Pátyi pincesor

Kislánykoromban Pátyon vett telket a nagyapám, a domboldal csendje és békéje csodás panorámával párosult. A telken zamatos szőlő, eper, és őszibarack termett, melyet minden évben jóízűen elfogyasztott a család. Tavasztól őszig majd minden hétvégét itt töltöttünk, (vagy Mányon, ahol másik nagyapám vett szőlőst és présházat borospincével). Metszettük a szőlőt, kapáltuk, kötöztük, ahogy kell. Persze nagyapám szinte minden nap kijárt, a "birtok" nem maradhat felügyelet nélkül. A szüret nagyon vidám esemény volt! Vödrökbe gyűjtötte az egész család a szőlőt, énekeltünk, nevetgéltünk közben, majd a mányi házban daráltuk, tapostuk, préseltük, teleettük magunk szőlővel, teleittuk magunkat musttal, majd a maradékot hordókba töltöttük, és az a pincében borrá érett. Kicsit savanyúbb, kicsit fakóbb, de a mienk!

Az pátyi út mentén gyakran láttuk a romos borospincéket, de valahogy sosem jutott eszünkbe a kidőlt- bedőlt oldalú építményeket megnézni. 

Azóta sok-sok év telt el, a telekre sajnos már nem járunk ki, egész véletlenül vetődtem arra, és szemem-szám elállt a csodálkozástól! Fantasztikusan felújított, 250 építményből álló Pincesor fogadott, elképesztő színű falakkal, ajtókkal, kőburkolatú homlokzattal. Lelkesen sétáltam a remek hangulatú házak között.

A pincék kapuja feletti évszámok tanúsága szerint a pincék az 1800-as években épültek, a legrégebbi pince 1805-ből való. Egészen a  20. század első harmadáig követhető az építkezés.

Íme a legrégebbi épület

A 19. században a jobbágyság intézményének felszámolása, a feudális földbirtokrendszer eltörlése lehetővé tette a  szabad földhasználat megindulását. A volt úrbéres népesség hajdani jobbágytelkével szabad paraszttá lett. Ebben az időszakban indult be Pátyon is

a falu déli fekvésű domboldalán beindult a zöldség-, gyümölcs-, és szőlőtermesztés, immáron a szabad földművesek saját földjein. Az itt termelt szőlő Pátyi vörös néven lett ismertté. A régi falu egy völgyben feküdt, a talaj nedves, a talajvízszint magas, emiatt nem lehetett pincét ásni a házak közvetlen közelében. Erre kiváló lehetőséget kínált a kertek végében magasodó löszös talajú domb, a későbbi Pincehegy.

A présházak mészbe vagy mészhabarcsba rakott darab kövekből, törtkőből készültek. Az oromfalakat általában puha mészkő lapokkal fedték le. A homlokzatok felületét natúr kővel, cementtel, az ajtólapokat fára dolgozott vaslemezekkel fedték.

Többségében azonban fugázva burkolták, vagy kőporos vakolattal fedték. Az ajtók kő kereteket kaptak. Az ablakok kőkeretesek voltak vasráccsal, elvétve kifelé nyíló ablaktáblával. A falakat és az ajtókat színesre festették. Egyes utcákban csak türkiz, más utcákban csak zöld színű kapukkal találkoztam.

Íme egy épp épülő pince:

És egy fel nem újított pince belülről ( Elvétve 1-2 található csak belőlük a hegyen):

A pincehegy központi részén található nagypince a Skót Bencések Telki Apátságának dézsmapincéjeként épült az 1820-as években.  

A pátyi szőlőt szinte teljesen elpusztította a 1870-es hatalmas filoxéra járvány.A présházak fokozatosan átvették az éléskamra szerepét, szinte naponta látogatott fel valamelyik családtag a pincéhez. Az ott tárolt értékek biztonsága ugyanolyan fontos volt, mint a lakóházaké. Ezért a községi éjjeliőr munkáját segítendő a gazdák is őrizték a pincéket éjjelenkét. Este tíztől reggel hatig az utcasor szerint beosztott férfiak párosával járőröztek a faluban és a Pincehegyen is. A bakter óránként a tülkébe fújt – jelezve, hogy teszi a dolgát – a strázsák pedig jelet rajzoltak a pinceajtóra, így igazolva, hogy mikor, hol jártak.

Az 1930-as években a szőlő- és borkultúra ismét virágzásnak indult, a helyi gazdák újra telepítették a kipusztult fajtákat. Az elpusztult szőlők újratelepítése – más fajtákkal – az Alsó hegyen történt a századforduló idején. Az új szőlő és gyümölcsös kultúra így térben is közelebb került a Pincehegyhez. Az 1960-as évek végéig bőséges vitaminforrása volt az itt élő családoknak és a budai piacon is keresett portéka volt a megtermelt gyümölcs.

Az 1960-as években a termelőszövetkezet tagosítása (gépi művelésre alkalmas egybefüggő mezőgazdasági táblák kialakítása) érdekében ezeket a családi szőlő és gyümölcs ültetvényeket felszámolták, s helyette nagyüzemi gyümölcsösöket telepítettek. Pl.: őszibarackost, körtést a „páskomok” helyén.

A növénykultúra, a családok életformájának változásával együtt a Pincehegy is elvesztette régi szerepét. Sok ingatlan gazdát cserélt. Az új – gyakran városi – tulajdonosok hétvégi pihenőhelynek, társasági rendezvények színhelynek alakították ki a felújított présházakat.

A Pincesor utcáit neves szőlőfajtákról nevezték el.Így aztán van Kéknyelű sor, Kékfrankos sor,  Turán sor, Otelló sor, Furmint sor. Talán nem véletlen, de sok házon dominál a piros-fehér-zöld színkombináció.

A második legrégibb épület 1811-ből való.

1994 óta évenként megrendezésre kerül a Pátyi Pincenapok eseménysorozata a pátyi borosgazdák részvételével. Mindezt segíti a  2010-ben újjáalakult Budakörnyéki Borkultúra Egyesület létrejötte.

Ajtók és ablakok

Hundertwasser is megirigyelhetné mind a színeket, mind a formákat!

__________________________________________________________________________________

Forrás: http://www.bbe.hu/index.php/pincehegy-tortenete

---

Hasonló bejegyzések:

• Nyakaskő 
• Sóskút
• Pincesor fekete-fehérben