2018. január 29., hétfő

Farkasmály

Mátrába indultunk kirándulni, és Gyöngyösnél megakadt a szemem egy táblán: Farkasmályi borospincék. Ez az igen különös név arra indított, hogy javaslatot tegyek egy kis kitérőre a pincék felé. Nem bántuk meg! Noha mindössze egyetlen utcácskát jelentett a pincesor a Sár-hegy lábánál, de micsoda pincék azok!
Rögtön megakadt a szemem gyönyörűen faragott faerkélyes présházakon! Ezekből ma 3 van Farkasmályon, mind hasonló mintára épült. 
Egyes internetes források azt említik, hogy már a XII. században voltak itt pincék, mások szerint francia hadifoglyok vájták őket az 1700-as években. (Vajon honnan kerültek ide francia hadifoglyok?)  Ebben az időben jelentek meg itt az első szőlőültetvények is. 
Megint más források szerint az első pincét 1785-ben Nagy József postabirtokos építtette és egész 1829-ig ez volt az egyetlen pince a környéken. 
Ami azért furcsa, mert  Báró Orczy Lőrincz az 1780-ban elkészült 15. számú pince alá 6 évvel később újabb pincét vájatott, így alakult ki az Orczy-féle kettős pince. Az abból elpusztult 200 akós hordó ajtó keresztvasán az 1801. évszám olvasható.
Orczy féle kettős pince

A keresztvas helyett én csak ezt a feliratot találtam.
Bárhogy is volt, a Mérges-patak partján álló függőleges andezittufa fal szinte kínálta magát arra, hogy pincéket vájjanak belé! A 18-19. században összesen 26 pincét alakítottak ki, mindegyik pince elé takaros kis présházat építettek.
Különlegességük a pincéknek, hogy többségüket folyosókkal összekötötték, ezért szabadon átjárhatóak. Közép-Európa egyik legnagyobb kézzel vájt pincerendszere ez.
A pincesor közepén állt a pincecsősz háza, innen vigyázta a pincéket. 
A pincesor fénykorát a két világháború között élte, amikor Gyöngyös, a szőlő és a bor városának borkereskedelmi központja és mulató, szórakozó övezete volt.
A második világháború idején Gyöngyös lakosságának fő része, 7-8000 ember talált Farkasmályban menedéket a harcok elől. Ennek emlékére emelték a felső hídnál lévő Máriácska szobrot.
1981-ben kezdődött meg a pincesor rekonstrukciója, mára teljes szépségükben láthatók a pincék.


Végül és nem utolsó sorban: a farkasmály szó az Árpád-korból eredeztethető, farkas földjét jelent.

2018. január 22., hétfő

Negyed résznyi szabadság


Szalagavató

A reggel lassan indul, még van egy kis idő, még pihenni kell, hosszú lesz a nap. A sminkes csak délre jön, aztán majd átrohanunk a fodrászhoz, a három váltás ruha már összepakolva. A keringőhöz a fehér hab - védőhuzatban - a szekrény ajtaján várja a nagy eseményt. Alatta kis kötött topánka, ebben könnyű lesz táncolni. A szalagtűzős fekete és a hozzávaló cipő szintén előkészítve, az osztálytánchoz a farmer és a színes póló mellette. Közben halad az idő, lányom fel-alá járkál a lakásban. Főzöm az ebédet, jó lenne, ha enne mielőtt elmegy, de egy falat sem megy le a torkán. 
Megjön a sminkes (a barátnője sminkjét is ő készítette, állítólag szép lett). Előveszi a hatalmas bőröndnyi készletet, csak bámulok, még sosem láttam ennyi izét egyszerre. Módszeresen elkezdeni felkenni az összeset a lányom arcára. Kimegyek a szobából, hagyom magam meglepni, úgy békésebb. Egy óra múlva bekopogok, indulni kéne a fodrászhoz. Nos - Meglepődök. A sminkes elmegy, lányom rám néz. Amúgy bájos szemöldökét ki tudja milyen indíttatásból spanyolosan vastagra festették, még egy kis bajusz, és bármely dél-olasz feleségül venné, mert az anyjára emlékezteti. A szempillák is összeragadva pillognak, lányom meglepően rezignáltan veszi tudomásul, de azért előveszi a kis sikálót, és megpróbálja eltávolítani az eredményt. Úgy-ahogy sikerül. 
A fodrászatban még kicsit igazítanak rajta kedvesen, majd jöhet a haj. Milyen legyen? Nem is tudom, ne túl göndör, inkább csak enyhén hullámos, de nekem az egyenes tetszik a legjobban. Hm. Fodrász a talpán, aki ennek meg tud felelni!
Kicsit késve, de ez is elkészül, az autóban már ott sorakoznak a bekészített ruhaköltemények, vágtatunk az esemény színtere felé. 
A MOM előtt nem tudok parkolni, épp csak kiteszem a vészvillogót,  ajtó kipattan, lányom kiugrik, kabátot sem vesz, száguld befele, a ruhák meg a kocsiban. Gondolom csak beszól, hogy itt van, és visszajön, de nem. 10 perc után elunom a várakozást, rácsörgök, mondja, hogy próbálnak, vigyem be a cuccokat. Oké. Leparkolok, beviszem, hova tegyem, hogy megtalálja? Végül egymásra találunk.
Hazamegyek. Fél óra múlva hív, hogy otthon hagyta... Hamarosan újra: ezt is hozd... Végül indulás előtt csörög a teló, összeszedem az utasításai szerint ami még kell, és indulunk. Persze zuhog a hó, csúszkálunk a síkos úton, tipegek a magassarkúban. 
Az ajtóban vár minket, jó sokan vagyunk, örülünk egymásnak. Szalagtűzés. Végigtapsoljuk mindkét osztályt, megnézzük a kisfilmet, majd jönnek a fellépők. Két produkció között az osztálytánc, majd hamarosan a keringő. Besurranok az öltözőbe, segítek befűzni a ruhát. Sok fehér hableány öltözködik izgatottan, csicseregnek, sóhajtoznak. Kióvakodunk. Találunk egy csendes kis zugot tükörrel, csoda, hogy nincs itt senki. Némi smink igazítás, egész szép lett, pedig erre nemrég még nem látszott sok esély. 
Van még néhány percünk, összeölelkezünk. Ez a nap legjobb része számomra. 
Majd a sok fehér hattyú elindul felfelé a lépcsőkön.
A színpadon egy osztálynyi fiatal lány, gyönyörűen suhannak, libegnek a szoknyák, repdesnek a fürtök, a fiúk egyenes derékkal vezetik őket a tánc szabályai szerint. Mosolyognak, csillognak a szemek. Látszik, hogy élvezik. Mind szépek, de a lányom a legszebb. 
Később a nagymamák is megerősítenek objektív véleményükkel, úgyhogy most már eldőlt, megmásíthatatlanul, teljesen biztos!
A kupolateremben szól a keringő, elvileg itt mindenki felkéri családtagját egy táncra, de többnyire csak fotózkodnak, hely alig, egymás szoknyáját tapossák a népek. Egy óra alatt kiürül a terem, csak a lányom és barátja táncolnak, amíg végül a rendező bejön és lekapcsolja a lámpát.  

2018. január 19., péntek

Pocsolyaváros részletek

Ezen a télen sikerült az egyetlen dermesztően hideg, csapnivalóan  szürke napot kifogni kis városi sétánkhoz. Az utcákon alig lézengett néhány elszánt lélek, így csendben ődöngtünk a belváros barátságos terein, ódon házacskái között, s próbáltunk  a fotózásra alkalmatlan fényviszonyok között témát találni.  
Végül pocsolyába léptem...

De hol jártunk?

1. A történelmi belváros mai házai a XVII. században épültek. 

2. A városka főterétől nem messze 2000-ben felavatott 6500 négyzetméteres tér áll, melyet a történelmi városközponttal 3 kapu köt össze.

3. A tér minden egyes háza egy-egy európai nemzetet képvisel.

4. Noha még nem készült el egészen, előbb utóbb az összes nemzet sorra kerül.

A tér közepén az  1878 óta a Főtéren, a városháza előtt álló kút működő másolata áll.

2018. január 3., szerda

2017 TOP 10

Égig érő sóhajok
Az év utolsó napjaiban lett időm és energiám arra, hogy kora reggel kilátogassak a közeli hegyekbe, ahonnan remek hajnali fényekben bámulhattam az ébredő várost. 
Mennyei béke
A Bohinj-tó partján találtam ezt a békésen pihengető családot. Magával ragadott a táj és a család harmóniája  és nyugalma. 

Ellentétek
Szlovéniába a Vintgar-szurdokba kirándultunk fotós társaimmal. A kanyargózó embertömeg láttán csalódott voltam: nem akartam úgy fotózni, hogy emberek különböző testrésze lógnak indokolatlanul a képbe. Ezért teleobjektívre váltottam, és a tajtékzó zöld folyam részleteit fotóztam. Nem bántam meg!

Szlovéniai kirándulásunk második napján zuhogó esőre ébredtünk. Én azért elszántan vágtam neki az útnak! Akkor is képet fogok készíteni! Valóban! A tónál gomolygó felhő, csendes esőtől vibráló víz várt.
 A fenti kép a Tátrában készült. Számomra természet alkotta emlékműve lenne a sok évvel ezelőtt lezajlott katasztrófának. A ritkán álló fenyők és a drámaian világító szétszórt sziklák, mint az egykori erdő fáinak mementói.
 Idén is sétáltam fotóstársaimmal a Budapest 100 rendezvényein. Ez lett a kedvenc képem!
 A 2017-es tél meglepően sokféle hó-jég-fagy fotózási lehetőséget adott. Számtalan vízesést, folyót, jeget, befagyott vizet fotóztam. Egyik kedvencem a Római-fürdő befagyott vízesését megörökített fotóm.
Télbefagyott ősz
 Szintén a Gaja-patak nagy sodrású folyamán fotóztam ezt a jégperemhez fagyott őszi levelet.
Kettévágva
A rendkívül hideg téli fagyban vastag jégpáncél képződött több hegyi patakon. A fenti fotó a Dera-patak egy jég alatt-jég feletti világát rögzíti. Mintha a jég két teljesen különböző világra osztaná a tájat.
A "VÉG" szépsége
Az idei év nagy felfedezettje számomra a virágok között a tarka kosbor. Gyönyörű árvalányhaj mező közepén fotóztam a Sisakvirág tanösvényen. Szintén nagy izgalommal vártam a kárpáti sáfrány mezőket Pádis fennsíkján, idén a hatalmas hó miatt azonban csak néhány példányt sikerült találni. Mindezek ellenére ez a kis rongyos, elvirágzóban lévő kökörcsin lett a kedvencem. 2017-ben fotózott virágokból itt találsz válogatást>>

+1 ráadás

2018. január 2., kedd

Kő-hegy kápolnája

Az 1800-as évek derekán egy Wendler Ferenc nevezetű férfi számára a Kőhegyen egy csipkebokor virágain megjelent Szűz Mária mosolygós arca. Ezután élesen látta a rózsa levelein "Én vagyok a szeplőtelen fogantatás". 
A kijelentés azért különösen érdekes, mert a 3 évvel előzte meg a ourdesi jelenést. Wendler látomása hatására kápolna építését kezdeményezte a hegyen, s a kápolnát 1855 október 15-én a világban elsőként szentelték a szeplőtelen fogantatás tiszteletére.
Felesége halála után Wendler a kápolna mellett egy kereszt alakú barlangot vájt a hegy szikláiba, majd itt töltötte élete utolsó 19 évét. Hasonló módon, az 1930-as években dédunokája is remeteként élt ebben a barlangban.
A dolomit szikla tetején álló fémkeresztet 1895-ben állították a Kő-hegyen, amelyet az 1950-es évek elején szervezett vasgyűjtés keretében eltávolítottak. Majd 1995-ben polgári összefogással egy négy és fél méter magas újabb kereszt készült. 

Budaörsi Kopárok körtúra reggeli színorgiával

Az Odvas-hegy lábától, a Rudolf király Emlékparkból indulunk, kicsivel hajnalhasadás előtt. Kezdetben még csak a vöröslő égalja sejteti a későbbi pompás látványt. 
Ahogy a nap araszolgat felfelé, mi is egyre magasabbra jutunk, Az egyik sziklatetőre felérve, már látszik is a korong felső sarlója a horizont mögött. Tovább kapaszkodva a következő csúcs felé először csak a lejtőn ágaskodó fűszálak hegye lesz rózsaszín, majd hamarosan elénk tárul a napfürdőző hajnali város. 

Mire felérünk a csúcsra a nap hatalmas piros korongja is teljes egészében láthatóvá válik.
A gőzölgő kémények alatt a házak még sötéten alszanak, de arany füstöt eregetnek a magasba. A száraz fű és a sziklák is narancsba borulnak. 
Leereszkedve a hegy másik oldalán, a piros jelzésről letérve a Máriavölgy utca felől kerüljük a Kő-hegyet, míg végül a Felsősor utca végén  néhány lépés után feljutunk a Mária-kápolnához és  az egykori remete barlanghoz. Egyes források szerint ez az a kápolna, melyet a világban elsőként szenteltek fel a szeplőtelen fogantatás tiszteletére.
A szomszédos csúcsról pedig újra körpanorámában gyönyörködhetünk. 
Majd  a Kálvária-domb felé vesszük az irányt.  Ki hitte volna, hogy ez a kis kiemelkedés egy gejzírkúp maradványa?
Ekkor már hét ágra süt a nap.
Ezen kis kitérő után az Odvas-hegy mellet piros jelzésen kapaszkodunk fel Csillebérc felé. Az erdőben felfelé haladva jobb oldalon  elhagyott piktortégla üregeket találhatnánk, ha nem felejtünk el letérni az útról. 
Mikor újra vízszintesen visz az út, balra kanyarodunk a sorompó felé és a piros kereszten folytatjuk az utunkat a Farkas-hegy felé, ahol egy vadonatúj vitorlázórepülő emlékmű és az egykori MÁV pihenőház romja fogad minket. 
Itt is érdemes alaposan körülnézni, remek a panoráma Budaörs hegyei felé.  Szemünkkel is végigkövethetjük az Odvas-hegy gerincén megtett utunkat.
Következő célpontunk a Szekrényes-hegy teteje, a beton rámpa, ahonnan gumikötéllel lőtték a levegőbe egykoron a vitorlázó repülőgépeket. Innen jól látszanak az egykori hangárok, valamint remek (bár kevésbé fotózható) a panoráma Budakeszi felé is. 
A gerincen, sziklákon egyensúlyozva lassan leereszkedünk Budaörs felé, és a piros kereszten egy csendes erdei úton érünk vissza a falu hétvégi házai között a kiindulási pontunkhoz. 
A következő sasbérc előtt még tízóraizunk egyet, aztán ezt a magaslatot is meghódítjuk.

A túra hossza 10 km, út közben többször megmászunk 315m, 340m, 364 m magas csúcsokat, de mindez lassú sétával, a csúcsokon sok nézelődéssel 3 óra alatt teljesíthető.

2018. január 1., hétfő

Farkas-hegyi vitorlázó emlékmű

Az első világháború után Magyarországon új sportág vert gyökeret: a vitorlázórepülés. Az egykori Farkas-hegy különböző lejtőin más-más repülési gyakorlatokat lehetett végrehajtani.  1929-ben itt indult meg a magyar vitorlázó repülés.
Az egykori MÁV pihenőház romja


A repülés központja a a magánkézben lévő iskolaépület. Itt épültek a hangárok is.
A Szekrényes hegyen lévő betonrámpáról pedig gumikötéllel indították a vitorlázógépeket. ( a kép bal felső részén látható az iskolaépület és a hangár is. A fotó a Szekrényes-hegyen készült).

A második világháborúban leégett a két hangár.
A háború után pedig a technológia fejlődésével a repülőtér átköltözött Budakeszire, ahol ma is oktatóbázis működik.

1979-ben, a vitorlázórepülés beindulásának 50. évfordulója alkalmából épült az egykori MÁV pihenőház mellett a Vitorlázórepülő-emlékmű, amely két, id. Rubik Ernő által tervezett Esztergom vitorlázó repülőgép fémszárnyából állt - lepusztulásáig.

2017-ben egy pilótákból és civil önkéntesekből álló munkacsoport újjáépítette, Jantar 2 kompozit szárnyakból.