Családi kirándulás a Nyakaskőnél

Annyira megtetszett a múltkori sétám Biatorbágy határában, hogy elhatároztam, ide el kell hozni a családot is. A kisgyerekek is könnyen bírják majd ezt az utat, és tele van kihívásokkal kicsik és nagyok számára egyaránt.  Sok esős nap után vasárnap 3 órakor végre ragyogó napsütésben indultunk neki a szirtnek.  Azt terveztem, hogy egy félkört teszünk Biatorbágy körül, az Ürgehegy lábától indulva, végig a szirt tetején a sziklákon, és a Viadukthoz érkezünk a végén. A Google térképe szerint másfél órás út, mondjuk gyerekekkel max 3. 

Persze semmi sem úgy történt, ahogy elterveztem. 

A családnak csak a harmada tudott jönni, az én gyerekeimnek éppen jobb dolguk is akadt, így csak az egyik tesómékkal, 6-7 éves gyerkőceikkel és apukámmal, no meg két kutyával vágtunk neki az útnak.

A szirten a ragyogó napsütés ezerszeresére fokozódott, a sziklák igazi kályhaként működtek, az egész nap összegyűjtött meleget rendületlenül ontották magukból. Nem fáztunk!

A könnyű hegymenet után ott álltunk a Nyakaskő előtt, teljes izgalomban, hogy ezt most megmásszuk. A gyerekek előre lódultak, a férfiak utánuk, jobb lesz egy segítő kéz!

Sógornőm kissé elbizonytalanodva nézett rám. Mondtam, hogy meg is lehet kerülni a sziklát, de akkor már félúton jártunk, és lefelé legalább olyan izgi, mint felfelé. 

Jót nevetett: "Most mondod?" 

Kilátás a  Nyakaskő aljából

A mászást illetően voltak kétségeim, de a család férfitagjaiban nem merültek fel aggályok, úgyhogy végül mindenki elindult a szikla tetejére.

A legbátrabbak legelöl.

Szeretném érzékeltetni, milyen sziklafal is állt előttünk:

Ezeken a lépcsőkön egyszerűnek tűnik a kezdet, de a fal előtt egy kisebb szakadék tátongott, azt át kellett lépni.

 Volt aki hason kúszva, volt ki remegő lábakkal, de még apukám is feljutott a fájós térdeivel.

A kutyák egy ideig vágyakozva néztek utánunk, majd őrült futkosásba kezdtek, hogy is tudnának követni minket? Végül lemaradtam arról a pillanatról, hogyan is jutottak fel, de egyszerre csak ott álltak mellettünk.

Kilátás a csúcsról!

Lefelé kicsit féltettem a kutyát, nehogy eltörje a lábát egy ugrásnál, úgyhogy segítettünk neki.

A Madárszirt tetején folytatódik az utunk.

Ehhez azonban le kell mászni a völgybe, majd újra fel, egy igen meredek, porló csúszós csapáson. A gyerekek meg is állapították, hogy ez még a Rám-szakadéknál is nehezebb, mert itt nincsenek kapaszkodók.
Végül elértük a szemköztes sziklapárkányt, onnan tekintettünk vissza az útra, amit már megtettünk. 

A sziklák tetején végig a csodás panoráma helyett azt figyeltük, mit is művelnek a gyerekek  a  sziklák peremén, melyik hasadékot próbálják átugrani, mellyel aztán minket, asszonyokat a  szívinfarktus közeli állapotba kergettek. Szerencsére a tesóm jól kezelte a helyezetet, megmutatta, hogy kell biztonságosan közlekedni a sziklákon, mit lehet, és mit nem. Halk szavára mindig nagyon figyeltek a gyerekek. 

Lassanként elértük a Százlépcsőt, ami egy kis padhoz vezet le a völgy aljába. Nem kanyarodtunk le, hanem folytattuk tovább az utat a piros jelzésen a Kutyahegy tetején. Nem bántuk meg, mert elhagyott borospincéket találtunk, az egyikben még a prés is ott maradt.

Ezek a pincék tanúsítják a környék bortermelői hagyományait, illetve őrzik a helyi építészet jellegzetességeit.

Az út végül lekanyarodott a hegyről, egy keskeny, fák borította szurdokban haladt tovább. Kijutva a faalagútból a Czöndör-kúthoz jutottunk. Egykoron forgalmas útkereszteződés lehetett, a kutat már a török időkben iismerték. Jelenlegi formáját a XIX. században kapta. Mennyezete három óriási kőlapból áll, az egyikben jól látszik annak a fabetétnek a helye, ahová a vödör húzó kötél csigáját rögzítették. Kipróbáltuk: a bedobált kövek vizet jeleztek az alján. Jó sokára jött vissza a hang.  
Itt kissé megálltunk tanakodni, mert háromfelé ágazott az út. Merre is menjünk? Végül nem a Viadukt felé vettük az utat, hanem  a visszafelé, és a sziklák alatti réteken tértünk vissza az autókhoz. Útközben alulról szemlélhettük a Madárszirtet.

Végül elértük a Százlépcső alatti kis pihenőpadot.

Belőttük nagyjából az irányt, a gyerekeknek beígértünk 5 gombóc fagyit, így aztán rohamléptekkel értünk az autókhoz.
Ott elfogyasztottuk a telken szedett őszibarackot, megitattuk a kutyákat, és a fagyizó felé vettük az irányt. Alighogy beültünk a kocsiba, nyakunkba szakadt egy kiadós nyári zápor. Köszönet az égieknek az időzítésért!

Az út összesen 3 órát vett igénybe, kényelmes sétatempóban, elkalandozva, csigaházakat gyűjtve, és időnként megmászva egy-egy izgalmasabb diófát.

---

Hasonló bejegyzések:

• Nyakaskő 
• Sóskút
• Pátyi pincesor 
• Családi kirándulás Gántra