2016. augusztus 27., szombat

Az egykori tűzhányók földjén

Kilátás a Szent György-hegyről: balra Gulács, előttünk a  Badacsony, jobbra (nem látszik) Szigliget.
8 millió éve kialudt vulkánok karéjában megbúvó tavak és falvak, öreg templom- és várromok békés romantikája: mindez mostantól a Káli-medencét jelenti számomra. A táj mai arca egyáltalán nem tükrözi az egykori vad és veszélyes állapotokat. A kúp alakú hegyecskék lágy lankái, az egyes hegyek tetejéről elénk táruló csodás panoráma magával ragadott. Mi jártunk Csobánc, Badacsony, a Szent György-hegy és Hegyestű tetején.

Panoráma a Csobánc tetejéről

Szikes tavak és források 

A medence legnagyobb tava a Kornyi-tó

A medence legnagyobb tava a Kornyi-tó, mely közel 20 hektáros területen, mészkő - és dolomithátak között terül el, és több mint száz állandó és vándor madárfaj élőhelye. 
A vulkánosság egykori bizonyítékai a szénsavas források. Kékkúton tör felszínre a Kékkúti ásványvíz, mely a bizánci Theodóra császárnőről kapta a nevét.  
A tó körül végigvezető Theodóra-tanösvény bemutatja a környék élővilágát. 1-2 órás kényelmes sétával bejárható.
Salföld határában hatalmas homokbánya területén puha fehér homok, és különleges iszaptenger hívja fel magára a figyelmet,  valamint csillogó víztükör hívogat hűsítő fürdőzésre.

Kövek mindenhol 

A vulkáni tevékenység előtti időkben a Pannon-tenger hullámzott e tájon. Az egykori tengeri üledék maradványai a környéken sok helyen megtalálható földből előbukkanó különös, néhol bizarr formájú kövek. Legismertebb kőtengerek a szentbékkállai, salföldi, és a kővágóörsi kövek. keménységük miatt gyakran készítettek belőlük malomköveket. 
Ingókő Szentbékkállán - a sziklatömb tetején lévő követ tényleg meg lehet hintáztatni.
Természetes madáritatók a kőtengerben

Kőtenger Kővágóörsön
 A sok kő miatt a talaj annyira nehezen művelhető, hogy igáslovat a helyiek nem is igen használtak. Ugyanis, ha az eke megakad a sziklákban, úgy megránthatja a lovak hátát, hogy eltörik a gerince. Szántáshoz ökröket használtak, de az ökröket is megpatkolták (a képen ökörpatkó látható). 

Gigantikus orgonák, szél formálta bazaltsípok, kőzsákok és társaik

A hegyek bazaltsapkáinak oldalában a kiömlő láva oszloposan szilárdult meg. Az egyik leglátványosabb formáció a Szent György-hegyen található, 1-2 m átmérőjű 30-40 m magas oszlopok között aprónak éreztük magunkat.
Szent György - hegy bazaltorgonái

Mint egymásra dobált palacsinták - bazaltrétegek a Fekete-hegyen

A Hegyestű szinte szabályos sokszög alapú hasábjai egy speciális vulkáni működés eredménye - tudhatjuk meg az egykori bánya tájékoztató táblájáról:
"A tűzhányó kráterében fortyogó lávatóból tűzszökőkutak csaptak az ég felé. A belső forró olvadék a hűlő felszín repedésein a felszínre tört. A vörösen izzó kőzetolvadék, a bazaltláva látványos, fonatos lávafelszínt alkotott. Egy idő után teljesen kihűlt a lávató, s sötét bazalt lávadugóként dermedt meg a vulkán kürtőjében. A hűlés folyamán zsugorodó olvadék megszilárdult, szabályos függőleges repedéshálózat  járta át, ezek mentén alakult ki a jellegzetes oszlopos elválású bazalt. "
A Hegyestű szinte szabályos sokszög alapú hasábjai egy speciális vulkáni működés eredménye

Érdemes végigsétálni a Badacsony csonkakúpján végigvezető 4 km-es tanösvényen is. A tanösvény a Kisfaludi háztól indul és ide is tér vissza. A Bujdosók Lépcsője 464 lépcsőfokán  érdekes formájú bazalttömbök között vezet az út, több helyen csodás kilátási lehetőség a Balaton felé. A hegy tetején kilátó épült, ahonnan bepillantást nyerünk az egész tapolcai-medencébe.
A badacsonyi bazaltorgonák nem mutatnak olyan szabályos formákat, mint a Szent György-hegyiek.
 
A Rózsakő Badacsony egyik nevezetessége, amely a Kisfaludy-ház felett található, lapos bazalttömb. Kisfaludy Sándor feleségével, Szegedy Rózával szívesen üldögélt ezen a kövön, a Balaton szépségében gyönyörködve. A kő nevét Szegedy Rózáról kapta. Ez a kő, nem AZ a kő, de mi mégis így neveztük el, mert a formája olyan, mintha egy rózsa szirmai simulnának egymásra. 

  Romantika mindenütt

A táj hangulatához éppúgy hozzátartoznak a hegyek, mint a szőlősorok.
Szentbékkálla Kőtengerénél hatalmas tölgyfák ölelkeznek hatalmas sziklákkal. A gyerekeknek kaland, a fiataloknak romantika.

Bujdosók Lépcsője a Badacsony hegyén.464 lépcsőfok vezet a csúcsra, időnként egy-egy pihenőhely lett kialakítva, melyek többnyire bujdosó asszonyokról kapták nevüket:
Lórántffy Zsuzsanna, I. Rákóczy Gyögy erdélyi fejedelem felesége ( az ő birtokán született meg a tokaji aszú)
Csáky Krisztina, a Rákóczi szabadságharc bujdosója
Mikes Kelemen - II. Rákóczi Ferenc kamarása, aki hűségből követte a fejedelmet a bujdosásba is.
Czinka Panna - az első női cigányprímás, a Rákóczi induló szerzője
Zrínyi Ilona, II. Rákóczi Ferenc édesanyja, aki második férjét, Thököly Imrét kísérte a száműzetésben.
Kilátás a Balatonra Badacsony egyik rózsabimbó formájú bazaltszékről

Cím nélkül










Kornyi-tó

A Kornyi-tó az útról alig látható, megbújik a magas fű között, a mandulafák karéjában.
A Káli-medence vulkáni kúpjai között bájos rétek bújnak meg, néhol kisebb-nagyobb tavak, források törik meg a füves rónák egyhangúságát. A medence legnagyobb tava a Kornyi-tó. A tó körül vezet végig a Theodóra-tanösvény, mely Kékkútról indul, a Theodóra-forrástól és ide is érkezik vissza, közben kutat és egy régi kőbányát is érint, bemutatva közben a környék élővilágát. 1-2 órás kényelmes sétával bejárható.
Ami az útról a szemünkbe ötlik, az Veszprémi Imre kissé bizarr szoborcsoportja, az  Emberi komédia,mely kis domb tetején áll. Innen kiválóan be lehet látni a nádas takarta tavat.
A lefolyástalan felszínen képződött nádas tó,  a "Kornyita".   Medrét karsztforrások alakították.  A másfél méter mély víztér hosszú csapadékmentes hónapok idején akár ki is száradhat. Én augusztus elején találtam benne vizet.

A tavat körbeölelő füves pusztán marhacsorda legelészik. Állítólag még ürgék is találhatók szép számmal a környéken, nekem nem volt hozzájuk szerencsém.

Két kiszáradtnak tűnő mandulafa. Köztüka Hegyestű félcsonkja. Tavasszal, mandulavirágzáskor bizonyára rózsaszínbe öltözik a táj.
Késő nyári mezei virágok borították a tájat, tavasszal azonban igazi növénykülönlegességekkel is találkozhatunk. Kosborok, héricsek, nőszirom, borítják a környéket.
Viharos naplemente készülődik a tó fölött.
A gyerekeimnek nem tűnt túl izgalmasnak a környék. Azért mégis rábeszéltem őket egy naplementés fotózkodásra a szobroknál. Kifogtuk az egyetlen napot, amikor felhős volt az ég.

2016. augusztus 21., vasárnap

Káli-medence tündöklései

Beleszerettem a Káli-medencébe.
A tájat körbevevő lankás vonulatok, a kiemelkedő szabályos  vulkáni kúpok, a lekopott tanúhegyek barátságos félgömbjei, a csodás növényvilággal kecsegtető lápos, mocsaras rétek, és a tajba belesimuló falvak magukkal ragadtak. 
Néhány római villa romja arról tanúskodik, hogy már az antik Pannonia Provinciának is kedvelt vidéke volt ez a hely.
A magyarok a népvándorláskor telepedtek itt meg, Kál horka vezetésével. A horka a harmadik legnagyobb méltóság volt a nagyfejedelem és a gyula után, bírói jogkörrel rendelkezett. A környék akkoriban sokkal vizesebb, mocsarasabb volt, mint most. Az egyes családokat a horka a terület szárazabb pontjain, kiemelkedéseken szállásolta el. A  települések nevei ma is az ő nevét viselik: Köveskál, Szentbékkálla, Mindszentkálla, stb... (Kál fia volt az a Bulcsú vezér, aki Augsburgnál szenvedett vereséget az Otto király elleni harcban.).
A középkorban a falvak szinte összeértek, 2-3 kilométerenként kicsi templomok épültek, sok közülük romos állapotban most is megtalálható.  A török időkben a vidék csaknem teljesen elnéptelenedett, a falvakat felégették. A Rákóczi-szabadságharcig, 1711-ig a folyamatos harcok miatt a falvak fele eltűnt, lakosai bujdostak, vagy meghaltak. 
Egy ház az 1700-as évek második feléből.
A harcok emlékét a kollektív nemességet nyert községek kardos-oroszlános címerei őrzik.
Kardos-oroszlános címer kővágóörsi ház egyik kapuján.
A medence újratelepült és az 1800-as években újra felvirágzott. Csodásan művelt szőlőhegyek, juhokkal és marhákkal teli legelők, népes falvak jellemezték a környéket. Minden egyes falu saját iskolával rendelkezett! Köveskál és Kővágóörs mezővárosi rangot nyertek. Szentbékkállán országos vásárokat tartottak.  Kővágóörs ekkor az egész balatoni borkereskedés központja, céhes iparral, boltokkal. Megjelent egy parasztpolgári életforma és ízlés.  Népes felekezeti iskolák, bálok jellemezték ekkoriban itt a városias életet.
Nehéz ezt elképzelni, ha ma a faluban járunk. Ma a faluban egy kis alapterületű, alig felszerelt boltocska van, kenyeret 10 óra után nem nagyon lehet kapni, a zöldségekről jobb nem is beszélni. Iskolát a falvakban nem láttunk. Vendéglők, borházak, pincészetek, kocsmák szép számmal vannak, de  télen azok is zárva vannak. Ellenben találkoztam dzsipből kiszálló fiatalokkal a mezőn, akik a kétperces beszélgetés alatt használták a "hodály" és a "marhát tereltem" szavakat is. Városi fülemet ez megütötte, bár mindkét fogalmat ismertem, de még sosem ejtettem ki a  számon.

A Káli-medence házait ma is az akkoriban (XIX. század)  kialakult kőboltos, tornácos házak jellemzik.
A házak a klasszicizmus stílusjegyeit mutatják, de annak magyar paraszt változatát. A homlokzat vakolatdíszét a nap kelti életre: A formák árnyéka igazi mozit formál a homlokzatra. 
Istvándi-ház Szentbákkállán. a család a mai napig gondját viseli a háznak.
 A bal oldali fotón egy éppen most felújított szentbékkállai ház. Jobb oldalon salföldi ház homlokzata.

A 2. világháborúban elvitték a a zsidó lakosságot. A kommunista idők alatt itt is megindult a tszesítés, melynek eredményeképpen az emberek nemm érezték magukénak a földet többé, megindult a tömeges elvándorlás. Majd 1973-ban a "településfejlesztési koncepció" keretében a a falvak lakosságát arra buzdították, hogy inkább a környező városok lakótelepeibe költözzenek, az iskolákat, boltokat bezárták. A halálra ítélt falvakban csak az öregek maradtak, a szőlőket nem művelték. 
A rendszerváltás után azonban városi értelmiségiek, művészek vásárolták meg a házakat nyaralónak, a régi házak újjáépültek. Amire a műemlékvédelem nem lett volna képes, azt a lelkes új gazdák megvalósították: a "bebírók" több, mint 100 népi műemléket mentettek meg. A megőrzött tájat és falvakat védetté nyilvánították.
Napművészet a mindszentkállai ház homlokzatán .
Köveskáli utcarészlet

Egy buszmegálló Mindszentkála felé az útkereszteződésnél.

Forrás: Somogyi Győző-Szelényi László: Káli-medence

Menő romkomcsa Mindszentkálán

Köveskál felől a Fő úton közelítve Mindszentkálla felé a leágazásnál gyönyörű, klasszicista parasztházak stílusában épített buszmegállót hagyunk el, majd szépen gondozott szőlősorok következnek. A faluba beérve épp belelazulnánk a környéken már megszokott barátságos, fehérre meszelt parasztházak csodálatába, mikor az egyik kanyarban váratlanul egy teljesen indokolatlan jegesmedve mosolyog ránk egy fa alól.
Még feldolgozni sincs időnk a meglepetést, amikor megakad a szemünk az ABC kirakatán. 
Csak sokkal később jut el a tudatunkig, hogy az épület előtt székek vannak kitéve, ahol emberek ücsörögnek békésen  az árnyékban. 
Másnap reggel kíváncsian zarándokolunk el ide, megnézni, mi is történik itt egyáltalán? A szélső asztaloknál idősebb úr két ifjú hölgy társaságában figyeli a betérő vendégeket, szakértő szemmel szemlél meg minket is, rögtön látszik rajtunk, nem vagyunk idevalósiak. A kis patak partján két ifjú heverészik reggeli kávéját szürcsölve, kicsit odébb épp nyit a kerékpárkölcsönző, ajtajában újabb két szép szál legény ücsörög. Néha átkiabálnak egymásnak, szemmel láthatólag itt mindenki ismert mindenkit.
Mi is betérünk egy kávéért, amíg készül, megcsodáljuk az egyedi berendezés retro hangulatát, elolvassuk a szocialista időket idéző feliratokat.
 Íme egy gyöngyszem:
"Kedves barátom Lajos,
Pénz nélkül mulatni bajos, 
Ha nincsen pénzed, igyál vizet, 
az a jó vendég, aki fizet!"
Megfogadva a bölcs rigmus tanácsát kifizetjük a kávénkat és kiülünk a szabadba, magunkba fogadni az eseményeket. Az idő lassan halad, a halk beszélgetésbe csak néha-néha toppan be valaki. Egy lány macskát hozott, a helybeliek egymással versengve beszélik meg az állat sorsát, végül a leányzó a döntés értelmében elindul egy utcán, hogy ott alapozza meg a cica jövőjét. 
Nemsokára megáll egy sportkocsi, napszemüveges apuka, az első ülésre gyerekülésben 4 éves szőke kislány van bekötve. Kiszállnak a kocsiból, apuka mindenkivel lekezel, a kislány imádattal néz rá, mindenhova követi. Majd középkorú hölgyek érkeznek, kirándulók, mint mi, kihozzák a kávéjukat. Lassan benépesül a tér...
Igazi közösségi tér, összehozza az embereket, lehet ismerkedni, beszélgetni, megpihenni egy szép kirándulás után.