2014. június 30., hétfő

Hollókő ördöge

Az a kalandos gondolatunk támadt a lányommal, hogy ellátogatunk Hollókőre, megszemléljük a várat és a világörökség részeként jegyzett falut. Ez még nem lenne igazán kalandos, de mindehhez magunkkal visszük a kutyánkat is. Gondoltuk, ha először jól kifutja magát az erdőn és a réteken, már jól fogja viselni a falubeli sétát is. A terv nem is volt rossz, de valószínűleg Dézibe bújtak azok a kis ördögfiak, akik annak idején felépítették Hollókő várát. 
Mint ismeretes, a legenda szerint a környék akkori ura, Kacsics András szemet vetett a szomszéd földesúr gyönyörű feleségére. Elképzelése szerint a nő meghódításának leggyorsabb módja, ha elrabolja, és saját várában meggyőzi jellemének kiválóságáról.  Valószínű az asszonyka nem osztotta véleményét, és boszorkánydajkája szövetséget kötött az ördöggel. Az ördög fiait holló képébe bújtatta, s azok egyenként hordták el a börtönvár falait, és a szemköztes Szárhegyen felépítették Hollókő várának ötszögletű tornyát. 
Az évszázadok során minden tulajdonos saját igényei szerint egészítette ki a várat.
Az eleinte csak az ötszögletű öregtoronyból és azt övező pártázatos kőfalból álló várat egy nagyobb területű alsó várral egészítettek ki. A kisméretű kaputornyot mély farkasverem és felvonóhíd védelmezte.
A vár tulajdonosai között tudhatjuk Csák Mátét is, aki a legenda szerint a vár kútjában rejtette el vagyonának egy részét.
Sok hősi történet olvasható a magyarokról, amint utolsó vérükig védelmezik a török ellen a várat (ld Eger). Nos ezen dicső történetekhez nem csatlakozhat ez a vár. Ali, budai pasa 1552-ben hatalmas sereggel közeledett a vár felé, mely láttára a  csekély létszámú keresztény katona kardcsapás nélkül megfutott.  A vár visszafoglalására 1593 őszén került sor, amikor a hadászatilag fontos Fülek eleste után a török is harc nélkül feladta. Úgy tűnik sem a török, sem a magyar nem becsülte sokra a vár védelmi szerepét, talán ez lehetett az oka a minimális védelemnek.
Mint tudjuk, a törökök kiűzése után a feleslegessé váló egykori végvárakat Habsburg Lipót császár és király parancsára sorban felrobbantották. Ezért látható Magyarországon olyan kevés épségben megmaradt vár. Ennek ellenére Hollókőn erre nem ekkor, 1701-ben került sor, hanem csak 1711-ben, bár a Rákóczi-szabadságharcban sem játszott szerepet.  (forrás: Múlt-kor történelmi portál)

Nos, most a kutyánk úgy gondolta, hogy a felépített várból neki kell a történelem során felgyűlt ellenséges szellemeket és a látogatókat kikergetni. Mivel ehhez túlságosan kicsinek érezte magát, cselt eszelt ki: az első adandó alkalommal meghempergett egy rendkívül illatos ürülékben, ezt 1 cm vastagon szétterítette a hátán, majd boldogan vágtázott a vár felé, teljesítendő  feladatát. Valószínű annak idején a török kereskedőnek álcázott magyar katonák sem tudták jobban kiűzni a várból a török bitorlókat,  mint a kutyánk bőrébe bújt rendkívül illatos ördöng. Legnagyobb meglepetésünkre terve sikerrel járt: a várat felújítják, őszig nem lehet látogatni!
A kutyát egy szénacsomóval alaposan lecsutakoltam, majd mit volt, mit tenni, elindultunk a vár lábához, megkeresni a várkút forrást, ahol egyrészt megtalálhatjuk Csák Máté elrejtett kincsét, másrészt patyolattisztára fürdethetjük a  kutyát. 
A kincset nem találtuk meg ugyan, de a forrás környéke is felújítás alatt áll. Hangulatos kis erdei pihenőparkot építenek a környékén, sziklapadokkal, kőlépcsőkkel. Most minden csupa sár volt, a hideg víz alatt Dézi bánatos és értetlen szemekkel nézett ránk, szerintem távozott belőle a fent említett ördög. 
Így már megnyugodva vettük az irányt a falu felé a békés erdei utakon. A faluban újabb meglepetés fogadott. Épp felújítják a utcákat, a házak nagy része megközelíthetetlen volt. Íme az építkezés hangulata:
Azért néhány múzeumba betértünk, többek között megnéztük a nyomdamúzeumot, ahol a nyomdászat mesterségéről hallhattunk érdekes előadást, és megszemlélhettünk régi kézi és félautomata nyomdagépeket, megnézhettük a betűszedő dobozt, a winklert, és nyomtathattunk magunknak  saját kezűleg egy képet is a várról. Mindezt kutyánk szívtépő vonyítása közben, mivel őt kapu elé kötöztük, nehogy utánunk jöjjön a múzeumba. 
Az 1909-ben nagy tűzvész ütött ki a faluban. A tűzvész után újjáépítették a falut, de az addigi fából épült zsúpfedeles parasztházakat felváltották a cseréptetős, kőalapra épült vályogházak, melyek talán jobban ellenállnak lángoknak. A régi építkezési stílust azonban amennyire csak lehetett, megtartották. A házak azóta is fennmaradtak, és az UNESCO a világörökség részévé nyilvánította. Az Ófaluban 67 ház élvezi a műemlékvédelmet.
A kontyolt nyeregtetős parasztházak homlokfalát jellegzetes, faragott, díszített faoszlopok és tornácok szegélyezik. A hagyományos palóc ház három helyiségből áll: középen található a pitvar, azaz a konyha, az utca felé nyílik a tisztaszoba, ahol a ház ura lakott a családjával, hátrafelé pedig az éléskamra. Itt tárolták a gabonát, és ez volt az idősebb családtagok lakóhelye is. Ha a gyerekek megházasodtak, az utcára néző első ház mögé egy újabb épületet emeltek.
Mindezek után itt volt az ideje kipihenni a fáradalmainkat, ezért kiültünk a falu határában a bálákban álló szalmák tövébe, és gyönyörködtünk a táj szépségében.
Szalmabálák felhőkkel

Kamillával szegélyezett búzamező

Gyakoroltuk a távolbanézést, mivel az jót tesz a szemnek.
A pihenő után ellátogattunk a közeli Szécsénybe, ahol az egykori várat a monda szerint alagút köti össze Hollókővel.  1552 nyarán Szécsény várát Árokháti Lőrinc várkapitány védte a török ellen.   A vár őrsége még a száz főt sem érte el, és napról napra fogyott. A katonák félelmükben elszökdöstek. Végül csak kilenced magával maradt a kapitány. Mivel olcsón nem akarta adni a várat, a megszökött embereinek ruháját kitömette szalmával, és a bábukat a falakra állíttatta. Ezt a cselt azonban a törökök észrevették, és rohamot indítottak. Az ostromlóknak sikerült elfogni Árokhátit és embereit, akik a várból kifelé vezető alagúton igyekeztek elmenekülni. A legendák szerint az egyik titkos alagút Hollókő várába vezetett.
Remélem hamarosan elkészül az elkezdett felújítás, és teljes popájában is megtekinthetjük ezt a gyönyörű falut!

2014. június 25., szerda

Idén először - Tisza-tó

Persze ezt is a családdal. Úgy látszik rákaptak a népek a közös kirándulgatásra. A két kisebbik még nem jön velünk, de ez is csak idő kérdése! Így végül négyesben mentünk, lányom és párjaink. 
A tisza-tavi tevékeny felfedezéshez szokott lelkemnek igazi megpróbáltatás volt ez is. Meg kellett tanulnom lazítani, andalogni, délben fotózni, nyugodtan beszélgetve kávézni. Legnagyobb meglepetésemre nagyon élveztem! 
Persze próbáltam belevinni magamat is a kirándulásba, és ragaszkodtam a naplementés kenutúrához. Még épp időben értünk a kölcsönzőhöz, de kiderült - amit eddig észre sem vettem - hogy sört is lehet kapni a szomszédos bodegában. Ezzel kicsit csúszott a naplemente túránk, amivel viszont rengeteg szúnyogot nyertünk.
Gondoltam, majd másnap kárpótolom magam egy kora hajnali madárfotózással, legnagyobb meglepetésemre több vállalkozó szellemű családtag is akadt, aki csatlakozott. Nyitásra már a kölcsönzőnél voltunk, itt kiderült, hogy nem csak sört, de kávét is árulnak, úgyhogy békés kávézással kezdődött a reggel. 
Azért a madarakat nem késtük le, feldobódva eveztünk, és kattintgattam. Az összes kép közül ez a kettő hozza vissza leginkább a hangulatot. A békés tollászkodást, a hajnal köszöntését.
 
A hajnali túra után reggeliztünk, majd irány az egyik kedvenc helyem a Göbe tó. Kiderült, hogy ennek a közelében is van egy rendkívül hangulatos és kihagyhatatlan hajó-kávézó, a Hal-jó étterem.

Jegeskávét szürcsölgettünk, miközben a drótkötélre fecskék ültek beszélgetni. Kihallgattuk őket, közben gyönyörködtünk csodaszép mélykék tollazatukban. A vendéglőt később vacsoraidőben is felkerestük, remek a konyhája is, mindenkinek csak ajánlani tudom.
A Göbe tavat a Szabics kikötőből lehet megközelíteni, motorcsónakkal visznek át a szigetre, ahol végigsétálhatunk a Tiszavirág Ártéri Sétaúton, mely  a Tisza tó egyedüli, az ártéri erdőt, a Tisza-tó vízi világát és az elfeledett ősi mesterségeit komplexül bemutató gyalogos és csónakos tanösvénye.
Már többször jártam itt, minden évszakban más és más! 
Ősszel
Kora nyáron
Tavasszal
Most épp a tündérliliom virágzik és a tiszavirág, de ahhoz pont egy nappal korábban érkeztünk, úgyhogy csak elvétve láttunk egy-két kérészt. 
 
Göbe tó a kilátóból fotózva.

2014. június 24., kedd

Kőtenger Szentbékkálán

Továbbindultunk Tihanyból, és igencsak megéheztünk, úgyhogy itt volt az ideje egy jó kis vendéglőt keresni. Ismertem is egyet Kővágóörsön, (Kővágó Panzió), gyakorlatilag ez a falu egyetlen nyitva tartó vendéglője. Nagyon kedvesek, és remek a főztjük. Érdemes kipróbálni a Tócsit, és a hatalmas juhtúrós pizzát is.  Áprilisban jártam itt, akkor a naplemente nap hiányában elmaradt. Mindenképp szerettem volna naplementében látni a tájat. Mire befejeztük az étkezést késő délután lett, és a nap most is úgy döntött, meghosszabbítja az éjszakát és inkább felhőkbe burkolózik. Némiképp csalódottan indultunk tovább, lapos fényekben nem is akartam látni a köveket. 
Fedezzük fel inkább Szentbékkállát, ott még sosem jártam, állítólag itt maradt fent bányászatlanul, legeredetibb formájában a Kőtenger. Mire odaértünk, kisütött a nap, így csodás fényekben gyönyörködhettünk a páratlan formájú képződményekben.  
A kaput egy kőoroszlán védi. Szerencsére éppen aludt, ezért baj nélkül átosontunk az orra előtt.
A legérdekesebb képződmény a Kelemen kő, számos bemélyedéssel és különös formákkal. Minek is látszik? Minden csak attól függ, honnan is nézed!
 Innen például olyan, mint egy sziklán pihenő krokodil, aminek levágták a farkát.

Ha eminnen nézzük, akkor meg egy rendkívül vidám kutya. A szájában kényelmes fekvés esik, a szél a víz és a homok áldásos tevékenységén kívül valószínűleg az emberek koptatták teljesen simára az alsó állkapcsát. Én voltam a rózsaszínű nyelvecske.
A Kelemen-kő legizgalmasabb része a krokodil orra, vagy a kutya farka, attól függ, honnan nézzük. Ez a sziklakiszögellés ugyanis mindössze 3 ponton érintkezik az alatta levő sziklával. Akár már egyetlen ember súlya is elegendő lehet ahhoz, hogy a végére állva 15 cm-rel lejjebb kerüljön. Ez az úgynevezett Ingókő.

Bármelyik város főterén kiemelt helyet kaphatna, mint modern szobor.
ET éppen elvesztette a fejét.

Ezt mindenkinek a fantáziájára bízom.
A kőtenger úgy keletkezett, hogy a vulkanikus utóműködés idején ezen a vidéken hévizes források törtek föl, és a forró víz az itt található fehér homokot kemény kőhalmazzá cementálta, ragasztotta össze. A kövek rendkívül kemények, ezért kiváló malomkövek faraghatók belőle. Ez a kő is valószínűleg a bányászat miatt ennyire szabályos.

Madáritatók a köveken

E népi eredetű elnevezést a földrajzos szakirodalom is átvette. Nagy esőzések után  a csapadékvíz sokáig megmarad benne, csodás tükröződéseket hozva létre a vízfelszínen. 



Ezt a mondatot egy tájékoztató táblán olvastam, és mindenképp szó szerint szeretném idézni: "A sekély talajjal fedett szálkőzeten állományalkotók a zsombékoló csenkeszfajok." Mindez magyarra fordítva durván annyit tesz: A kövek mélyedéseiben megtapadó földben fűfélék nőnek. De az előbbi mondat kétségkívül elegánsabb :).
A madáritatók keletkezésére nincs egyértelmű magyarázat. Egy részük még a kőtömbök kialakulása idején jött létre, más részük úgy formálódott tovább, hogy a mélyedésekben por és málladék gyűlt össze, vékonyka talaj képződött. Ezekben aztán megtelepedhetett a növényi élet.

A kőzet kialakulásának kezdetén az akkori Pannon tenger partjára  a Bakony területéről nagy mennyiségű homokot és kavicsot szállítottak a tengerbe a folyók, melyeket a hullám szétterített. A kavicsok nagyon kemény kvarcitból állnak, melyek ezen a helyen nem találhatóak meg. A környezet kőzetei pedig hiányoznak a a kavicsok közül, mert azokat az erózió kimosta a sokkal keményebb kvarcitok közül.

  Íme néhány közeli felvétel a sziklák felszínéről külön Misi kérésére:

A kőtenger első látásra csupasz homokkő tömbjeit zömében az alacsonyabb rendű növényfajok, mohák és zuzmók népesítik be. A mohák lassan kialakuló, sűrű párnái megóvják a kőzetet az elmállástól, megkötik a laza kőzetszemcséket, és akadályozzák a csapadékvíz lefolyását.

A zuzmók kiválasztott savaikkal lassacskán barázdákat marnak a sziklába, ezekbe a mélyedésekbe a magasabb rendű növények, a pázsitfű félék behatolhatnak gyökereikkel. 
Remekül szórakoztunk a sziklákon, igazi játszótér, csak a fantáziánk szabhat határt a szórakozásnak. A Naplementét már a Kővágóörsi kőháton vártuk, rózsaszínre festett sziklák között. Szép napot zártunk!


2014. június 23., hétfő

Tihany - a szándékaim szerint

Úgy adódott, hogy a hétvégére 2 napos Káli-medencés kirándulást terveztünk a családdal. Az elmúlt másfél évben legtöbbször egyedül mentem, hozzászoktam ahhoz, hogy azt csinálok, amit akarok, nem kell alkalmazkodnom senkihez. Kifejezetten készülnöm kellett itthon gondolatilag, hogy nem fogok tudni extrém helyeken földön hasalva fényképezni, valamint valószínűleg prioritást élvez majd a kávézók látogatása a hegycsúcsok döntögetésével szemben.
Kérdezték is tőlem, mi a tervem, de jobbnak láttam csak óvatosan fogalmazni: jól érezzük magunkat, kicsit kirándulgatunk, kávézgatunk, aztán ott vannak a Káli-medence kövei, tihanyi levendulás...na itt már éreztem, hogy elfáradtak követni az elképzeléseimet, úgyhogy a további, régóta dédelgetett terveimet (barátlakások Cerezo ihletésére, Káli-medence tavai, Hegyestű) nem is említettem.
Így indultunk neki a szombatnak.
Tihanyba érkezvén első célunk természetesen a panorámakávézó felkeresése volt, átvágtuk hát magunk a tengernyi emberen, sikerrel bevettük az éttermet, levendulaszörpöt iszogattunk, és levendulahabot kóstolgattunk, ráhangolódva a levendulaültetvények látogatására. Persze fogalmam sem volt, hol is az ültetvény, de majd csak lesz valahogy. 
Amikor végre mindenki kipihente az eddigi út fáradalmait, elindultunk megkeresni a levendulást. Az egyik utcasarkon egy tábla ötlött a szemembe: Barátlakások jobbra. Nini, a titkos tervem! Gyors javaslatot tettem programváltozásra, szerencsére mindenki jó ötletnek tartotta, úgyhogy egy félórás sétával hamarosan el is értük a kívánt célt.
Az út a kelta korban földvárként használt Óvár keleti oldalán erdőkön, mezőkön keresztül vezet fejmagasságú bogáncsok és bokrok között, valamint helyenként csodás panorámával párosul. Itt fedeztünk fel egy  levendulást, ahol a Tihanyi Levendula Fesztivál keretében szedd magad mozgalomban gyűjtötték a népek a virágot. Látszik, hogy a terület felét már "lelegelték".
A Balaton északi részén, beleértve a Káli medence és a Tihanyi-félsziget területét, terült el  8 millió évvel ezelőtt a Pannon-tó. Medre kőzetrétegeinek törésvonalai mentén mentén bazaltos kőzetolvadék tört a felszínre. Így alakultak ki a Balaton felvidék első tűzhányói. A vulkáni kitörések robbanásos jellegűek voltak.  Gyakran feltépték a több száz méteres mélységben található idősebb kőzetek darabjait is.
A vörös homokkő darabok is ilyen elemi erejű robbanás eredményeként  kerülhettek a felszínre és ékelődtek be a bazalttufa sziklák közé.
A 40 méter vastagságban képződő üledék sorozat kialakulásához a heves, eleinte 10, később 100 méter mélyről feltörő gázrobbanások miatt néhény óra is elegendő volt.  
A bölényrajz már 21. századi alkotás, mivel az itt található barlangok mesterséges képződmények, a barátok a 1050-es években saját kezükkel vájták ki a sziklákból. Kicsi a valószínűsége, hogy bogyókon, esetleg nyulakon, madártojásokon kívül mást is fogyasztottak volna. Bölényre spártaian egyszerű életmódjukon kívül, azon okból sem vadásztak, mert abban az időben nem éltek a területen ilyen állatok.

A homoktufitba vájt lakások, imacellák,  emberi kéz munkái. Többnyire 1-2 helyiségből állnak, kicsi szabálytalan résekkel az ablakok számára. Néhol falba vájt bemélyedésekkel találkozunk, talán a házi oltár számára. De a telepen akadt kápolnaként és ebédlőként használt üreg is. Az 1984-es feltárások során emberi csontvázak is kerültek elő a cellákból.
Elhagyott Flinston-család lakás.
A család egyik fele szerint ez egy korabeli jacuzzi  lehetett, de aztán mégiscsak abban maradtunk, hogy az 1050-es évekből I. András által Kijevi Nagyfejedelemségből idetelepített bazilita szerzetesek nem rendelkeztek fürdőhasználati szokásokkal, sokkal inkább puritán életet éltek, a világtól távol, imádkozással és a lelki béke megszerzésével foglalkoztak.
Szent Bazil, a rend alapítója  a szerzetestől mindenek előtt engedelmességet kívánt, de hangsúlyozta a szegénység és a tisztaság követelményét is, bár a tisztaság egyrészt lelki tisztaságot jelent, de semmiképp nem fér bele a test kényeztetése hosszú, forró, pezsegő fürdők vételével.
Ebben aztán meg is egyeztünk.   


Számomra olyan, mint egy azték, vagy indiai sziklaerődítmény. Valójában Közép-Európa egyetlen épségben fennmaradt remete-telepének számít.
A lakásokat 1952-ben egy sziklaomlás betemette. Csak 3 maradt meg belőlük, melyeket 1994-ben stabilizáltak és helyreállítottak. A kővel kirakott oszlopok és ablakkeretek már ebben az időszakban keletkeztek.


A bazilita rend alapítása Nagy Szent Bazil (329-379) nevéhez fűződik. A gazdag családból származó Baszileiosz Egyiptom, Szíria, Palesztina szerzetestelepein ismerkedett meg az aszketikus életet élő remetékkel. Szülőhelyén ő is remeteéletet kezdett. Több százan csatlakoztak hozzá, ami a remeteélet szempontjából igazi kihívás lehetett, Szent Bazil inkább fel is váltotta  magányát a cenobita (közösségi) élettel. Az általa szerkesztett, a szerzetesi élet alapelveit kifejtő szabályzat az alapja mindmáig a keleti szerzetességnek.
(Egy kérdés: Vajon hogy talál több száz! követőre egy remeteként élő ember?)                   
A szerzetesek időnként útra keltek, és a közeli éppen épülő kolostorba is ellátogathattak. A mostani apátság helyén épp akkoriban kezdte építtetni I. András királyunk a Tihanyi Bencés Apátságot. Akkoriban persze a templom nem így nézett ki, az évszázadok során sokszor átalakult. A török időkben a szerzetesek elhagyták a monostort. Sokáig végvárként használták, várfallal erősítették meg. A tihanyi vár soha nem került török kézre. A XVIII. század derekán épült az altemplom fölé a lenyűgöző szépségű, messziről is jól látható barokk templom. A templom alapja még az I. András által alapított román kori egyszerű szerkezetű templom. Ide van temetve az alapító király.
Irány a levendulás és a szedd magad mozgalom! Az utat már tudjuk, már csak oda kell érni. Meglehetősen hangulattalan volt így az egész hely. Mire odaértünk a szombati napra elkerített területet szinte teljesen learatták az emberek.
Szerencsére a vasárnapi adag még ott lilállott, lehetett nézelődni és fotózni. Sokan kis nyusziként kuporogtak a lila virágok között, és készültek a fantasztikus természetes fotók. Mi sem maradhattunk ki!
1920-as évek közepén egy neves gyógynövény szakértő, Bittera Gyula telepítette az első levendulás ültetvényt, egyenesen Franciaországból hozott szaporítóanyaggal. Ez volt az első ipari célú nagy levendulaültetvény-telepítés. Csodák csodája, a Tihanyban aratott levendula illóolaj tartalma magasabb volt, mint a franciáé! Még a tőzsdén is jegyezték. Az 1960-as évekig 100 hektárra növelték az ültetvény nagyságát.
A 60-as évektől aztán a kommunizmus alatt, ahogy az egész ország, úgy a világhírű tihanyi levendulás is pusztulásnak indult. Nagy részét beszántották és szőlőt telepítettek helyére, a megmaradt 20 hektár pedig művelés hiányában elvadult.
A területen 1986 óta újraindult a levendula termesztés. 1995-ben az öreg levenduláson kívül új területen kezdték meg a levendulatelepítést.


Néha csak szándékolni kell a dolgokat, és minden úgy alakul, ahogy a legjobb. Nagyon meg voltam elégedve a napnak eddigi alakulásával, nem AKARTAM semmit, mégis mindent megkaptam, és nem csak én éreztem jól magam!