2016. november 27., vasárnap

Misztikus köd a Thirring-körúton

Ragyogó napsütés, langyos levegő, szokatlanul meleg november végi hétvége. Ideális idő, hogy megcsodáljam az ősz utolsó pillanatait az erdőben. Thirring-körút mindössze 2 km, másfél-két óra alatt kényelmesen bejárható. Miközben Dobogókő felé tartok, az emberek kényelmesen sétálgatnak az utcákon, mosolyogva szólnak egymáshoz néhány szót, talán bevásárolni indultak, vagy éppen kirándulni. A nap fakasztotta boldogsághormonból egyre több szabadul fel a testemben, mégis gyanakodva nézem azt az egyenlőre csak tenyérnyi felhőfoltot, mely éppen a célként megjelölt hegy tetején ücsörög. 
És meg sem mozdul. Minél közelebb jutok csúcshoz, annál nagyobb a mozdulatlan felhő.  Az egész országban csak egyetlen egy, kb. fél négyzetkilométernyi területen nem süt a nap, és én pont arrafelé tartok. Valóban. Megérkezem. Köd. A fák kísértetiesen meredeznek a tejfehér szmötyiben. Az fekete ágakról víz csepeg, hangos pöttyenésekkel. Mélységes csönd, sehol senki.
Megbűvöl a természet eme hihetetlen kontrasztja. Szinte hangtalanul lépkedek, nem szeretném felzavarni ezt a mélységes csendet. Vajon mit rejt? Elindulok a sárga kör jelzésen. Belépek a magyaros motívumokkal díszített fa kapun az erdőbe, és érzem, hogy különleges helyen járok. Réges régen állítólag királyaink járták végig ezt az utat, mielőtt megkoronázták volna őket. Még régebben pedig - egyes mondák szerint - Istenanya fényes madár alakjában leszállt a földre, s 9 napig asszonyi alakban járta a világot. Nem tudom, hogy a véletlen műve-e, vagy szándékosan így alakították az útvonalat, de a körút útvonala felülről egy kitárt szárnyú (turul) madárra emlékeztet. A bejárat a turul jobb szárnyának hátsó sarkában áll. Rám mindenesetre borzongatóan hat az egész, s szinte várom, hogy a fák közül elém libben Istenanyánk, de legalább egy ősmagyar vitéz, apró lovon, fején hegyes kucsma, lován veretes övre erősített íj és tegez, hátára vetve  a napi zsákmány: egy hatalmas szarvasbika.   
Szerencsére ilyesmivel mégsem találkozom, elhaladok a siketnémák Mária-kegyhelye  mellett. Számtalan gyertya, Mária-kép, kereszt és hálaadó táblácska borítja  a sziklateraszon kialakított kis szentélyt. 
Atalaj meglepően fagyos, csak a tetején érezhető néhány centis csúszós sárréteg. Mindez a meredek északi lejtővel párosulva azt eredményezi, hogy kapaszkodok a gyökerekbe és óvatosan lépkedek. Többször majdnem elesek.  Lassan elérem a turul jobb szárnya végét, itt az egykori vulkáni működés eredményeképpen létrejött sziklaképződmények tetejéről bámulok a mélybe. A sziklák a Magyar Turista Egyesület egykori tagjairól kapták a nevüket: Thirring Gusztávról, Palócz-Peitler Gyuláról és Eötvös Józsefről, a sziklák alján emléktábla méltatja a névadókat.  
Valóban, mintha egykori várfal tetején sétálnék, csaknem a fák koronájával egy magasságban, jobbról-balról függőleges, több emelet magas sziklafal. 
Aztán észreveszem, hogy a hegytető felöl lassan oszlik a köd. A nap néhány sugara áthatol a felhőkön, és megvilágítja a hatalmas fák törzsét. A fák között megbúvó sziklák sötéten tornyosulnak a világító fatörzsek között.
A nap egyre jobban behatol az erdőbe. A vízcseppek kis gyöngysorként világítanak az ágak végén. 
A fény és a sötétség különös játéka tölti be az erdőt.
Aztán lejjebb ereszkedem, elérem a madár fejét, ide már nem ér le a nap, egész sötét van az erdő ezen részén. Messze, a fák között rózsaszín-narancssárga fényekben fürdik a táj, ellátni egész a Dunáig, előttem a Rám-hegy piramis formájú csúcsa, a képzeletbeli turul épp felé repül,  jobbra fent pedig a Vadálló-kövek sziklái sorakoznak.  
Lassan a  bal szárnyat járom körbe. Mindenhol a 2014-es ónos eső nyomai: gyökerestül kidőlt fák, kusza összevisszasága. Bár az erdészek már a fák nagy részét legallyazták, feldarabolták és elszállították, a munkálatok még most is tartanak, bár most egy lélek sincs rajtam kívül az erdőben. Amott egy drótkötél pálya, a völgyben egy munkagép látszik a  fák között. Tavasszal szinte áthatolhatatlan volt még itt az erdő (az alábbi kép tavasszal készült).
Innen már meredeken felfelé visz az út. Lekívánkozik rólam a kabát, a nap hét ágra süt, nyoma sincs a felhőknek.  A  Ősmagyar Táltos Egyház rovásírásos jelekkel képviselteti magát egy sziklán, ez mint mindig, most is árnyékban van. Innen azonban egyre világosodik az út,  Attila-Buda kapu fényárban fürdik.
A Fény és a Táltos-kapu, az körút két be- és kijárata.
Remek kis séta az Visegrádi-hegység legmagasabb pontján, utazás az időben, és a térben egyaránt, kisgyerekekkel - ha odafigyelünk rájuk - és elszánt nagymamákkal is járható kalandos és változatos útvonal. 

2016. november 22., kedd

Csodás kőlépcsőkön zuhan alá a Bükkös-patak Dömör-kapunál

A török eredetű "dömör" szó "szűk völgy"-et, "megerősített szorost", "vaskaput" jelent. S valóban. Szentendrétől nem messze, a Dömörkapu buszforduló után egy völgy bejáratánál találjuk magunkat. A völgy legmélyebb pontján csörgedezik a Bükkös-patak, mely épp a bejáratnál számos andezit-bazalt lépcsőn keresztül 7 méter magasból veti magát a mélybe, elbűvölve ezzel a számtalan erre bóklászó gyereket és felnőttet. 
A honfoglalás idején Apor vezér lakhelye volt ez a terület (A Botond mondában ő ostromolta Bizáncot). Akkoriban a patakot még Apor-ügynek hívták (ügy=patak).
A Bükkös-patak a Visegrádi hegység legbővizűbb patakja, a középkorban több vízimalom is működött a patak partján. Abban az időben Malom-patak volt a neve.
Az 1920-60-as években az itt található kemény, fagyálló vulkanikus eredetű andezitet házak, utak építéséhez, folyók medrének szabályozásához bányászták és innen csillékkel, drótkötélpályán szállították Szentendrére. A bányászati műtárgyak nyomai még ma is fellelhetőek a mederben. 
A patak mentén a zöld kereszt jelzés vezet végig egy nagyon romantikus, könnyen járható erdei úton. Azonban az út mentén egy erdészeti magán műút is vezet, melyet előszeretettel használnak a biciklisek. Persze onnan mit sem látni a kis patakot körülvevő táj számtalan apró  szépségéből. 
Egy helyen találtam egy Ikon-kőnek nevezett követ, rajta cirill betűs, szerb nyelvű felirat. Az emlékhely eredete feltehetően az 1690-ben Szentendrére vándorolt szerb ortodox szerzetesekhez köthető és a közelben lévő remete-lak emlékét őrzi. 
A patak folyása néhol lelassul, néha mély árkokat váj a völgybe, az út is többször keresztezi, áradáskor átkelni rajta igazi kihívás lehet. Most a köveken ugrándozva száraz lábbal jutottam át rajta.
Az Öreg-nyílás völgy torkolata után kissé kiszélesedik a patak, kis szigeteket képez, egyszerre két oldalról kerüli a fákat. A tájékoztató tábla szerinte a víz itt még olyan tiszta, hogy a védett kövi csík és kövi rák is megél a vizében.

A Zergevirág forrástól kb. fél óra kényelmes sétával visszajuthatunk a Dömörkapu buszfordulóig, vagy fordulhatunk a Lajos-forrás felé a kék kereszt  jelzésen, ahonnan a zöld háromszögön juthatunk vissza vízeséshez.Kisgyermekekkel, nagymamákkal is simán járható, pár órás kellemes erdei séta!

2016. november 20., vasárnap

Madridi benyomások


Madrid, városközpont, szálloda. Este, érkezéskor ellopják az egyik csomagunkat a szálloda portájáról. Rendőrség, géppisztolyos közegek, 2 óra várakozás, semmi eredmény. Kárpótol a kényelmes szállodai szoba, a svédasztalos, bőséges reggeli. Majd irány a meeting helyszíne. Az utcán mérsékelt forgalom, a metróra még simán fel tudunk szállni. A boltok zárva vannak, lehúzott rácsaikon számtalan graffiti.
Az utcán grandiózus épületek, a sarkon hatalmas múzeum. Szomorkodva megyünk el mellette, tuti nem lesz időnk benézni,  vár a munka. 
Délelőtt meeting, majd közös ebéd. A vendéglő, egy Tapas Bar, számtalan ember, mindenki egyszerre beszél, nevetgél, gesztikulálva magyaráz,  a saját ordításomat sem hallom. A pincér összetol néhány asztalt, majd sorban hozza a nemzeti ételeket, legalább 10 fogás, mindenki csak egy kicsit vesz a közös tálból. A szlovák partner minden fogás közben selfibotra szerelt kamerát dug a képünkbe. 
Vissza a meetingre. Mire véget ér, besötétedik. A város kivilágított épületei között kóborlunk, gyönyörködünk a számtalan szökőkútban, itt minden térre jut egy, tereket pedig minden útkereszteződésben kialakítottak.Madrid a szökőkutak városa.
6 óra körül megindul a tömeg az utcán. Lépni is alig lehet, a tereken tolongás, élőszobrok, árusok, beöltözött pokemonok, amott egy tolókocsiban egy ember, keze nincs, csak a csonk lóg ki az atlétából, foga közt műanyag pohár, benne néhány euró, rázza fejét veszettül, a tömeg morajlásán is áthallatszik a pénz követelőző csörgése.
Kétméteres kollégám vágja az utat nekünk, próbálunk átjutni a téren, befordulni az egyik utcába. Bevásárlóutca. Utcára nyíló kis boltok, a ruhák közt valódi kutya, műtehén, a háztetőn harisnyás műláb. Itt minden a vásárlásról szól.

Egymás érik az ötemeletes áruházak, Zara, Stradivarius, Primark. Egyikbe belépünk, a tömeg hömpölyög felfele és lefele is  a mozgólépcsőkön. Halálra rémülök, de beszerzünk néhány pulcsit, már csak fizetni kell. Szintenként 28 kasszánál összesen 20 méteres sor kígyózik, mégis hamar sorra kerülünk. 
Meneküljünk.

Az egyik utca sarkán áll a sonkamúzeum (Museo de Jamon). Piros, zöld és kék papírba csomagolt hatalmas sonkák sorakoznak szép rendben, itt a legolcsóbb Madridban, igazi spanyol különlegesség. Vigyünk haza!
Belépünk az ajtón, odabent könyökkel utat törünk magunknak a pult végéhez, az emberek a terem közepén álló kiszolgálóhelység körül fogyasztják a munka utáni sonkás szendvicsüket és sörüket, megbeszélve a nap eseményeit. Elveszünk az emberek és a sonkák közt a hangzavarban.

Másnap kedves kollégáimmal kihagyjuk az ebédet, kóborlunk kicsit a városban.
A vendéglős várja az ebédelőket, hamarosan tele lesz.

A környék sokkal csendesebb, mint előző este, ebben az időszakban viszonylag kevesebb ember jár az utcákon. Azok is inkább csak a turisták. 
Egy kávéházban megpihenünk, majd irány a délutáni meeting. A csak este nyitó szórakozóhelyek azért már nappal is igyekszenek felhívni magukra a figyelmet.


Délután kötelező városnéző körút, átsétálunk néhány mérnöki pontossággal kialakított parkon, a fák szigorú formára nyírva.A padokon pihenő emberek. Jól esik a séta. 
Elrohanunk a Prado előtt, amott a Királyi Palota. Az Almudena katedrális előtt hatalmas a sor, mégis hamar bejutunk, csodálom a gótikus katedrális szépségét, majd megkezdődik a mise. Több száz ember énekel együtt, a hang betölti a teret, felerősödik a falakon. Meglepetésemre elfog valamilyen nagyon békés, biztonságos érzés. 




2016. november 13., vasárnap

100.000

Miután gyermekeim kirepültek a házból egyre többször kaptam magam azon, hogy hajnalok hajnalán kutyámmal kettesben sétálunk. Az egész heti iskolai nyüzsgés, a rengeteg emberi kommunikáció után elvarázsolt és feltöltött a természet változatos szépsége. Feloldódva a táj nyugalmában magam is békére leletem, rendszerezhettem gondolataimat. Egy-egy kilátóponton sokszor nem csak az előttem elterülő völgyet, hanem életem eseményeit is más nézőpontból szemléltem.
Szerettem volna a séták során gyűjtött élményeket leírni, másokkal megosztani, így született 2013 januárjában a Történetek Képekkel blog.
Akkoriban indult a facebook-on a Fotoblogger csoport, s ebben a kedves, egymást segítő társaságban nyiladozott a bátorságom.
Kezdetben főleg a lakóhelyem környékén barangoltam, és rájöttem mennyi felfedezni való van itt is, majd bejártam a gyerekkoromból ismert helyeket. Később egyre tudatosabban kerestem újabb és újabb felfedezni való célpontokat. Ámulattal néztem országunk szépséges tájait, és nagyon szerettem volna megmutatni másoknak is. Azóta több alkalommal szerveztem túrát kisebb és nagyobb családomnak, barátoknak is az általam bejárt helyekre. Tavaly túracsoportot szerveztem az iskolában, havonta járunk kirándulni. 
Mindenesetre a blogom nézettsége meghaladja a 100.000-es számot, nem is hittem volna, hogy ennyi embert érdekelni fog valaha, hogy miket irkálok. Az alábbi bejegyzésben a legnézettebb bejegyzéseimből készítettem összefoglalót, melyek nem minden esetben egyeznek meg az általam legjobbnak ítélt bejegyzéseimmel.
Bejegyzéseimet időnként megosztják különböző honlapokon, térségi oldalakon, turista magazinokban. A héten társbloggere lettem az Éjjel-Nappal Balaton oldalnak is.  

Érd-Ófalu története képekben

Ezt a bejegyzést nézték meg a legtöbben, csaknem 10.000 látogatója volt az oldalnak.
Érdre egy időben csaknem hetente kijártam, élvezettel fedeztem fel az Ófalu és környékének természeti, történelmi és kulturális látnivalóit.

Beliczay-sziget

Aki rendszeresen olvassa a blogomat, az tudja,  hogy az én kedvenc helyem itt a Beliczay-sziget, különös nyárfáit mindig szívesen fotózom. Számtalan bejegyzés készült a témában.

Kedvenc képeimet külön bejegyzésben gyűjtöttem ki. Nézettség tekintetében azonban messze elmarad a fenti bejegyzés mögött.

Prédikálószék - a legkönnyebb úton 

Idén több alkalommal jártam egyedül, vagy kisebb-nagyobb társaságban a Pilisben, illetve a Visegrádi-hegységben. Legnagyobb meglepetésemre a Prédikálószékről készült bejegyzésem 1 hét alatt érte el a 3591-es nézettséget. Persze ebben nagy szerepe volt annak is, hogy a bejegyzés megírása előtt egy héttel adták át az új kilátót a Visedrádi-hegység eme csúcsán. 

Zsivány-sziklák - ősszel a legszebb

Hasonló érdeklődés mutatkozott a Zsivány-szikláknál tett kirándulásom iránt is. Amikor tavasszal először jártam itt, rögtön tudtam, hogy gyerekeknek való izgalmas kirándulási célpont, és végül sikerült is eljutni ide tesóm gyerekeivel. Remek napot töltöttünk együtt.

Sóskút

Egy időben előszeretettel látogattam a Biatorbágy-Sóskút környéki erdőket, mezőket. Itt is rengeteg bejegyzés készült, melyekre újra és újra rátalálnak ismeretlen érdeklődők, és megosztják (valószínűleg az fb-n), így érte el a második legnagyobb nézettséget 2134 kattintással.

Fundoklia-völgy és az érdi levendulás

A Fundokli-völgyről és az autópálya másik oldalán, a völgy folytatásaként elterülő régi levendulásról szóló két bejegyzésem is 1000- 2000 közötti nézettséget ért el, valószínűleg megosztották valamilyen érdi érdekeltségű honlapon. Ezen felbuzdulva újabb bejegyzést készítettem a  témában, mely átfogóbban mutatja be a  két hely növényvilágát egész éven át. Erre persze már nem találtak rá ennyien.

A diósdi kőbánya 

Erre a helyre véletlen találtam rá, elég rossz fényviszonyok között. Terveztem, hogy visszatérek ide fotózhatóbb állapotba, de azóta sem történt meg.

Egy hely - 4 történet, avagy a Vadálló-kövek rejtélye 

Ebben a bejegyzésben azt boncolgatom, hogy keletkeztek  Visegrádi-hegység különös formájú sziklái. 4 verziót sorolok fel, és a kedves olvasó feladata, hogy eldöntse, melyik változatot fogadja el valósnak. 

Budaörsi Kopárok

Budaörsöt körülvevő hegyvonulathoz gyakran sétálok ki, és töltök el egy-két órát. Az itt készült fotókat külön bejegyzésben gyűjtöm.

Végezetül a teljesség igénye nélkül következik néhány bejegyzés, melynek talán nem olyan nagy a nézettsége, mégis a kedvenceim közé tartoznak.

10 dolog amiért jó, ha a (70 éves) szüleiddel mész nyaralni...

Szüleimmel egy hetes közös nyaraláson vettünk részt, annak minden bájával és tanulságával. Nagyon szeretem ezt a bejegyzést.

 Újévi manók 

Egy mese, Füligszív, Eszebő, ErődörgőőőőőŐ és kis zöld manóról. 

Csáfordi-erdő meséje

Mese arról, hogy alakultak át az apró, fehér hajú tündérlányok tavaszi tőzikévé.