2024. május 16., csütörtök

Budapest 100 - A '70-es évek!

Az idei Budapest 100 témája a hetvenes évek építészete volt. A szervezők szerint a "a közvélemény sokszor negatívan fordul a szocialista időszak épületeihez" "történeti kontextusuk" miatt. Bár szerintem inkább a rettenetes küllemük, barátságtalan belső tereik, lepusztult állapotuk és a bennük uralkodó hamisítatlan, itt maradt 70-es évek beli  illatok miatt, amit megtapasztalhattunk a bejárt épületekben. 

A fentiek miatt aztán közepes lelkesedéssel vártam az eseményt, bár a szokásos fotós társaságban eltöltött idő reménye sokkal emelte az esemény iránti lelkesedésemet. 

Annak ellenére, hogy ebben a tematikában igazán rengeteg épület található a fővárosban, aránylag kevés ház került be a látogatható épületek közé, azok is rendkívül elszórtan, egymástól távol voltak, ami nem könnyítette meg az útvonal összeállítását. Így aztán - az előző évektől eltérően - nem gyalog jártuk végig a várost, hanem a helyszínek között autóval közlekedtünk. A nap végére így is lejártuk a lábunk. 

Edutus Egyetem

Az első épület, amit felkerestünk, az Edutus egyetem volt, a Villányi úton. Az egyetem aulájában épp babaruha vásár volt, Budapest 100-nak hírét sem hallották. Kiderült, az épület nem látogatható, csak a programba bevont ház, azaz kutatás alá vették, azonban leírást mégsem találtam róla a rendezvény hivatalos oldalán. 

Szuper.

Mi azért bejártuk, és meglestük a a kor jellegzetes burkolatait, valamint jól megfigyeltük az építészeti stílusjegyeket, majd: "Aki egyet látott, az összeset látta!" -  felkiálltással odébbálltunk.  



Hatalmas ablakok, tágas terek. A világítótestek gyerekkori napközi hangulatokat idéztek. Itt már kicsrélték a régi parkettát, de az épületben még több helyen találkozhatttunk a régi padlóburkolat eme típusával.

Parketta a 70-es évekből. Nekem is ilyen volt a gyerekszobámban.

Mozaik csempével borított fal. Akkoriban sok épületben alkalmazták. Ma az ilyen mintázatú burkolatok reneszánszukat élik. 

Felújított tető ablak. 

Tipikus épületbelső.

Jellegzetes üvegfal



Víztározó köz

Második állomásunk a Víztárzó volt a Gellért-hegyen. Itt évente kétszer is szoktak vezetett túrát szervezni és be is lehet menni a víztározóba. Most, hogy a programba be volt vonva, megörvendtünk, hogy megnézzük belülről. De nem! Kiderült, a bevonás csak annyit jelent, hogy körbejárhatjuk és a mindenféle izgalmas információkat olvashatunk az építéséről  a falára kihelyezett tájékoztatókból. 
Az itt sepregető önkéntes állítása szerint azért nem lehet belülről megnézni, mert terrorveszély van. No comment. 

Így aztán örültünk a jó időnek, és vetettünk egy pillantást a Vár felé, ami a következő helyszínünk lett. 

Tárnok utca 13.

A lakóház szerintem már máskor is szerepelt a Budapest 100 programjában, rutinos ház. Érdekessége, hogy a modern épület kapualjában középkori ülőfülkék és ajtókeretek láthatóak. Ezek az elemek több átépítést is megéltek. A tájékoztató füzet szerint "szép példája a történelmi és a modern építészet ötvözésének". 
Nos én azért szkeptikus vagyok, de beszéljenek a képek. 

Íme az alsó szint ülőfülkéi:

Az alsó szint burkolata

Az emeleti jellegzetes üvegablak 
Emeleti belső tér a lépcsőházban.

A ház homlokzata. Mindez a Budai Várban. Csodás és harmonikus ötvözete a múltnak és a jelennek. 

Víztoronyház 

Megunva a bóklászást a Várban végül Újpalota felé vettük az irányt, a Víztoronyház egész ígéretesnek mutatkozott. 

A ház 18 emeletes, 70,9 méter magas, még most is Budapest legmagasabb LAKÓépülete.

A MOL Campus ugyan 143 méter, de nem lakóépület, illetve a Parlamentnek és a Szent István Bazilikának egyaránt 96 méter a legnagyobb magassága.  A Nagyvárad téri Elméleti Tömb (SOTE) 88 méter magas, a Mátyás-templom 78 méter, az Országos Nyugdíjfolyósító Intézet székháza pedig 73 méter. Ezeken kívül már csak a kémények és adótornyok maradtak, melyek meghaladhatják akár a 200 méteres magasságot is. További információk>>

Története

Az újpalotai lakótelep építését 1969-ben kezdték el és 10 éven belül több, mint 15ezer lakás került ott átadásra. Az új otthonok vízellátás problémájának megoldásaként olyan építményt szerettek volna a k a lakótelep közepére, mely a terület ikonikus jelképe is lehet.
Az ötlet az volt, hogy egy lakóhépületként is üzemelő toronyházat építenek, melynek felső szinje és a középső része funkcionálna víztoronyként. Így született meg a „42-es víztározós toronyház” víziója. 
Építésének érdekessége, hogy a környező panelházakkal ellentétben csúszózsalus építési technológiával épült, azaz előregyártott elemek helyett ott helyben öntötték ki emeletről emeletre az épület tartófalait betonból, a zsaluzatot mindig egy szinttel feljebb csúsztatva. Ennek a technológiának az előnye, hoyg a házgyáritól eltérő formai elemekben is gondolkodhatott az építész, Tenke Tibor és Mentes Endre.
Az épület kb 10 évig funkcionált víztoronyként, azóta a technológia változások lehetővé teszik a víz feljuttatását akár a 10. emeletre is mindenféle hidroglobus nélkül is. 

Művészlakások a tetőn

Az épület legfelső emeletén kétszintes művészlakás található erkéllyel és  a környező lakótelepre nyíló panorámával. Mind a mai napig önkormányzati tulajdonban vannak és kizárólag főállású festőművészeknek adják ki. Az egyiket a kezdetek óta Nagy Sándor Zoltán lakja, aki volt olyan kedves és beengedett a lakásába körülnézni. Elképzelni sem tudom, hogy bírta a kétnapos szüntelen emberáradatot, de még vasárnap délután is udvariasan válaszolgatott a kérdések özönére.

A víztartályhoz sajnos nem jutottunk be. Viszont az épület előtt létesített közösségi kertbe bekukkantottunk. Barátságos hangulatú kis kertben lehet komposztálni, zöldséget termeszteni és akár bográcsozni is. 

Néhány érdekes cikk és leírás a házról:


Az eredeti koncepciót nem hiszem, hogy támogatja az erkélyek egyedi beépítése.


A házgyáritól egyedi megoldások a homlokzaton. Ívek és élek. 

Az egykori szivattyúház geometrikus falplasztikával borítva. Egyesek szerint az egy létra. 






Kilátás a műteremlakások teraszáról. 





Tenke Miklós, az építész a tervrajzokon oldalakon keresztül határozta meg a házban alkalmazható színeket. Kikötötte: ha bármilyen színt megváltoztatnak, szólni kell neki, hogy a többi színt is annak megfelelően változtassák meg a ház harmóniájának fenntartása érdekében. 



Egy kis séta Újpalotán









Eddigi Budapest 100 sétáim

2024. május 10., péntek

Parádóhutától a Sas-kőn át az Ilona-völgyig

 A túra egy részén pár hete jártam, de annyira tetszett, hogy szívesen megmutattam a családnak is. 

Parádóhutáról a Clarissa-forrás mellől indultunk a sárga jelzésen a Pisztrángos-tó felé a Víz-patak mentén.

A Pisztrángos-tó napsütésben is varázslatos volt, bár kevésbé fotózható. A tó két kacsája békésen tollászkodott a part szélén. A mocsár környékén tömegesen nőttek a méteres páfrányok. 

Átkelés a mocsáron

Utunk a kék kereszt jelzésen vezetett felfelé, szép bükkösben, kőtengerek mellett.

Elérve a Sötét-lápa nyerget a Sas-kő felé vettük utunk. Most gyönyörű napsütésben fürdött a táj. 



A látvány Markaz felé.

Kis-Sas-kő panorámája

Egy nem jelzett, de megsejtett random kilátópont útközben.

Cukik

Út az Ilona-völgyi vízesés felé Marhád felett a zöld kör jelzésen

Ilona-völgyi-vízesés hazánk legnagyobb természetes vízesése.

Ilona-völgy romantikus patakvölgye 1847-tól az államosításig a Károlyiak birtoka volt. A Károlyiak által épített kastélyok, vadászházak máig szép látványt nyújtanak a környező falvakban. 

A völgyben vezető út gesztenyefa sorát még a Károlyiak ültették, amikor a terület az ő birtokuk volt. A fák termését szívesen fogyasztották a vadak a vadaskertben.  

A gesztenyefasor mellett hangulatos rétek húzódnak.

Út a sárga kereszt jelzésen. A fenyők furán misztikus hangulatot adtak az erdőnek.

A sárga jelzés szinte járhatatlna ösvényéról kénytelenek voltunk letérni kevésbé, de még mindig járhatatlna utakra. Rengeteg kidőlt fa és utat benövő és eltakaró bokrokon át vezetett a jelzett út. Váratlanul érdekesen fejeződött be így a túra. 


Az éjszakát az Ilona-völgyben a Csevice-kút melletti táborhelyen töltöttük. Remek táborozó hely! Van tűzrakási lehetőség, forrás, csörgedező patak, erdő és hajnali madárcsicser. 


A Szent István-csevicekút vize enyhén szénsavas, a Mátra egykori vulkáni működésének bizonyítéka. A vulkáni utótevékenység következtében a mélyből feltörő gázok a vízes rétegeken elakadva a víz kioldotta belőle a szénsavat és más ásványi anyagokat. Utóíze kissé kesernyés, állítólag fogyasztásával megszüntethetjük esetleges gyomorpanaszainkat. A helyiek az italozás utáni kiszáradás legfőbb ellenszereként használták.

A csevicés víz forrás közben érdekes állagú. Szerencsére a forralás után már nincs fura utóíze. 

Gesztenyefasor kor areggeli fényekben. A távolban (a kép közepe táján) látszik a Kékes kilátótornya

Ilona-völgyi-patak