Rómaiak, pincék és a Hévíz-forrás legendája

Egy római császár csodálatos gyógyulása

Egy legenda szerint egy béna kisgyermek keresztény dajkája könyörgött a védence gyógyulásáért Szűz Máriához, aki az imádság hatására gyógyforrást fakasztott Hévízen, melynek vizétől és a mélyből fakadó iszaptól a kicsi csodálatosképpen meggyógyult.  A gyermek pedig nem más volt, I. Flavius Theodosius, (Kr.u. 347-395), aki az utolsó egységes Római Birodalom császára lett később, és  380-ban a keresztény vallást tette állami vallássá országában, ezzel egyszer s mindenkorra megszüntetve a keresztényüldözéseket. 

A fakasztott forrás azóta táplálja a Hévízi-tavat. 

A bronzszobor I. Flavius Theodosiust és keresztény dajkáját ábrázolja. 

Eddig a legenda. 

A Hévízi-tó kialakulása

A valóság azonban az, hogy a tó meleg vize a Balaton kialakulásával egyidőben, 20-22 ezer évvel ezelőtt tört elő, s akkoriban még egybefüggő vízterületet alkotott a Balatonnal. A tó különlegessége, hogy élő tó, nem mesterségesen kialakított medre van. Sok más meleg vízű tóval ellentétben nem agyag, vagy sziklatalajban van, hanem tőzegmedrű forrástó. A visszahúzódó Balaton helyén tőzegláp keletkezett, mely az egykori tómeder elhalt növényi részeiből képződött. 

A Hévíz-tó levezető csatornája a Balatonba vezeti a tó forró vizét. 

A forrás a Hévizi-forrásbarlangból tör fel, vízhozama másodpercenként 410 liter, 35-38 fokos kalciumban és magnéziumban gazdag víz. Ezzel a vízhozammal a tó vize 72 óránként teljesen kicserélődik.  

A tavat először Festetics gróf építtette ki gyógyfürdővé, kialakítva a tó körül egy természetes véderdőt: platán, gyertyán, tiszafa, égerfa erdőket alakított ki, kínai ősfenyőket és  mocsári ciprusokat  telepíttetett a tavat körülölelő parkba. Ezen fák feladata a tó egyedi mikroklímájának őrzése és fenntartása, a víz gyors párolgásának megakadályozása. 

A tóban és a tó vizét levezető csatornákban virágzik az őshonos fehér tündérrózsa, illetve a betelepített indiai kék és vörös tündérrózsa. 

Őshonos fehér tündérrózsa - vándorol, háromévente új helyet keres magának a vízben. 

Fontos szerepe van a tó életében. Nagy levelei fékezik a víz kihülését, a fenéken szertekúszó indák pedig a gyógyiszapot védik. 

Indiai vörös tündérrózsa - Lovassy Sándor telepítette be 1898-ban.
Közép-Európában csak itt virágoznak a szabadban ezek a virágok. Júniustól novemberig éjszaka nyílnak, napsütésben bezárják szirmaikat. 

Indiai kék tündérrózsa - Bőség és a jólét jelképe Egyiptomban. 

Hévíz és a rómaiak

Hévíz és környéke a római időkben sűrűn lakott terület volt. Erre vezetett ugyanis az Itáliából Aquincumba, Pannónia fővárosába vezető útvonal. Az itt kialakított villagazdaságok mezőgazdasági üzemek voltak. A régészeti leletek tanúsága szerint mintegy 400 éven át működtek ezen a területen. 

A pincesor végén található Romkertben mintha valóban egy régi villa kertjébe csöppentünk volna. A park kialakításának nem titkolt célja hogy felelevenítse a római kultúra kertművészeti örökségét.  Továbbá a parkban sétálva megtekinthetjük a feltárt 11 épület maradványait, a római életre utaló szobrokat is. 

A kert kialakításának elveiről ebben a cikkben lehet részletesen olvasni. A római kori romokról pedig itt olvashatunk bővebben.

A rómaiak korát idéző szobrok

A jobb oldali szoboregyüttes  egy  ajtónyílásban ülő, dán dog szerű kutyafigura – amely a rómaiaknál már ismert fajta volt – méltóságteljes, arisztokratikus, a római nemes jellemet testesíti meg, a bentlakókkal szemben. Az illetéktelen behatókat elriasztja.

Az őzszerű szobrocska a késő római korból ránk maradt szobor másolata. Nem kifejezetten a római szobrászatra jellemző,  ehhez hasonlókat a hun kori temetkezésekből ismerünk. Nem is a Rpmkertben, hanem annak bejárata előtti téren látható. 

Szőlőművelés és borkultúra alakulása

Valószínűleg már a rómaiak is foglalkoztak szőlőtermesztéssel és bortermeléssel a környéken. Egyes elképzelések szerint az Árpád korban itt élt magyarok is ápolták ezeket a hagyományokat. A török időkben azonban a falu elnéptelenedett, így a XVIII. század elején német telepesek beköltöztetésével újult meg a borkultúra. Érdemes végigsétálni Egregy pincesorán és megkóstolni a helyi specialitásokat. 

Római Pince  nevezetű borospince

 

Hévíz jellegzetes borai a cserszegi fűszeres, olaszrizling, szürkebarát, rizling szilváni, zöldveltelini, sauvignon blanc. 

Borkóstolás a Kőporosi pincesoron

Hercegkút "felvégen" fekszik a Kőporosi pincesor, az "alvégen" pedig a Gombos-hegyi pincesor. Mindkét pincesoron négy szinten, egymás fölött helyezkednek el a földbe vájt pincék. A háromszög alakú bejárat mögötti egy, két, illetve három ágú pincejáratok boltívét zöld fű és vadvirágok borítják. 2002-től a világörökség részét képezik. 

A Tokaji Borvidék többi pincéjéhez hasonlóan a járatokat puha riolittufa kőzetbe vájták. Vannak pincék, melyek a településsel egyidősek, egykoron minden lakóházhoz tartozott egy pince. 

A pincék ajtaja felett álló évszámok a felújítás évét mutatják, én csak a II. világháború utáni feliratokkal találkoztam, de a tájékoztató tábla szerint a legtöbb pincét a 19. században építették a betelepített sváb családok. 

A pincesorok között több helyen is kellemes, árnyas fák között van kialakítva tűzrakó hely. 

Ahogy bóklásztam a pincék között egyszer csak megállt mellettem egy régi Simson motorral egy fiatalember, és beinvitált a pincéjébe. Mesélt egy kicsit a borokról, a terveiről. Megbeszéltük, hogy este visszatérünk családostul egy kis borkóstolásra. 

Így aztán  Füzérről egyenest ide vezetett az utunk. Éhesek, fáradtak és izzadtak voltunk a forró kirándulós nap után, de a férfiak különös izgalommal várták a borkóstolási lehetőséget. Az ifjú gazda valóban ott ült a pincéje bejárata előtt, épp egy másik vendég családdal beszélgetett. 

Mi is csatlakoztunk a csevejhez és nagyon kellemes pár órát töltöttünk itt, a padon ücsörögve, végigkóstolva a gazda összes borát - furmintot, hárslevelűt, félédes és édes borokat, aszút. Kikérdeztük  a borkészítés történetéről, az aszúkészítés rejtelmeiről, arról, hogy milyen volt gyereknek lenni a pincesorok között. Beszélt a sváb családi múltról, hogyan hurcolták munkatáborba őseit a háború után, és mesélt jövőbeli terveiről.  Jó volt hallgatni ezt az élete elején járó  céltudatos, reményteljes fiatalembert, tele tervekkel és reményekkel. Sok sikert kívánok neki!

Kiderült, hogy milyen összetartó és segítőkész a borász közösség a pincesoron, ennek ellenére mindenkinek magának kell kikísérleteznie és a saját kárán megtanulni a borkészítés titkait, így aztán minden bor egyedi!

Végén természetesen vásároltunk is a jóféle borából. Ajánlom mindenkinek Stumpf Péter pincészetét és borait!

Abasár borospincéi

A szőlőtermesztést Abasáron Hanák Kolos, a település utolsó földbirtokosa honosította meg. A borospincék a sárga kör jelzésen bejárhatók, a körút első fele a faluban vezet végig, majd a szőlősorok között felkapaszkodhatunk a Szent Anna kápolnáig, ahonnan gyönyörködhetünk a lábunk alatt elterülő falu békés látványában. 

A Fő út szélén,  a Kővágói pincesor elején szőlőprés fogadja a látogatókat. A prés több, mint 150 éves, fogaskerék áttételes megoldása miatt ipartörténeti ritkaság. 
"Minden vendég, aki itt jár, vegyen engem észre, 
drága Sár-hegy áldott levét szürcsölje, kortyolja,
vigye hírét, hogy Abasár kész a barátságra,
szívesen vár minden embert vendégbarátságban,
de leginkább, ha egyezik igaz magyarságban!"
(Papp Géza plébános úr, érseki tanácsos)

Kővágói pincesor  pincéi

Abasár a mátrai borvidék egyik legrégebbi települése, több száz pincét találhatunk 3 pincesorán.  A négyzetes alapú borház "ternáca" kőből rakott, a mélybe vezető torokkal együtt. Innen lépcső vezet a mélyebben húzódó ágba. Ezt az ágat már a sziklába vájták. A borház bejárati falát kváderkövekből építették, az ajtó keretét pedig félköríves kövekből állították össze. 

Király-kút

 Aba Sámuel, Magyarország harmadik királya ezer szállal kötődik Abasárhoz, mivel a település volt Aba Sámuel nemzetségfői központja. Király-kúton a legenda szerint maga Aba Sámuel itatta lovát. A király meg nem talált sírja is Abasáron rejtőzhet valahol. 

Bolt- tető és Aba Sámuel palotája

 Aba Sámuel palotájának maradványai a Bolt-tetőn állt egykoron. Ki gondolná, hogy ezen lepusztult szocreál épület mögött most is folynak az ásatások? A feltárás 2006-ban kezdődött és a király palotájának maradványait kitűnő állapotban találták meg.  

Pincék sora és a Bolt-tető pincéi

Abasár zászlósbora az Abasári Olaszrizling, de jellemző még a Szürkebarát, cserszegi fűszeres, Irsai Olivér, Muscat Ottonel.  

Irsai pince

Kilátás a hegytetőről a falura és a falu szélén futó szőlősorokra. A Sár-hegyen található Magyarország legmagasabban fekvő szőlőtermesztésre alkalmas vidéke. 

Etyek, a főváros szőlőkertje

Jó 6-8 évvel ezelőtt jártam utoljára Etyeken, s mostanában újra többször jártam arra. Meglepett, hogy mekkorát változott a falu, főleg a borospincék tekintetében. Régebben poros földúton sétálgattam a sok omladozó pince között, bár már akkor is akadt egy-kettő, amelyet elkezdtek felújítani.   

Most azonban mintha egy teljesen új helyen jártam volna. Sokkal rendezettebb utcakép fogad.  A pincesorok utcái sok helyen ki vannak kövezve, új, díszes utcalámpák világítják be a környéket.

A pincék előtt dizájnos körökből álló térképről tájékozódhatunk  a környék nevezetes pincéiről. 

Úgy tűnik az önkormányzat sokat fektet  Etyek fejlesztésébe, és igyekszik minél turistacsalogatóbbá varázsolni. Sok eseményt is szerveznek a pincék köré: ilyen például az Etyeki piknik, melyről ezen a honlapon lehet többet megtudni, valamint a Kezes-lábos Gasztronómiai Fesztivál. 

 

Etyeki Körpince

Gondolom azonban nem csak az önkormányzatnak köszönhető ez a fellendülés. A környékbeliekkel beszélgetve az derült ki számomra, hogy több remek egymást segítő közösség működik a faluban. Több egyesület foglalkozik a helyi hagyományok megőrzésével, köztük a Körpince Kör Hagyományőrző Egyesület, céljuk az Etyeki Körpince pince együttesének megóvása, az etyeki borok hírének növelése, a bor-, falusi turizmus és a térség infrastrukturális fejlesztése. 

A történelmi jelentőségű Körpince pince együttes

 A körpincesor tetején hordón ücsörgő borozgató pufók angyalkákkal (?) találkozhatunk. 

Pár évvel ezelőtt nem sok emberrel találkoztam a sétányokon. Most minden alkalommal barátságosan köszönnek rám a gazdák, akik házaik elé fedett, padokkal ellátott teraszokat építettek, itt fogadják a kedves vendégeket. Minden alkalommal találkoztam legalább egy turistacsoporttal: jönnek ide külföldiek, belföldiek egyaránt, szerveznek céges csapatépítő beszélgetéseket, bórkóstolókat. 

 

A "Pimasz lompos" és egyéb tudnivalók a borvidékről

Mint annyi magyar faluban, a szőlőművelés az 1700-as években a törökök uralom végével és a németek betelepítésével kezdődött, bár szőlőt már a rómaiak idejében is termesztettek a környéken. Akkoriban a fő szőlőfaja a hosszúcipkájú, németül Frechschlampertnek nevezett fajta, mely szabad fordításban "pimasz lomposnak" felel meg. 

Ez a fajta bor különösen alkalmas alapanyaga a pezsgő készítésének, ezért  azt az 1900-as években  Törley József budafoki pezsgőgyára vásárolta fel.

A második világháború után a német családokra ugyanaz a sors várt minden magyar faluban: Németországba telepítették őket.  Ekkor a szőlőkultúra rohamosan hanyatlani kezdett, a pincék felét lebontották, a faprésekből alig néhány maradt csak meg.

A borkultúra újboli felvirágoztatására az 1955. évben kerülhetett sor, amikor megalakult a Hungarovin Borgazdasági Kombinát etyeki célgazdasága és az etyeki szőlőkultúra rekonstrukcióját tűzte ki célul. , s végül az 1980-as években elindult a minőségi bortermelés. 

Jellemző szőlőfajták:  Cserszegi fűszeres, Sauvignon Blanc, Chardonnay,  Pinot Noir, Királyleányka, Olaszrizling, Rajnai rizling,  Pinot Blanc, Szürkebarát, Zöldveltelini. 

A legtöbb pince az 1800-as években épült, többségük még ma is áll, sokat szépen felújítottak, sőt, egész új építésűekkel is találkoztam, némelyik teteje napelemmel van befedve.

 

Újhegyi pincesor nyáron ...

...és télen. A pincéket etyeki és sóskúti mészkőből rakták.

Vadszőlővel futtatott pincesor őszi pompában: 

 

A Kecskegödör pincéi:

Sóskúti úti pincék: 

Források: 

• http://etyekiborut.hu/borvidek-jellemzese/
• https://webetyek.hu/node/47
• https://etyekipiknik.hu/hu/

Pincék és Szirtek

Napsütéses, meleg karácsony előtti vasárnap rövid sétára csalogatott. hosszas töprengés után Biatorbágy felé vettem az irányt, mert régi tervem volt a Nyakas-kő bal oldalán lévő sziklaszirtek felkutatása is. Ahogy  elhagyjuk a falut Sóskút felé az országútról, balra egy régi tanyaépület után már messziről látszanak a Madárszirt jellegzetes izgalmas sziklaformái, itt egy nagyobb kanyar előtt balra van a leágazás, mely rögtön a parkolóba torkollik, ahonnan a piros jelzés vezet egy kb. 10 perces sétával a  Nyakas-kőig. 

Az enyhe kaptatón azonban most az árnyékos részeken olvadt jég fogadott. Ahol pedig a nap már teljesen elolvasztotta a havat, ott felázott sár csúszkált a talpam alatt. Szóval kisebb kihívás volt eljutni a szikláig, de ott már nem volt gond, a sziklák szárazak voltak, a meglehetősen nagy szélnek köszönhetően.

A Nyakas-kő tetején megcsodáltam a panorámát, vetettem egy pillantást a kora reggeli nap fényében fürdő Madárszirtre is, majd felfelé, egy kis ösvényen folytattam az utam a Nyakaskő-dűlő (egyes térképek szerint Gombkötők útja) felé.  Az úton barátságos régi és felújított pincék sorakoztak, melyeket nagy lelkesedéssel csodáltam meg. 

Addig-addig csodálkoztam rajtuk, míg elvétettem a piros jelzést, és a Mészáros utcán folytattam a pincék csodálását. Íme az Ürgehegy pincéi: 

Rigó-pince borháza és szőlői

Rigó-pincéhez szakállszárító is tartozik, csendesen ücsörögve egy üveg bor mellet beszélhetjük meg az élet dolgait.

Gyönyörű régi présház a felirat tanúsága szerint 1872-ben épült.

Szépen felújított présház.

Az ürgehegyi és az öreghegyi pincék/présházak zöme sóskúti mészkőből épül. A pincéket kivájták, majd a mészkővel befalazták, erre visszaszórták a kihordott földet.

Felújításra váró ablak. A pátyi pincesornál találkoztam sokszor a piros-fehér zöld színezéssel.

Végül a Must utca végén a Nagy-mezőnél kanyarodtam vissza a Biai-erdőn át visszavezető piros, majd a piros kereszt jelzésre, ahol azonban újra cuppogós sár fogadott. 

Elérve az Öreghegyet maradtam a piros kereszt jelzésen és hamarosan elértem a régi kőhidat, mely arról tanúskodik, hogy hajdanán erre vitték a szőlőt és a bort az egykori szőlősgazdák. 

A turistaút itt újra piros sáv jelzésre vált, alig fél órás sétával visszavezetne a parkolóig, én azonban egy kisebb ösvényen jobbra felfelé vettem az irányt. 

Azt hittem itt aztán nem jár senki, amikor szertedobált műanyag flakonokat, demizsonokat, vödröket vettem észre az erdőben, majd egy romos pince előtt mindenféle egyéb szemét hevert szana-széjjel. 

Innen mohos sziklafal tetején haladtam tovább, bár nem volt kitaposott az ösvény, mégis határozottan kirajzolódott az út a fák között. 

A madárszirt vonulatához hasonló sziklaperemeken másztam, alattam a függőleges szakadék és a fenyők teteje bólogatott a szélben. A távolban egy felhagyott kőbánya világított, illetve Biatorbágy felé a Biai-halastavak kéklettek. 

Az út végén egy facsoport állta utamat, itt csak erősen meghajolva tudtam átjutni az ágak alatt, de hamarosan újra a Nyakas-kő tetején bámultam a lábam alatt elterülő tájat.

Visszaérve a kocsihoz az ég egész befelhősödött, viszont keletről a felhők alá sütött a nap, különös fényekbe borítva a tájat.