2013. december 29., vasárnap

Damariba-sziget

Ezen a cseppet sem hideg, ámde igen napos karácsony utáni napon mi mást is tehetne az ember, mint kirándul? Nyáron jártam már Majosházán a Duna holtágánál, akkor is el voltam bűvölve a zöld folyótól, gondoltam, megnézem, hogy mutat most. A télnek nyoma sincs, inkább kora tavaszi hangulatot mutatott. Egy helyen még pitypangot is találtam, de lefotózni nem tudtam, mert kettősünkhöz (kutyám és én) csatlakozott egy rendkívül idegesítő masszív testalkatú eb, aki minduntalan Dézivel akart játszani, ő viszont inkább a lábamhoz telepedett. A masszív testalkatú - egyébként pitt bull küllemű - körbeugrált minket, ugatott jobbról, balról, játszani hívott, nekünk rontott, mindeközben széttaposta a ritka pitypangot. Elég ijesztő volt, a kutyám kérőn nézett rám, mit volt mit tenni, felvettem hát egy botot, és megpróbáltam elkergetni a bosszantó jószágot. Hatott is rá a fenyegetés, két lépést hátrált és onnan folytatta körtáncát. 
Mindeközben szerettem volna elmélyedni a táj vadregényes szépségében.
Mindez nem volt egyszerű! A két kutya a gondosan beállított állványomat a legdrámaibb pillanatban meglökte, PS nélküli motion tween hatást kölcsönözve a képeknek.Egyre mérgesebb lettem.
A holtágaknak az a tulajdonságuk, hogy ott nem áramlik a víz. A mozdulatlan vízfelszín tökéletes tükörként működött a napsütésben. 

Na ekkor a kutyák beleittak a vízbe, felkavarva annak felületét.  Újabb 10-zel nőtt a vérnyomásom.
A holtág apadóban volt. Sok helyen már csak a meder közepén volt látható nyílt víz, a többi helyen mocsaras, rohadó falevelekkel és faágakkal volt tele. Ekkor a pitt bull belekergette Dézit a holt Duna vizébe, ahol az állott poshadt iszap szép egyenletes rétegben rárakódott a bundájára. 5 lépésről is érezni lehetett, hogy ez nem az az illatosító, amit a lakásba szeretnék. Na itt elszakadt nálam a madzag. Kicsit ugyan tartottam attól, amit a pitt bullokról hallottam, de mérgebben megfeledkeztem minden félelmemről, vad ordítással és az állvánnyal támadtam a kutyára, és sikerült is végigkergetni a visszafele úton. Kutyám hálás áhítattal követett tekintetével, és immár békében folytathattuk utunkat. 
Íme, néhány nyugodt körülmények között készült kép. 






A kutya szaga azonban elképesztő volt, kénytelen voltam a sziget másik oldalán folyó nyílt Dunában megfürdetni a kutyámat, kimosva bundájából az illatos iszapot. 
 A Duna is csendes volt, igazi karácsonyi béke honolt a tájon.


 A lemenő nap fényei 1. kicsalogatták a horgászokat, 2. rózsaszín-narancssárga pírt adtak a tájnak. 3. egészen mélykék fényt adtak a víznek.








Hasonló bejegyzések:

2013. december 26., csütörtök

Egy év a szigeten - 2. rész

Ebben az évben (2013) minden hónapban legalább egyszer ellátogattam a Beliczay-szigetre, amiről több bejegyzésben be is számoltam. Elkápráztatott a hely különlegessége, az ott nyíló virágok sokszínűsége, a nyárfák és a nyárfákra felkúszó liánok különleges hangulata. A tervem az volt, hogy minden évszakban, a legkülönbözőbb időjárási körülmények között készítsek néhány kiemelt, jellegzetes helyszínről fotót.

Második helyszínként a sziget bevezető útja mellett futó gőzölgő patakot szemeltem ki. 
TÉL

TAVASZ
NYÁR
ŐSZ
Hóesésben

Egy nyári kép, buja növényekkel körülvéve a másik irányból
Az előbbi irány -  fény az út végén
Ébredezik a "sárkány"

Ősz vége felé egyre többen járnak ide kis halakat fogni, és rőzsét gyűjteni.
 A patak közepe tájékán jobbra indul az 1. részben említett nyárfasor, balra pedig kis tavacskává öblösödik a rész.






Hóesésben
A patakmeder az év egyes szakaszaiban különös rajzolatokat mutatott. Hol a tükröződő nyárfasor miatt, hol az átlátszó vízben kialakult moszatfoltok tették izgalmassá.



Egy késő őszi napos délután
Ezek a színek csak egy évben 2 időszakban jelentkeznek, s kb 1-1 hétig látható. Pontosan akkor, amikor az út irányából kel fel a nap, kora tavasszal és késő ősszel. Ha szerencsénk van, nem felhős az ég alja, és akkor pompázatos gőzölgő fényjátékban részesülhetünk.

2013. december 24., kedd

Egy év a szigeten - virágok

Az alábbi képek mind a Beliczay-szigeten készültek az elmúlt év során. Az ott található növények hihetetlen mennyisége és változatossága teljesen magával ragadott. 

A tavasz jellegzetes első virágai: csillagvirág, hóvirág és ibolya

A hóvirág (Galanthus) az amarilliszfélék talán legismertebb növénynemzetsége. Fehér színét a szirmok sejtközötti járataiban található levegő okozza, mely a fény teljes visszaverődése miatt tűnik fehérnek.
A hóvirágot már a régi görögök, a hellének is ismerték és szerették, ők nevezték galanthusnak, azaz tejvirágnak - innen ered a hóvirág latin neve: Galanthus.
Az ibolya egyesek szerint mennyaszonyi csokorba kötve az óvatosság és a hűség jelképe.  A fehér ibolya a boldogságot és a megújulást jelenti. A kék ibolya pedig a hála virága.
Az ibolyafélék virága fogyasztható, díszítőelemként is felhasználják. A növényből préselt olaj az egyik legdrágább illatszer alapanyag. Gyógynövényként főleg az illatos ibolya föld feletti részeit hasznosítják. Nagyon jó köhögés ellen, reumás, köszvényes panaszok kezelésére, migrén ellen, gyulladásokra, daganatos megbetegedésekre, emellett izzasztó hatású.
Néhány ibolyából készíthető étel és ital: http://www.otvenentul.hu/tarsasag/index.php/blogs/view/9657 

Csillagvirág 

A csillagvirág porított hagymája állítólag alapanyaga néhány tradicionális köhögés elleni gyógyszernek.


Salátaboglárka és odvas keltike

A salátaboglárka a mocsári gólyahírrel téveszthető össze. Azzal sokszor közös a lelőhelye. Vigyázat, a mocsári gólyahír mérgező alkaloidát tartalmaz! 
A salátaboglárka  leveleket salátának, a gumószerűen megvastagodott gyökereket és a levélhónaljban lévő sarjhagymákat körítésnek, a virágbimbókat kapribogyó módjára lehet elkészíteni. Régebben a növény a tavaszi vitaminhiány és a skorbut ellenszere volt magas C-vitamin-tartalma miatt.  A levele tavaszi saláták és könnyű levesek készítésére alkalmas, kiváló méregtelenítő. Salátának fiatal leveleit alkalmasak, az idős, sárguló levelek mérgezést okozhatnak.

Népies nevei: Aranyka, aranysaláta, búzaeső, fügegyökér, fügelevelűfű, fügezöld, galambbegy, galambbegysaláta, olyvasztófű, Isten búzája, kakukksaláta, kakukkvirág, kisfecskefű, mennyei árpa, papsaláta, potrasaláta, rigótök, szentgyörgysaláta, tavaszi saláta, trencsénimanna, varjúmogyoró, versengősaláta, zsibavirág. 
Az odvas keltike alkaloidtartalma miatt erősen mérgező, ám mélyen ülő gumója nem csábít fogyasztásra. Kivonatát korábban féregűzésre, menstruációs zavarok gyógyítására alkalmazták. Gyógyszeripari készítmények alapanyaga. Központi idegrendszert bénító hatású, nyugtatókban fordul elő, csak orvosi ellenőrzés mellett használható. A homeopátiában légúti gyulladások, reuma, emésztési gyengeség ellen alkalmazzák. 
Népies nevei: hüvelykes földfüstje, kakasláb, lyikas ír, Szent-György virág, tavaszi gerezdeske, üres földfüstfű.

Nyári tőzike

A tőzikét (leucojum vernum) sokan hóvirágnak, vagy épp gyöngyvirágnak nézik, mert mindkettőre nagyon hasonlít ez a kedves hagymás növény.  Egyik angol nevének fordítása: nyári hópehely. Régi magyar neve, a tőzegviola élőhelyére utal.
2013-ban az év vadvirága, ezért kiemelt figyelem övezte idén a fajt és élőhelyeit  a természetvédők és a média részéről. 
Nyirkos vagy nedves réteken, ártéri erdőkben, nedves, időszakosan elárasztott, tápanyagban dús, humuszos agyag, illetve vályogtalajokon fordul elő. Magyarországon a puhafaligetek (fűz,nyár, éger) védett növénye. Április-június között virágzik.
A tavaszi tőzikéhez hasonlóan galantamint tartalmaz, mérgező, a legelő állatok is elkerülik. 


Vérehulló fecskefű, fekete nadálytő

A vérehulló fecskefű a mákfélék családjának Chelidonium nemzetségébe tartozó egyetlen növényfaj.
Az ókori görög orvosok „khelidon”-nak, azaz fecskének nevezték, mivel a fecskék érkezésének időszakában borult virágba.

Magyar népies nevei: vérehullató fecskefű, fecskefű, vereslőfű, vérrel harmatozó fű, aranyfű, arannyal versengő, cinadónia, cinandó, cinadógódric, kecsketej, gódavére, gódirc,  kutyatej, mennyeiajándék, rántófű, vérrelharmatozó versellőfű, vérhullatófű. 
A mákfélék családjába tartozó, évelő gyom, és egyben kiváló gyógynövény. Fájdalomcsillapító, görcsoldó, nyugtató, könnymirigy stimuláló hatása van. Szemölcs (verruca vulgaris) eltávolítására, a gyomor, belek, epeutak görcseire alkalmazható. 
A száraz fű porát állatok testére dörzsölik a légycsípések ellen.
Erősen mérgező volta miatt túladagolása súlyos zavarokat okoz, akár halálhoz is vezethet!  

A fekete nadálytőt összeforrasztófűnek, összeplántálófűnek is hívják. A gyógyfüvek sokaságában joggal tartjuk csodatévő növénynek, levele hatóanyagainak listája terjedelmes: A-, C-, és B12-vitamint, kalciumot, káliumot, foszfort is tartalmaz, bár ezek nem fedezik a napi szükségletet, de fehérjetartalma nagyobb, mint akármelyik zöldségé.
Azonban vigyázni kell vele, mert tudományosan még nem sikerült igazolni, hogy rákkeltő vagy rákmegelőző-e. Ugyanis tekintélyes mennyiségű csersavat tartalmaz, amelyek rákkeltő és -megelőző tulajdonságokkal is bírnak. Legnagyobb mennyiségben a gyökere tárol el ilyen anyagokat, ezért ezt a részét inkább csak borogatásként használják. 
Friss levelét levélborogatásként, szárítottan, illetve ülőfürdő készítéséhez, 
Gyökerét frissen és szárítva, de porrá őrölve is használhatjuk borogatásnak, tinktúra, esszencia, vagy kenőcs is készülhet belőle. 
Borogatásként segíti az eltört csontok összeforradását. 
Kitűnő hatása van a fekélyekre, égési és más sérülésekre, duzzanatok borogatására. Hatásos szer még a reuma, ízületi gyulladás, megerőltetés, csontfájdalmak, sebek, vérömlenyek, zúzódások, ficam, rándulás, bénult végtagok fájdalmainak enyhítésére, de tüdőbetegségek kezelésére is. 
Levél forrázata: fürdőbe, arclemosóba téve bőrlágyító hatású.


Mocsári gólyahír és mocsári nőszirom

A sárga nőszirom és a mocsári gólyahír vizek partján, mocsarakban, liget- és láperdőkben, vízzel borított vagy időszakonként elárasztott, tápanyagban gazdag, mérsékelten savanyú talajokon nő. Itt a szigeten sárga ruhába vonta a földet, hihetetlen gazdagsággal terítette be a talajt. leírhatatlan látvány volt a milliónyi sárga pötty a réten és a fák között. Régen a sárga nőszirom gyökeréből hashajtót, vas-szulfáttal keverve pedig fekete festéket készítettek.

Réti iszalag

Ennek a klematisz fajtának a különlegessége minden bizonnyal abban rejlik, hogy nem futó- illetve kúszónövény! Gazdagon hozza az acélkék virágokat, és ősszel az elvirágzott virágokból megmaradó tollszerű porzók is igen dekoratívak.
Magyar népies nevei: aranyfű, arannyal versengő, cinadó vagy cinadónia gódirc, nagy fecskefű, vereslő fű.

Réti füzény

Latin nevében a 'Salicaria' valószínűleg a 'Salix'-ra utal, ami fűzfát jelent-levelei valóban a füzekéhez hasonlók, keskenyek.
Gyógynövény. Már az ókorban is használták vérzéscsillapítóként, gyomor-és bélbetegséget kezelésére. Virágos hajtását baktérium okozta bélfertőzések elleni teakeverék alkotórészeként használják. Leveléből készült tea feszessé teszi a bőrt, kisimítja a ráncokat, továbbá csillapítja az orrvérzést. Külsőleg torokfertőtlenítésre, sebek tisztítására használatos.
Magyar népies nevei: fűz- vagy fűzfalevelű fű, Szent Ilona füve, piros füzény.

Őszirózsa és őszi kikerics


Őszi kikerics egyedfejlődése figyelmet érdemel: zöld levelei és köztük megbúvó toktermései a nyár második felében elszáradnak. A levelek által termelt, a hagymában raktározott tartalék tápanyag felhasználásával kora ősszel jelennek meg virágai. A felületes szemlélő nem látja a kapcsolatot a zöld leveles, terméses hajtás és az ősszel megjelenő virág között.
A növény érett magja kolhicin nevű alkaloidot (colchici semen) és sok zsírosolajat tartalmaz. Veszélyessége miatt (sejtosztódást gátló erős méreg) mára gyógyászati jelentősége csökkent, de heveny köszvényes rohamban ma is alkalmazzák. A kivonatból előállított kolhicint növénytermesztésben (sejtméret-növelő hatása miatt) tömegnövelőként ill. nemesítéshez (mutagén hatása miatt) fajtaváltozatok előállítására használják.
Magyar népies nevei: őszike, krókusz, csicsiskoma, ebvirág, fejes v. törpe zászpa, gólyavirág, guzsalyvirág, guzsalyülő virág, kék kükörics, kivisics, kükercz, kükörtyén, őszike, pücsök-koma, vetővirág, zászpa kikerics.

Ahogy csak ritkán látni: mindenféle réti virág (ár)vízben

A pitypang népi nevei: bárányfejűfű, barátfejűfű, barátfő, barátfű, békasaláta, békavirág, bimbófű, buglyosvirág, cikória, cikóriavirág, csattogógaz, disznókék, éjjelilámpa, gyermeklánc, gyermekláncfű, kutyatej, lámpavirág, láncfű, oroszlánfog, oroszlánfogfű, pimpó, pimpónya, pipevirág, pitypang, raponc, saláta, sárvirág, tejesfű, törpe sárgacikória, tyúkvirág, vadsaláta, vakulócsirke, békavirág, buborékfű, cikóvirág, csürkevirág, disznósaláta, ebtej, eszterláncfű, gyermekláncfű, kácsavirág, kákics, kislibavirág, kotlóvirág, kutyavirág, lámpavirág, lánclapi, marcivirág, pampula, papatyi virág, pimpiparé, pipevirág, sárvirág, zsibavirág. Tejesfű virágnak, barátfejnek is nevezik. Egyes vidékeken kikirics a neve (ami nem keverendő a kikericcsel). Más vidékeken elvétve kutyatej-nek nevezik, ami helytelen elnevezés, ugyanis a farkas kutyatej-jel keverik össze, ami egy mérgező tejelő növény.
 



A pipacs népi nevei: pipacsmák, bujdosó vagy büdös mák, cúczik, lúdmák, pitypalaty-virág, veres mák.