Csodás békés lankás tájak, izgalmas térformák, meglepő talajok, hívogató, mesés tavak, elhagyott és működő bányák, szépen karbantartott, barátságos falvak. Ez a Vértes.
Egy kedves blogolvasóm hívta fel a figyelmemet a bányászati tevékenység következtében kialakult tájsebekre. Néztem a Google Earth-n,és valóban rengeteg tavat mutat Oroszlány közelében. Kutyával felszerelkezve érkeztem a helyszínre, s ahogy egyre beljebb kerültem a fák között tekergőző úton, jobbra és balra is hívogatóan szép kis horgásztavakat pillantottam meg. Az egyiknél meg is álltam gyönyörködni egy kicsit.
Egy kedves blogolvasóm hívta fel a figyelmemet a bányászati tevékenység következtében kialakult tájsebekre. Néztem a Google Earth-n,és valóban rengeteg tavat mutat Oroszlány közelében. Kutyával felszerelkezve érkeztem a helyszínre, s ahogy egyre beljebb kerültem a fák között tekergőző úton, jobbra és balra is hívogatóan szép kis horgásztavakat pillantottam meg. Az egyiknél meg is álltam gyönyörködni egy kicsit.
Kb. 10 perces sétára egymástól két ilyen tó is található. Elindultam az egyik körül, majd letérve az útról, megpróbáltam megkerülni. Egyszerre csak azt vettem észre, hogy egy hatalmas lápos terület közepén állok, talpam alatt cuppog a sár, és jobb lesz figyelni, hova lépek, mielőtt magába szippant a mocsár.
Visszafordulni nem akartam, inkább figyeltem a vadcsapásokat. Egy ilyen mentén sikerült két hatalmas ugrással átkelni a neccesebb részeken. Az alábbi képen látható a "gázló".
Teljesen elbűvölt a buja természet. Hatalmas fák álltak a vízben, közöttük nádas ringott, időnként méteres páfrányok állták az utam. Bár sütött a nap, itt ebből vajmi keveset lehetett észrevenni a fák még ilyenkor is sűrű lombkoronája miatt. Jobb híján vakut kellett használnom a fotózáshoz.
A tó környéke tele volt pecásokkal, én azonban jobban szeretem a kevésbé látogatott helyeket, felkerekedtem, hogy megkeressem az "igazi elhagyott" bányatavat.
A telefonom szerint útközben még egy régi apátság romjai is megtalálhatóak, ezt is útba ejtettem hát. Legnagyobb meglepetésemre a GPS egy régi bánya területén vezetett át engem. Rozsdás-lukas szállítószalag szegélyezte az utat, a kidűlt-bedűlt kapunál mégis elgondolkoztam, szabad-e ide behajtanom. Mivel senki sem szólt rám, átvágtam a területen.
Később kiderült, még ma is működő bányáról van szó. A bánya egyébként nagymértékben hozzájárul az erdő pusztulásához. Teszi ezt oly módon, hogy a bányászati tevékenység közben felszálló porszemcsék beülnek a fák kérgének repedéseibe, majd az esővel, hóval reakcióba lépve szétmarják a fákat, melyek nem bírják tartani ágaik súlyát, így azok a legváratlanabb pillanatban letörnek.
Közvetlen a bánya szomszédságában található a 12. században épült bencés kolostor romja. Egy készséges, ám igen különös figura minden fél órában végigvezeti az érdeklődőket a területen, alapos és széleskörű ismereteit elhadarva. Szavaiból egy árva kukkot sem lehet érteni, amit véletlenül mégis, az fél perc alatt kiszáll az ember fejéből, a következő információáradat hatására. Időnként lekérdezően rákérdez mit tudunk erről, vagy arról. A hallgatóság pironkodva bevallja, hogy bizony semmit. Mire ő enyhe megvetéssel a hangjában ránk zúdítja mélységes ismereteinek tárházát. Bátorkodtam rákérdezni, honnan tud ennyi mindent a témáról, mire válasza csak annyi volt, hogy vajon gyóntató papja vagyok-é neki? Nohát nem, csak kíváncsi. És maradtam is.
Idegenvezetőnk egyetlen mondata maradt csak meg: bencés szerzetesek a fekete csuhás szerzetesek, hozzájuk hiába imádkozunk gyermekáldásért, vagy gyógyulásért. Ha valamiért küzdeni akarunk, akkor kérhetjük az ő segítségüket.
A kerengőn áthaladva ezt a mondatot morzsolgattam magamban.
Végül már aránylag későn értem a célállomásként megjelölt bányatóhoz.
A tó felé vezető erdei út gyakorlatilag homok, lépni igen nehéz rajta.
Az úton többfelé is jelzett kis tavakat a térkép. Érdemes egész napos túrákat tervezni ide.
Mire a célhoz értem, a tó egyik fele már árnyékban volt, nem voltak igazán ideálisak
a fényviszonyok. A hely azonban lélegzetelállítóan gyönyörű! Ízelítőnek három kép, a többit a következő bejegyzésben teszem közzé.
A nap lassan eltűnt a dombok mögött, árnyákba borult a táj. Az erdőn keresztül a kocsi felé borongós volt a hangulat. A fák között felsejlő víz kísérteties látványa oda vonzott.
Hasonló bejegyzések:
Gratulálok Kati az érdekes, szép fotókhoz!
VálaszTörlésNekem is tetszett a beszámoló!
VálaszTörlésKlassz fotók ismét! Örülök, hogy beljebb merészkedtél :-) Különös figura - hát az :-)))
VálaszTörlésJöhet Vitányvár, Vérteskozma, Bokodi tó, remek fotótémák, szívesen látnám a Te aspektusodból. :-)
A Bokodi tó nehéz. :) Már ezren fotózták mindenféle napszakokban. Remek képek készültek róla, azokkal lehet versenyezni, de csak egy lesz a sok közül :) A többi ötletet köszi.
TörlésKöszönöm az ötleteket, tervbe veszem őket :)
VálaszTörlésNahát, itt jártál a környéken :) Remek fotók, jó volt látni a te szemeddel a környéket.
VálaszTörlés