2017. május 12., péntek

Kékkút

A település mindössze egyetlen utcából, illetve a környező dombokon levő pincékből áll. Az alsó részt „Kütyünek” hívják, míg a felső rész a  „Központ”.
Már az avar korban éltek ezen a helyen emberek, erről tanúskodik az egykori temető gazdag leletállománya.
Régészeti leletek szerint erre vezetett a rómaiak Itáliából, Aquincumba vezető útja. 
A legenda szerint az itt feltörő savanyúvízforrás Theodóra bizánci császárné kedvenc itala volt. A Kékkút (Kőkút) elnevezés ebből ered, vagyis kővel kirakott forrásra, kútra utal. A kisközség ásványvízével vált világhírűvé, melyet az ország minden részébe és külföldre is szállítanak. Az úgynevezett földes, meszes gyógyvíz többféle betegség gyógyítására alkalmas.

A honfoglalás korában Kál horka (a horka a harmadik legnagyobb méltóság volt a nagyfejedelem és a gyula után, bírói jogkörrel rendelkezett)  szállásterülete volt itt, akinek fia a híres Bulcsú vezér volt,  aki Augsburgnál szenvedett vereséget az Otto király elleni harcban.

A település legrégebbi okleveles említése először 1338-ban fordult elő Kőkút formában, mint az Atyus nembeli Sal comes birtoka. A szomszédos település neve Salföld. 

Persze a török időkben ez a település is teljesen elnéptelenedett, csak a török idők után kezdődött újra felvirágzása. A Káli-medence házait ma is az akkoriban (XIX. század)  kialakult kőboltos, tornácos házak jellemzik. A házak a klasszicizmus stílusjegyeit mutatják, de annak magyar paraszt változatát. A homlokzat vakolatdíszét a nap kelti életre: A formák árnyéka igazi mozit formál a homlokzatra.
A környéken az építkezések során gyakran használják a kőtengerek köveit.  A kőtenger úgy keletkezett, hogy a vulkanikus utóműködés idején hévizes források törtek föl, és a forró víz az itt található fehér homokot kemény kőhalmazzá cementálta, ragasztotta össze. A kövek rendkívül kemények, ezért kiváló malomkövek faraghatók belőle.Más köveket a házak, kerítések építésekor használják fel. 
Kékkúton találjuk a Káli-medence legrégibb, az egész Dunántúlon egyedülállóan érdekes, 18. században épített eredetileg zsúpfedeles, szabadkéményes népi műemlék lakóházát. 

A falu  a Káli-medence vulkáni kúpjai között elterülő tőzeges láprétei mellett fekszik. Közvetlen szomszédságában terül el a Kornyi-tó, amely körül sétálva egy tanösvényen ismerhetjük meg a helyiek életét.