromféle fa hídon, megpihenni a kis padokon. Bár az út többször is keresztezi saját magát, mégsem érzi azt az ember, hogy itt már jártam, minden kanyar után újabb meglepetés várja.
A terület speciális mikroklímája a legkülönbözőbb növénytársulások megtelepedését teszi lehetővé.
Az útról részletes leírást a Pilisi parkerdő Zrt. oldalán olvashatunk
A patak a Magdolna-forrásnál
A kis szurdokvölgy
Miniatűr vízesés

Függesztőműves, kőszekrény pilléres és hídfős erdészeti fahíd. -  Az út során háromszor is átsétáltam különböző típusú fahídon, mindegyik előtt a híd építési módjára vonatkozó tájékoztató tábla.
Fenyő erdő gombákkal
Eőry Gyula emlékoszlopa
Az erdő alját jelenleg a páfrányok uralják.
Talán ősszel a legszebb!

Szelidgesztenye-vörösfenyő kombó

Japán juhar őszi színpompában

 öreg tölgy

Egy hatalmas bükk

Különös formájú fák

Apátkúti-patak a füvészkert bejáratánál.
   






2017. október 29., vasárnap

Az Alpok repülőről

Már sokszor repültem magas hegyek felett, de vagy felhő takarta őket, vagy sötét volt, így még sosem láttam milyenek.



2017. október 16., hétfő

Mozgás és nyugalom







Vízesések helyett színes levélfolyam a Dera-szurdokban

Talán októberben a legszebb az erdő! A fák színesedő levelein átsütő nap fénye bearanyozza a földön zörgő arany és vörös levélköteget. 
Így volt ez a Dera-szurdokban, Pilisszentkereszten is, ahol sok 100 további kirándulóval gyönyörködtem volna a természet fenséges szépségében, ha a sok embertől láthattam volna az erdőt. Mostanában igencsak felkapott hellyé vált a Pilis eme különleges szurdokvölgye. Budapestről könnyen megközelíthető autóval is és tömegközlekedéssel is, kisgyerekekkel ideális kirándulóhely. A szurdok bejáratánál lévő parkolóban dél körül már nem volt hely, szerencsére, mi kora reggel érkeztünk, de már ekkor is mindenhol túrázók csoportjai lepték el az erdőt. 
A bejárattól nem messze épp a vízesés mosta sziklákat akartam fotózni, felállítottam az állványomat, amikor az 50 fős túracsoport mellettem masírozott a kiszáradt patakmederben. A gyerekek vidáman ugráltak a köveken, dobálták a leveleket, szóval nem siették el a dolgot. Az egyik apuka biztatóan szólt oda nekem, "már csak 1 kilométernyien állnak sorban mögöttem". Oké, megvárom, emberek nélkül szeretném lefotózni, ahogy a víz helyett a levelek ülnek a sziklákon. 
Egyszer csak elfogytak az emberek, és volt 10 másodpercem, mielőtt a következő csapat odaér! 
Ilyen, amikor van benne víz: vízesés
Az utat nem lehet eltéveszteni, de azért tisztességesen fel van festve több helyen is a kék jelzés.
A fél óra alatt kényelmes tempóban bejárható szurdokvölgyet számtalan kis híd szeli át, amiknek most nem sok szerepe van, száraz lábbal lehet átkelni a kiszáradt folyón. 
 Az utat mindkét oldalról meredek hegyoldal szegélyezi. A fák gyökerei közül a lezúduló víz kimosta a földet, érdekes barlangocskákat képezve a az út szélén.
Az erdőben most leginkább az emberi természetet lehetett megfigyelni. Az életunt apukát, aki engedelmesen kíséri a családot, de szemmel láthatólag máshol lenne. A fiainak kemény tempót parancsoló férfit, a leveleket gyűjtögető anyukákat, a sziklákra mászó gyerekeket segítő szülőket, valamint az aggodalmaskodót, aki már akkor is rászól a gyerekre, ha az 2 méterre eltávolodik tőle, majd hisztériás rohamot kap, és hazaparancsolja a családot, mert ő már nem bírja idegekkel. Van aki a gyerek ruháját félti, de olyan is akad, aki akkor sem kap szívbajt, ha a gyereke lába alatt váratlanul megindul a talaj és ezerrel száguld lefelé a meredek hegyoldalban.  Kész szociológiai tanulmány!
A szurdok végén több pihenőpadot is elhelyeztek, persze mindegyik foglalt volt. Sőt, alig tudtuk magunkat átverekedni a tömegen. Nem is folytattuk az utunkat a falu felé, pedig arra még egy régi mészégető kemence romjait is megtalálhatnánk. Inkább jobb kéz felé a magasba vesszük az irányt.
Szerencsére ide kevesen másznak fel. A fák alól kiérve fürdünk az őszi nap melegében. Bámuljuk a fákat a lábunk alatt, megmásszuk a sziklacsúcsokat, és zavartalanul élvezzük végre a természet szépségét.
Az út akár a gerincen visszafelé vezető körút formájában, akár a szurdokban oda-vissza menetben 1 óra alatt bejárható, kellemes, kényelmes délutáni séta télen-nyáron öregnek és fiatalnak egyaránt.
Pilis a távolból:

2017. október 14., szombat

Barátságos mammográfia


45 éves kor felett egyre több rendszeres orvosi szűrésen kell részt venni, és ennek része a mammográfiai szűrés is. 3 éve voltam utoljára. Alig találtam meg a Szent János Kórház egyik ütött-kopott épület hátsó bejáratát. Amikor megtaláltam, akkor is csaknem visszafordultam, mert az ajtó annyira akadt, hogy azt hittem, zárva vannak. Végül egy erőteljes vállrásegítéssel sikerült bejutnom. Sötét volt és hideg. Mikor bejutottam, azt hittem nincs is itt senki, már majdnem indultam volna hazafelé, amikor megjelent az asszisztensnő.  
A vizsgáló közepén ott tornyosult a hatalmas fém vizsgáló szerkezet, teljesen eltűntem lapjai között, a készülék hátoldalán az asszisztensnő láthatatlanul instruált: kicsit előbbre, kicsit balra, közelebb, jobban dőljek neki, most jó. A jéghideg fém lapok nekem nyomódtak, a melleim  ott lapultak közöttük. Ekkor megindult a felső lap, én pedig rémülten reméltem, hogy megáll, amikor kell... Az ijedtségemet persze nem látta senki, felöltözhettem.  Majd értesítenek  -  mondták, és hazamentem. 
Nem éreztem, hogy bármikor is szeretném megismételni ezt a műveletet, így amikor tavasszal kaptam az értesítést, hogy újra itt az ideje a szűrővizsgálatnak, nem voltam túl lelkes. Addig halogattam, míg végül októberre kaptam időpontot. 

Vegyes érzelmekkel érkeztem a kórházba

Ugyanaz az ütött-kopott épület, beragadó ajtó, még a tájékoztató papír az ajtón is  ugyanaz.
Az asszisztensnő mosolyog rám. Hm. A számítógép nem tudja felvenni az adataimat, mert valami miatt nem működik. Mikor végre sikerül életet lehelni belé, akkor is lassú. Végül bejutok a vizsgálóba. A hatalmas lapítógép helyett fehér, emberi léptékű új gép áll a szoba közepén, barátságos átlátszó plexi lapokkal felszerelve. Az asszisztens végig mellettem áll, segít felvenni a megfelelő pozíciót a két plexi között. Lábával finoman irányítja egyre közelebb egymáshoz a két plexi lapot. Látja rajtam az aggodalmat, kedvesen beszél hozzám. Érzem, hogy figyel rám. Nem tűnik el a gép mögött, folyamatos kontaktban vagyunk. Én is látom, mi történik a melleimmel, lassan megszűnik a félelmem, ez a gép tuti nem lapítja össze semmimet. 
Elkészülnek a felvételek, melyek azonnal az orvos elé kerülnek, aki beinvitál magához. Leültet, elbeszélget a rákról, a szűrővizsgálatról, kikérdez a lehetséges kockázati tényezőimről, tájékoztat. A végén az eredményt is megtudom, minden rendben van. 
kép forrása: https://cdn-images-1.medium.com/max/1400/1*sKPCKhC1w2b9PgBeNWzaOg.jpeg

Le vagyok nyűgözve! Habár az egész vizsgálat nem tartott tovább negyed óránál, életemben talán először éreztem azt a magyar egészségügyi rendszerben, hogy emberszámba vettek, és nem futószalagon, áruként kezeltek. 

Köszönöm!

2017. október 8., vasárnap

Egy kirándulás képei








Rám-szakadék - Dobogókő - Prédikálószék

A címben felsorolt helyek külön-külön is látványos kirándulási célpontok lehetnek. Így felfűzve azonban egyetlen kirándulásba igazi kihívást jelent! A túra Dömösről indul és ide is érkezik vissza. Két nagyobb kaptatóval is kell számolni, ezzel szemben a lejtős szakaszok sem könnyűek! Meredek hegyoldalon a kavicsos, fellazult talaj, bizony próbára teszi a lábremegtető izmokat! Cserében a hegyetetőkön és a gerincen több helyen csodás panoráma tárul elénk. Érdemes kicsit megállni, és elmerülni a táj szépségében!
Az út hossza 18 km, de a legnehezebb rész mégis az első 40 km volt, melyet a Budapest (Újpest, Városkapu)-Dömös útvonalon egy csuklós buszba szorítva töltöttünk egy kirándulni vágyó diáksereggel. Szerencsére jól viselték, hogy a kutyám minduntalan átmászott közöttük, és az ajtó felé nyomakodott. Mindannyian fellélegeztünk, mikor végre leszállhattunk!

Dömösről a  zöld jelzésen  a Rám-szakadékon át

Kicsit bánatosan kullogtunk a buszbeli hadsereg után, miután megtudtuk, hogy ők is a Rám-szakadékot óhajtják meghódítani. 
Libasorban haladtunk az erdőben, a létrák előtt pedig sorban álltunk, hogy mi is feljuthassunk. Úgy érzetük, be vagyunk zárva az emberek és a hegyek közé. Az egyébként rendkívül izgalmas szurdok túra így sokat veszített fényéből.
A sorban állók mind azt figyelték, Dézi, a kutyám hogy fog feljutni a létrás részeken, de ő simán vette az akadályt. Hátulról kicsit tartottam, vissza ne csússzon a meredek, vizes sziklákon, de saját erőből mászott fel.
Kiérve a szurdokból mindenki lepihent egy-egy fa tövében, így a busznyi diákseregtől is búcsút vehettünk, és nekivágtunk a hegycsúcsnak.

Rám-szakadék - Dobogókő a sárga jelzésen

Alig egy óra alatt egyenletes hegymenettel értük el a Rezső-kilátót, majd onnan negyed órás sétával  a dobógókői kilátópontot. Mindkét helyről megcsodáltuk a kilátást a Dunára, és a szemközti Vadálló-kövekre, mely innen ugyancsak távolinak tűnt.
Egy téli tájkép a Rezső-kilátóból:

Dobogókőtől Prédikálószékig a piros háromszögön

Dobogókőnél számos útjelző tábla mutatja a lehetséges útvonalakat, így szinte lehetetlen elvéteni a Prédikálószék felé vezető jelzést. Leereszkedve a hegyről elértük az aszfaltozott bicikliutat, és mivel már meglehetősen későre járt, ezért nem az erdei ösvényen, a jelzésen, hanem  a kényelmesebb aszfaltúton folytattuk az utunkat Prédikálószék felé. Negyed óra múlva letértünk felfelé egy murvás erdészeti útra, ami az emelkedő végén visszacsatlakozott a Prédikálószékre vezető piros háromszög jelzésre.  Jó tempóban, másfél óra alatt tettük meg a Dobogókő Prédikálószék közötti 6,5 km-t.
Meg sem álltunk a kilátó tetejéig, ahonnan megtekintettük a Börzsönyt, és a Visegrádi várat is. Innen a szél kergetett tovább minket, majd következett az út legszebb szakasza: a késő délutáni nap fényében fürdő Vadálló-köveken ereszkedtünk lefelé.

Vadálló-köveken keresztül Dömösig a piros háromszög, majd a piros jelzésen

Rajtunk kívül senki nem volt a hegyen, a szél sem fújt már. Minden sziklát megmásztunk és csodáltuk a tájat. Legszívesebben ott maradtunk volna a sziklák tetején!
Azonban a nap vészesen közeledett égi útja végéhez, úgyhogy ideje volt leereszkedni a hegyoldalon. Lassan, araszolva közlekedtünk az úton, így is minduntalan meg-megcsúszott a kavics a lábunk alatt. Végül szerencsésen leérkeztünk a a hegy lábához, ahol a patak mentén már sötétben értünk vissza  Dobogókőre. Még maradt is időnk egy forró teára a közeli cukrászdában  az utolsó busz érkezéséig!
A túra hossza 18 km. Amit egyenletes tempóban, erőnket jól beosztva, három pihenővel kényelmesen megtettünk 7 óra alatt.