A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Mátra. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Mátra. Összes bejegyzés megjelenítése

2026. január 22., csütörtök

Parádfürdőtől az Ilona-vízesésen át a Sas-kőig - hóban

Nagy hóban kirándulni kaland. Még itthon is. Igaz, most letaposott ösvényeken jártunk. A vízesésig széles, jól járható havas úton. Onnan pedig már egy keskeny taposott ösvényen a vízesés fölé. Ekkor húztuk lábunkra a hágóvasat, ami remek szolgálatot tett. Nem csúszkáltunk, végig stabilan tudtunk lépni. Errefelé már alig járt egy-két ember, pedig igazán nagy élmény ekkora hóban túrázni. Az erdő csendes volt és napsütéses. A lábunk alatt recsegett a fagyott hó. Azt hittem fázni fogok, hiszen - fokott mutatott a völgyben az autó hőmérője, de ahogy kaptattunk felfelé, kimelegedtünk. A szél se rezdült. 

Egy helyen elvétettük az utat, véletlen a szélesebb keréknyomokat követtük. Egy vadászlesben megpihentünk, itt néztem meg a térképet, és láttam, hoyg egy helyen elvétettük az utat. Úgy látszik a szélesebb keréknyomok megtévesztettek. Végül rövidítettünk az erdőn keresztül, meredeken felfelé, szűz hóban. Hágóvas nélkül biztos nem jutunk fel, így azonba gyerekjáték volt elérni a jelölt ösvényt. 

Aztán már alig emelkedett az út, megcsodáltuk a Sas-kő panormáját, pihentettük megfáradt lábainkat, majd visszafelé vettük az irányt. 
Feltöltő 14 km volt a jeges téli erdőben. 
Ilyen színes is lehet a havas téli erdő

Úton a vízesés felé

Ilona-vízesés, hazánk legnagyobb természetes vízesése befagyva. 

Egy rejtett kilátópont a Sas-kő közelében


Kilátás a Sas-kőről Markaz felé

Először teszteltem a hágóvasat. 

Sas-kő panorámása. A távolban még a Tátra is felsejlett. 

Néhol ennyire feltúrták a havat a vaddisznók. 

Naplemente fényei kísértek le a hegyről. 

2025. február 17., hétfő

Szakadás-árok meglepetései

A Szakadás-árokban már jó párszor jártam, eszem ágában sem volt oda menni, pláne a felejthetetlen emlékű jégcsaptúra óta. Azt az élményt nem nagyon lehet überelni semmivel! Aztán mégis úgy alakult, hogy mentem. Igaz, nehézkes volt az indulás, minden amellett szólt, hogy maradjak. Hétfőn akartunk, aztán végül mégis vasárnap mentem. Tankolásnál jöttem rá, hogy nincs nálam pénztálca, így fordultam egyet hazáig. Majd Taron leparkoltam az autót, megtettem 2 km-t, épp elő akartam venni a fényképezőgépet, hogy fotózzak, amikor konstatáltam, hogy az autóban maradt. Visszamentem, összeszedtem, és a biztonság kedvéért kattintottam egyet. Jól tettem, mert nem volt benne az SD kártya. Kiszedtem a másik fényképezőgépből, amit viszont nem akartam magammal cipelni, ezért a kocsiban hagytam. Talán túl sok minden járt a fejemben...

Indulásnál még reménykedtem abban, hogy délutánra kisüt a nap, ahogy az előjelzés ígérte. Nagyon hideg volt, két nadrágban, dupla pulcsival is fáztam. 

Innentől azonban végre sínen, akarom mondani a kék kereszt jelzés fagyott, sáros útján voltam, és semmi nem állított meg a felső Csevice-forrásig, ahol kihúztam a bedugott botot a forrás csövéből, minek következtében annyi víz ömlött a lábamra, hogy azt hittem búcsút mondhatok a száraz zoknimnak. De nem! A cipőm állta a próbát, nem ázott be!

Az enyhén szénsavas mátrai víz jólesett, megfelelő mértékben oltotta a szomjamat.

Ezután lemásztam a patakparthoz, amit eddigi útjaim során elmulasztottam megtenni, meg is lepődtem, milyen látványos sziklaalakzatok vannak itt is. 

A Szakadás-árok felé vezető elágazásnál hatalmas tábla jelezte az irányt. Emlékszem, amikor először jöttem ide, alig tudtam megtalálni a bejáratot, bolyongtam az erdőben hol előre, hol balra, hol jobbra, majd vissza, mire ráleltem. Most eltéveszthetetlen, ám két létrán is át kell mászni hozzá. A második létra után a kerítés mellett vezet egy keskeny ösvény,mely végül meredek, porló lejtőben vezet a mélybe. Valakik(k) egy kötelet erősítettek a lejtő tetején álló fa törzsére, ezzel megkönnyítve a lejutást a szurdokba. Hála és köszönet érte!

Azt gondoltam, hogy a száraz időjárásnak köszönhetően nem számíthatok nagy jégcsapokra, de az meglepett, hogy ennyire  nem  találok vizet a szurdokon átvezető patakban. Szinte az egész völgy száraz volt, néhány helyen gyűlt csak meg  kis tavacskákban a víz, az is be volt fagyva. A sziklák szárazak és porosak voltak, így nem volt túl nagy kihívás végigmenni a szurdokvölgyben. 

A látvány továbbra is grandiózus, legalábbis magyar viszonylatokban. 


4 éve

A borostyánfal az árok alsó részén most és 4 éve. 

 

Jégcsapok helyett most az erdei kutyatejek várták lógó bóbitával a tavaszt. 

 


Vizet csak elvétve találtam a patakban. Általában nehéz száraz lábbal végigmenni az árokban. Szerintetek beszakadt alattam? 


A vízmosta sziklák most is látványosak. Íme a jégcsapos változat. 

 
Ezen a helyen általában nem úsztam meg száraz lábbal, vagy jég, vagy gyorsfolyású víz nehezítette a feljutást. 

Az erdőben szinte mindenhol találhatunk egy méretes autógumit. Mégis furcsa, hogy ez épp ide, a sziklák közé ékelődött be. 

Aztán mégiscsak találtam jégcsapot. 



Az árok középső harmada után van lehetőség kimászni a sziklák közül és egy ösvényen, az árok felett folytatni a túrát. De szerintem érdemes a patak száraz medrében haladni tovább.    Bár egy kis időre eltűnnek a sziklák, később újra megjelennek. Itt, a felső harmadban találhatjuk meg a sziklák közé ékelődött gömböt. Ami alatt régebben egész jól át lehetett bújni, most azonban csak felette tudtam átmászni. Emlékszem, amikor jeges volt, nagy mutatvány volt, ahogy ketten húztuk-vontuk egymást. 

 
Mire kiértem a szurdokból szállingózni kezdett a hó. 
Ebéd után  már egész sűrű pelyhekben hullott. Nagy, puha téli csendben lépdeltem. 

Megpróbáltam felkeresni egy közeli kilátópontot, ami azonban el volt zárva kerítéssel, így hossszas keresgélés és szederinda tépkedés után letettem erről. Egy irtás tetején azonban mégis találtam egy egész jól fotózható  panorámát a Farkaslyuk-tető közelében. 

Innen erdészeti utakon közelítettem Tar felé. Hamarosan elértem a  Tari Dácittufa Formáció szikláit. Bizonyára remek látvány is tárulhatott volna a szemem elé, ha jobb az idő, így azonban csak az érdekes sziklaformáknak örültem és keresztül-kasul végigjártam a különös alakzatokat.


 

2025. február 16., vasárnap

Tari Dácittufa Formáció

A faluból a kék kereszt jelzésen indulva már messziről világít a hegyoldal közepén elterülő hófehér sziklamező. 

A kövek vulkáni működés eredményeként kerültek ide. Az itt bányászott köveket  Eger-Miskolc környékén számtalan épületbe dolgozták be. A vulkán közvetlen központja a bánya lehetett, ott a legvastagabb a tufa réteg.


Fehérkő bánya

A függőleges bányafalak talán messziről nem látszanak, de hamarosan elérjük az egykori bányaépület romját, ami mellett felkanyarodva eljuthatunk  a felhagyott bányához. 

A bánya művelésének nyomai mélyen vésődtek a sziklafalba. Úgy tűnik, nem csak geológus hallgatók látogatják e helyet, hanem graffitisek is. 


A bánya falaiban megfigyelhetünk függőleges csatornákat, melyek a piroklasztikum kihűlésekor feláramló gázok csatornái.

A bánya északi,  érintetlen sziklafala. 


A bánya közepén kis tavacskát nőtt be a nádas. 

Dácittufa sziklateraszok

Számomra  nem a bánya az igazán izgalmas, hanem a felette elterülő látványos formákat tartalmazó dácittufa sziklateraszok, melyeket a bánya függőleges falai felett vezető úton felkapaszkodva érhetünk el. 


Ilyen izgalmas színű sziklafolyások mellett vezet az út. 

Mindez a  Kárpát-medence őstörténetének fontos emléke. A Mátra vulkanikus működése során 17 millió évvel ezelőtt került a felszínre az itt található tufa. 

Mikor megpillantottam, a kazári riolittufák jutottak az eszembe, ám mint megtudtam, azok korábbi vulkáni működés eredményei. 


A dácittufa kúpjai gyengébben fejlettek, eróziója is eltér a  riolittufa pusztulási felszínétől, mivel összetétele más. 

A szelektív erózió: a puhább portufa jellegű kifejlődés könnyebben, a keményebb tömbök formájában kipreparálódik. A fenti képen egy bálna formát hozott létre. 

 

Horzsakövek a sziklateraszon

 A habkő vagy horzsakő a vulkanikus kőzetek egyike, többnyire világos színű, erősen hólyagüreges, likacsos, durva szerkezetű vulkáni üveg, ami tartalmazhat kristályokat is. 
Horzsakő olyankor keletkezik, amikor a magmás robbanásos vulkáni működés során a nagyon forró, nagy nyomású anyag hirtelen kirepül a tűzhányóból. A habkő szokatlanul likacsos szerkezete azért alakul ki, mert felszínre jutó anyag gyors lehűlésével egyidőben a túlnyomáscsökkenés is gyorsan végbemegy. A túlnyomáscsökkenés következtében gázbuborékok jönnek létre azáltal, hogy csökken a lávában az oldott gázok oldhatósága (például a vízgőz és a szén-dioxid), így a gázok gyorsan kiszabadulnak. A hirtelen hűlés a megszilárduló lávába fagyasztja a túlnyomáscsökkenés miatt keletkezett gázbuborékokat, és kialakul a likacsos szerkezetű kőzet.




Forrás: https://www.bnpi.hu/hu/reszletek/tari-feherko-banya