2017. január 23., hétfő

Befagyott tavak Délegyházán

Fagy, olvadás, némi ónos eső, majd újra fagy. 
Mindez a korcsolyázni szeretőknek álomba illően simává varázsolta a délegyházi tavak jegét. Utoljára 5 éve tudtunk korcsolyázni a tavon, bár akkor egy méternyi havat takarítottunk el a tetejéről. Azóta pedig nem fagyott be annyira, hogy biztonsággal rá lehessen lépni.
A part mentén néhány helyen fekete sebként éktelenkedett az elégetett nád helye, más helyen pedig  talán az olvadáskor járták össze a jeget.
A legtöbb helyen azonban tükörsima   jég felületén száguldhattunk a korcsolyával.


Jég alatti rajzokat és buborékokat szerettem volna fotózni, de sehogy sem sikerült jól kivehetően visszaadni a mintázatokat.
Bár  a múlt heti tisza-tavi kalandom miatt kicsit félve léptem a jégre, a rianásoknál buzgón fotóztam, magamat biztatva, hogy szemmel láthatólag csaknem 30 cm-s a jégvastagság!

Néhány helyen léket vágtak a jégen, erre némi leszúrt náddal figyelmeztettek.
A befagyott tavon ért minket a naplemente is. Rózsaszín, narancs, vörös és kék szürreális keverékében hallgattuk a jég kongó reccsenéseit, és a korcsolyázó gyerekek távoli és közeli suhanásának hangjait.