2023. szeptember 30., szombat

Fekübörc változásai

A gánti bauxit dolomit kőzetre települt. Ahol  a magas vas és alumínium tartalmú máladék alól kibukkan az alapkőzet, az a fekübörc, vagy kőbörc. Néha különös formákat vesz fel, de a szél és az időjárás viszontagsága hamar tovább koptatja őket.

2014 -ben, mintha egy ősember megkövült koponyájának szemürege tátongana a sziklába, fogatlan állkapcsa épp szólásra nyílik. 

Egy kicsit talán más szögből, 2023-ban. 
 Jól látszik, hogy elvesztette fél arcát, már a szája is csak amolyan selypegésre alkalmas. 



2023. szeptember 29., péntek

Felejthetetlen éjszaka

 

Szeptember vége van. A nap siet az égen, már csak alig tenyérnyi van még hátra abból az útból, míg eltűnik a fák koronája mögött. 
Az erdőben néma csend. 
A lábunk alatt zizzenve reccsen az avar, gyorsan haladunk a táborhelyünk felé. A fák között néha megcsillan az egyre mélyebb  sárga színű  napsugár. Suttogva beszélünk, figyeljük az erdőt. 
A távolból alig hallhatóan felbőg egy szarvas. 
Ahogy közeledünk a gerinc felé, egyre többször, egyre hangosabban hallatszik, először csak balról, majd jobbról is. 
Mire felérünk a csúcsra, a nap épp eltűnik a horizont mögött, mégis viszonylag világos van, itt-ott pirosra festi még a felhők alját. Sátrat állítunk, tábort verünk. Mire mindennel elkészülünk, a hold hatalmas félköríve világítja be a tisztást. A fennsíkot körbevevő völgyekből minden irányból zeng az őszi szarvas-koncert. 
Csendesen ülünk, és magunkba szívjuk az erdőt.

2023. szeptember 23., szombat

Esküvői készülődés

Nagy dolog, ha az ember lánya férjhez megy.

Már nem egyedül fog állni az életben, hanem valakivel együtt. Közös célokért, közös úton. És tudod, hogy nem "csak úgy" összeköltöztek, hanem komolyan is gondolják. Annyira komolyan, hogy mások előtt is kinyílvánítják szándékukat. Stabilitást jelent, szeretetteljes biztos alapokat a családhoz, gazdasági egységet, kiszámíthatóságot.  Olyan alapot, ahonnan magasra lehet jutni, hatalmas  várkastélyt lehet építeni érzésekből, bizalomból, akaratból, jóságból, szeretetből, emberségből. Ahol tovább lehet fejlődni és át lehet adni magunkból egy jó darabot az utódoknak, s biztos érzelmi, értelmi és egzisztenciális alapot lehet nekik biztosítani, hogy kiegyensúlyozott és boldog felnőttek lehessenek. 

Hiszem, hogy ők együtt meg tudják ezt valósítani, hiszen ismerkedésük óta oly tudatosan készültek erre. 

Ahogy az esküvőre is. Tetszett, ahogy együtt végigmentek ezen az úton. 

A lánykérés után 10 hónap állt  a rendelkezésükre, és ez a hosszú, közös készülődés még meghittebbé tette a ceremóniát. Speciális helyzetükre tekintettel számtalan bürokratikus lépcsőt kellett megmászniuk, de mindezek  mellett maradt idejük a közös lelki ráhangolódásra is.  

A helyszín kiválasztásakor együtt mentek megszemlélni a kiszemelt lehetőségeket és sikerült a lehető legjobb választást meghozni. Az Apátkúti-völgy igazi gyöngyszem, remekül illik a személyiségükhöz.

Az idilli erdei környezet, csörgedező patak, 100 éves fák alatt elterülő kis rét első pillatnásra magával ragadta őket. 

A meghívókat is saját kézzel készítették el: lettek benne színes akvarell festések és szigorú geometrikus minták is. 

Kis agyaglámákat készítettek, melyeket a kedves násznép kifesthet az ifjú pár számára. 

A kézzel írt csodálatos tájékoztató táblácskák és ültetőkártyák hihetetlen türelemről, maximalizmusról és elszántságról árulkodnak. 

Lányom az esküvői ruháját maga varrta, a készítés minden percét élvezte, sokszor bevonva húgát is a folyamatba. Én pedig alig vártam, hogy elmehessünk egy próbafotózásra

Így aztán a hosszú várakozás minden percében mélyült az örömük, és persze az enyém is, hisz a  Nagy Készülődésből én is a magam módján vettem ki a részem. 

Virágokat gyűjtöttem a lehető legkülönbözőbb réteken, majd megszárítottam őket. Szeptemberre a lakásban alig volt talpalattnyi szabad hely, mindenhonnan réti virágok lógtak, a szobában mező illat terjengett, a plafonon pedig ezernyi apró sárgászöld pók foglalt magának helyet. Őket persze kitessékeltük és a kertben kerestünk szállást a számukra. 

Végül a Nagy Nap előtti napon megtörtént a hely díszítése is, melybe nagy örömmel és izgalommal vágtam bele. Volt ugyan elképzelésem a virágok felhasználásának módjáról, de kezdetben ez sehogy sem akart összejönni. Már-már a sírás határán voltam, amikor sikerült nézőpontot váltani, és rátalálni a megoldásra. Végül együtt örültünk a dekorációnak, az oltárnak, a jó időnek, s - a magam részéről jó fáradtan - vártuk  a másnapot. 

Megérkeznek a virágok
A vacsi helyszíne: a mohás tetejű pergola. 

Készülnek az asztaldíszek: 



Az oltár igazi profi munka volt: a két fa között teljesen vízszintesre kifeszített kötélre erősítettük fel a függönyöket. 

A függönyökhöz virágokat és borostyánt erősítettünk.
Még a feltámadó szél sem tudta szétzilálni a művet (ld. a kezdőképet).




Készül az oltárhoz vezető út.

A kész dekorációról szóló bejegyzést itt olvashatod.
Utolsó simítások

2023. szeptember 9., szombat

Szarvasbőgés

 

Az erdő csupa csend. Szellő sem rezdül, de lépteim alatt a szeptemberi késő nyárban hangosan zörög a csonttá száradt avar. A völgyben újabb hang csatlakozik hozzám,  csordogáló patak csilingelése követi léptemet. Az idegesítő, arcom előtt kerengő legyeken kívül más élőlényt nem látok az erdőben, úgy látszik az utolsónak hitt strandolós napon minden ember a vízparton van.  Megértem, rólam is dől az izzadtság míg mászom felfelé. Az Érsek-kútnál szerencsére van víz, feltöltöm fogyó készleteimet, remélem kitart reggelig! 

Pókművészet 

A réteken szép csokrokban virít az őszi kikerics, elmerülök a fotózásban, és megszűnik a külvilág. 


gyújtoványfű
 
Kis ökörfarkkóró kései virágait felváltja az  őszi kikerics nyiladozó bimbója. A legyek itt is megkeserítik az életemet. Ahogy lehasalok, vagy megállok egy pillanatra, nagy felhőkben telepednek rám. 
 

Viszonylag korán felérek a táborhelyemre, leheveredek a domboldalon, élvezem a délutáni napsütést, és belemerülök az olvasásba. 


Aztán egyszercsak meghallom! Öblös hang búg fel a völgyből a magasba. Hihetetlen hang ez, megremegteti az ember szívét. Mélyen indul, hosszan elnyújtva, a végén némi ugató cifrázással. 
A nap lassan halad a horizont felé, és egyre többször hangzik fel a szarvasbika éneke. 



Ahogy lemegy a nap, a tücskök is rázendítenek, a szarvasbőgés mély baritonját folyamatos mezzoszopránuk egészíti ki. 
Egész éjszaka tart a párbeszéd, a hegy két oldaláról felelgetnek egymásnak, váltogatják az ütemet, a hangmagasságot, a tempót. Úgy éjfél körül az egyik elhallgat. Tán meggyőző volt a másik, vagy belefáradt az erőfitogtatásba? A másik azonban még pirkadat után is hallatja hangját.