Körtúra és szüret a Somló-hegyen

Somlóra nagyobb családom szíves invitálására szüretelni érkeztünk, ám olyan jól időzítettünk, hogy mire leértünk, a család apraja-nagyja leszedte már az összes szőlőt a tőkékről, nekünk már csak a préselés és a mosogatás maradt, no meg a vidám beszélgetés, és a süti evés. 

Klári és Zsuzsi  részletesen beavatott itteni életük és a borkészítés minden apró mozzanatába. Elképedve hallgattam és néztem munkájuk gyümölcsét, a rendezett birtokot, a borospincében sorakozó hordókat, a szépen ápolt szőlősorokat. S két nőt egész különleges szeretetteljes, nagyon természetes légkör veszi körül, felüdülés volt a társaságukban lenni. 

Somló ősi magyar név, a somfa szóból ered, mely az Árpád korban beborította a hegy tetejét és lejtőit, már messziről látszott, hogy "somlik", vagy "somlott". Más elképzelés szerint a zöld erdőövezetből kiemelkedő kopasz hegytetőt nevezik somló-nak.  Mindenesetre szőlőt már a római korban is termeltek itt. Ismert, hogy I. István király bencés apácamonsotort telepített a Torna patak mellé, és számukra szőlőterülteteket adományozott. 

A Somlói borvidék hazánk legkisebb borvidéke. Bármerre is megyünk a hegyen, egész biztos szőlősorokba és préházakba botlunk, amik közül egyre többet hasznosítanak vendégszállásként is. 

A munka végeztével felkapaszkadtunk a hegytetőre, úgy terveztük, a csúcson éjszakázunk. 

Nem is értem, miért gondoltuk, hogy épp itt,  a nem túl barátságos Szent István szobor lábainál kell sátrat vernünk? Talán itt volt kellő mennyiségű vízszintes terület. 

A tücsökciripelős langyos őszi estén sokáig beszélgettünk tesóimmal a tábortűz mellett. 

Mire aludni tértünk, feltámadt a szél, egész éjjel süvöltött, rázta a sátorlapot. A matracom pedig leeresztett, a földön aludtam. Ennek ellenére végigaludtam az éjszakát, kora hajnalban ébredtem, mert félálomban úgy hallottam, medve bóklászik a sátor körül. Csak akkor nyugodtam meg, amikor hangos trombitálással kifújta az orrát. 

Úgy terveztük, a napkeltét a várból nézzük meg, majd teszünk egy sétát a régi vulkáni kúp peremén.  

A várat valószínűleg a tatárjárás után emelték, írásos emlék azonban csak 1352-ből van.

A távolban a tanúhegyek

Régi pince romja

Visszatérve táborhelyünkre, sátrat bontottunk és leereszkedtünk a  Szent Margit kápolnához. 

A Szent Margit kápolnát Mátyás király idejében a vásárhelyi apácák építtették. Az eredeti gótikus stílus csak nyomokban érhető tetten, ugyanis a templom állapota a török időkben szinte teljesen leromlott, a 18.században építették újjá barokk stílusban.

A kápolna mögött áll egy kisebb, Keresztelő Szent Jánosról elnevezett kis kápolna, az út mellett pedig Szent Donát szobra áll.

A Balaton-felvidék számos bazaltkúpját bejártam már, jártam a Szent György-hegy bazalt palacsintái alatt, végigjártam a Badacsony vulkáni működésének nyomait, azt hittem, már mindent láttam, amit hazánk tanúhegyei mutatni tudnak. Somló-hegy déli lejtője azonban meglepetést tartogatott. Itt ugyanis be lehet mászni az orgonaoszlopok közé, miközben szőlősorokkal tűzdelt remek panoráma tárul a szemünk elé. Ezt a különleges látványosságot mindenképp útba akartuk még ejteni, mielőtt visszatérünk befejezni szüreti teendőinket. 

A kápolnától alig fél kilométeres kellemes sétát tettünk a szőlőbirtokok között kanyargó aszfaltúton.

Elhaladtunk A 300 éves védett hársfa előtt, melyet 1983-ban villámcsapás ért, tövéből azonban sarjak fakadtak, méteres fakerítéssel vették körül. 

A legtöbb helyen már vége volt a szüretnek, de a levelek még dúsan zöldeltek a tőkéken. 

A kora reggeli időpontnak köszönhetően a pincészetek még zárva voltak, szinte csak mi bóklásztunk a hegyen. 

Az út mentén, illetve a szőlősorok tetején barátságos présházak sorakoztak. Volt újabb építésű, szépen felújított, népi barokk stílusban épült íves homlokzatú épület (valószínűleg a XVIII. századból). 

A legjobban mégis ez a borostyánnal befuttatott és a Szobrász Pince tetszett a legjobban. Ez utóbbi állítólag Somló-hegy jelképe lett az idők folyamán. Nagyon látványos épület, meglehetősen ramaty állapotban, amit sajnálkozva szemléltünk. 

A Kőkonyhához két birtok szőlősorai között vezet fel egy kővel szegélyezett ösvény. 

Izgalmas érzés bemászni a bazaltoszlopok közé. 

 

Két vár és ami közte van

Salgó vára

Karancs - Medves túrámat Salgó várának parkolójában kezdtem. Kora reggel érkeztem, még egy lélek sem járt arra,  madárfütty és kellemes napsütés fogadott. Mire megtettem a várhoz vezető pár száz méteres utat már ki is melegedtem, lekívánkozott rólam a kabát. A tájékoztató táblák bőséges információval láttak el az egész túra során, innen tudtam meg azt is, hogy a tatárjárás utáni években egy vulkán kráterében kihűlő bazaltláva megrepedezett oszlopaira kezdték meg Salgó-várának építését a Kacsics nemzetséghez tartozó Simon bán emberei.

A köveket is a környező bazaltkúpokról gyűjtötték. 

Az 1450-es években csaknem 10 évig volt a cseh husziták tulajdonában. A vár teljes kiépítésére az 1500-as években Szapolyai család idejében került sor. 

Az 1554-ben a török elfoglalta, s 40 éven keresztül birtokolta. A visszafoglalt, lerombolt várat azonban nem építették újjá, állapota tovább romlott, míg végül 1938-ban turisztikai célból felújították. 

Kilátás a várból - a tavaszi zöld ezer árnyalatában pompázik a vidék. 

Bebarangoltam a vár romjait, minden oldalról megcsodáltam a kilátást, mely azonban fotón nem sokat mutat.  Távolban Somoskő vára. Ma még oda is elgyalogolok.

A várból a piros L jelzésen indultam meg Eresztvény felé.

Miért éppen bükk?

Az út gyönyörű bükkerdőn vezet keresztül. A tájékoztató táblákról azt is megtudhatjuk, hogy Medves természetes növénytakaróját jellemzően tölgyesek alkották, s csak a hűvösebb, északi oldalon húzódott bükkös (Bik). A török elleni védekezés érdekében kiépített végvárak építése következtében a fákat kivágták, továbbá ekkora esik a "kis jégkorszak" időszaka is, és a fűtéshez is egyre nagyobb szükség volt tűzifára. Továbbá a törökök kiűzése után a falvak újjáépítése is az erdők visszaszorulásával jártak. Az 1700-as években pedig a fellendülő ipari tevékenység - üveghuták és vaskohók -, majd az 1800-as években a szénbányák igényeltek egyre több fát. Így a 19. század végére már nagy kiterjedésű erdőtlen térségek jellemezték a vidéket. 

Tudtad, hogy a fekete lőpor egyik legjobb alapanyaga a bükkből készített faszén? Ezt használták a salgói vár védői is. De használták még a bükköt hamuzsír főzéshez is. A bükkösök továbbá erdei legeltetésre is kiválóan alkalmasak voltak. A szénbányák megjelenésével a bükköt azonban kezdte visszaszorítani a tölgy és a cser, mivel a bükkfát hamar megtámadja a gomba, bányafának nem alkalmas. Mindezt persze én is a vár aljában elhyezett tábláról tudom, ahol rögtön azt is megtudtam, hogy ennek az erdőnek a kora kb 100-120 év. ha azonban megmászom az előttem lévő magaslatot , akkor még idősebb, 140 éves famatuzsálemeket is találhatok. Csak álltam a tábla előtt és tépelődtem: Ha így, az út elején már elkalandozok, mi lesz majd a végén? A tervezett, könnyen bírható 15 km-es táv mennyi lesz majd megint? Na mindegy, keressük meg azokat a matuzsálemeket! Letérve az útról megmásztam hát a kaptatót, meg is találtam a különleges 130 éves kocsánytalan tölgyet és a kidőlt fát, mely mint hatalmas régészeti őslelet feküdt a földön. Ágai összetöredezve, mégis egységet alkotva mutatták a fa egykori méretét és formáját. 

Visszatérve az útra a bükköt hamarosan felváltotta a telepített fenyves, melyet az egykori legelők helyére ültettek. Hamarosan egy elhagyott turistaházhoz érkeztem. 

Óriás zsurlóval teli mocsár közepébe pottyantam 

Bár az útvonal remekül ki volt táblázva, egy ponton mégis elvétettel és a piros L jelzés helyett a piros sávon folytattam az utam. Ami éppúgy elvitt volna Eresztvényre, de széles, aszfaltozott út volt. Ezért jobbra betértem az erdőbe és megpróbáltam megkeresni a vadregényesebb erdei ösvényt. Épp egy domboldalon ereszkedtem le, már láttam is az utat magam előtt, amikor az avar alatt egy nedves faágra léptem, lábam kicsúszott alólam és a sáros lejtőn egyenest egy mocsár közepén landoltam, nyakig iszaposan. Lábaim előtt gyönyörű óriás zsurlótelep finom szálain tűzött át a nap.

Elbűvölve a zsurlóktól egy fél órát bolyongtam a mocsár környékén, majd folytattam az utam Eresztvény felé.  

Eresztvényi (bazalt) kőbányák

A zöld T jelzést követve jutottam el a kőbányákhoz, melyekről külön bejegyzésben írok, elöljáróban csak annyit, rendkívül látványos és tanulságos kis sétát tehet ott az érdeklődő.  Az alábbi képen jól látszódnak az egykori dimbes-dombos tájat beborító lávafolyások. 

A kőbányáktól elvileg egyenes út vezet (piros bicikli jelzés) Somoskő váráig, én azonban kacskaringósabb utat választottam, és réteken keresztül gyalogoltam, ahol szép számban nyílt a réti kakukkszekfű. 

A Balassi-pihenőnél pedig ez a kis léprigó engedte magát lefotózni. 

Somoskő a Hazatért falu

Az erdőből végül Somoskőnél, a Bakancsos-fogadónál bukkantam ki, hol a távolban magasodó várrom és az alatta elterülő falu házainak látványa fogadott.

A falun végigsétálva azonban szerencsére takaros kis házak is fogadtak. 

Az egyik házon "Hazatért falu" szövegű táblát vettem észre, utánanézve érdekes történetre bukkantam. Trianon után Somoskőt, és Somoskőújfalut Csehszlovákiához csatolták. Egy itt élő orvosnak azonban komoly vagyona volt a környéken, amit így teljesen elveszített. A fülgégész professzor minden követ megmozgatott, hogy vagyonát visszaszerezze, Csehszlovákia vezetése felajánlotta, svájci frankban kifizetik neki a határmódosítás okozta veszteségeket, ám a professzor ebbe nem egyezett bele. Ám a sors úgy hozta, hogy megműtött egy angol diplomatát, aki állítólag hálából elintézte, hogy ezt a két falut visszacsatolják Magyarországhoz. Hogy igaz-e a történet, vagy nem, azt nem tudom, mindenesetre sztorinak jó. 

Egy igazi különlegesség: a bazaltorgona

Somoskő elnevezés egyes források szerint somfával borított követ jelent. Somoskő bazalt 526 méteres tetejére épült a vár, melyet szintén a tatárjárás után építettek a kacsicsok. 

Balassi Bálint gyakran látogatott ide Losonczi Annához, akihez a Júlia dalokat írta. Ez a vár is török kézre kerül és 17 évi török uralom után sikerül visszafoglalni. 1703-ban kuruc kézre került és 7 évig maradt a szabadságharcosok kezén. A császári önkényuralom idején a várat az akkori birtokos ( Rádai Pál) nem egedte felrobbantani. A vár azonban 1826-ban leégett. 

A vár lábánál található a világszinten is különlegességnek számító bazaltzuhatag.

A várból megint csak bükkerdőkön és kőtengereken keresztül vezet az út lefelé. Egy utolsó pillantást vetve a várra lassan elindultam visszafelé Salgóbánya felé a piros bicikli jelzésen. Jobb lett volna talán a sárga bicikli jelzést választani Medvespuszta és Medves-fennsík felé, de ezt az utat benéztem sajnos. 

Így is a tervezett 15 km helyett 18-at mentem, a kocsiba ülve még elmentem Rónabányáig, ahol Szilvás-kőnél bolyongtam még két órát.  A kutya egy hete nem mozdul otthon, annyira kifáradt :) 

Kirándulás a földtörténet őskorába

Sétáltál már egy vulkán kürtőjében? Másztál már lávaömlés tetejére? Mindezt Medvesen megteheted!

Itt  járva érdemes nem csak a táj szépségében és váraiban gyönyörködni, hanem kicsit geológiai szempontból is elmélyedni a tanösvények tájékoztató tábláiban. 

Salgó várától kiindulva a piros L jelzés vezet el Eresztvényig, ahonnan pedig a  kőbányákon  a zöld T jelzést követve földtörténeti sétát tehetsz. Innen a piros bicikli jelzésen juthatunk el Somoskőig, amit szintén érdemes földtörténeti szempontból is felfedezni. 

Bazaltoszlopok a vulkánok kürtőjéből

Ötmillió évvel ezelőtt Medves vidékén intenzív vulkánműködés tanúi lehettünk volna, ha éppen arra járunk. Izzó kőzetdarabokból és forró vulkáni hamuból gyűrűszerű sánc alakult ki a vulkáni kráter körül. A kráterbe felnyomuló izzó lávatömeg kihűlése közben zsugorodott, és oszlopos formában széthasadozott.

Az elmúlt néhány millió évben a lazább szerkezetű sánc lepusztult az időjárás viszontagságainak következtében, a kemény bazalt azonban ellenállt a szélnek, esőnek, fagynak, napsütésnek.  Ezért nem találunk  vulkáni kürtőt a környéken, hanem ezek helyett látványos bazaltkúpokat és lávafolyásokat csodálhatunk meg. 

A vulkán megtápláló csatornájának magmával kitöltött része a nyak.
Ezekre a "megdermedt" bazaltoszlopokra építették Salgó várát. 

Jól látható a bazaltoszlopok "zsákos" szerkezete.
A forró láva hűlése során összezsugorodott, eközben függőleges repedések keletkeztek rajta. Kialakult a zsákos-oszlopos szerkezet. 

A Föld története kövekbe kódolva

Az eresztvényi kőbányákon átvezető tanösvény a környék geológiájába és a bányák történetébe enged betekintést. A Nagy-bánya 5 hektárnyi területén csaknem 3 millió tonna követ termeltek ki az 1900-as években.

1. 25-30 millió évvel ezelőtt intenzív vulkáni tevékenység folyt  Medves környékén. Erről tanúskodik az alsó riolit-tufa réteg. 
2. Később a vidéket tenger nyaldosta. Apály idején száraz lábbal sétálhattunk volna a homokban. Ekkor keletkezett a vidék jellegzetes kőzete: a homokkő.  Benne zöldes színű vasásvány található, ezért glaukonitos homokkőnek nevezik. 
3. A  tenger visszahúzódása után  a homokkő rétegre folyóvízi, ártéri, üledéksor került,  tarka színű agyagok, kavicsok, folyami üledékek települtek - ez az alsó tarkaagyag réteg. 
4. A fekete sáv a széntelepes réteget jelzi. Valószínű, hogy korábban legalább 200 m homokkő réteg fedte, ekkora nyomás kell ugyanis a széntelepek kialakulásához. Ez a földréteg a későbbiekben lepusztult. 
5. Erre települtek a bazaltos vulkánrétegek, majd tufa - kőzetdarabokkal kevert porszerű anyag. Ez látható a képen középtájt, a simább, világosabb rész. 
6. A szelvény legtetején látható (göcsörtösebb rész) a hólyagos-salakos megjelenésű lávafolyás és végül a tömörebb lávakőzet.  

Lávafolyások

Az alábbi képeken a lávafolyások szerkezetét tanulmányozhatjuk:

A vulkáni működés megindulása előtt kisebb nagyobb völgyek szabdalták a vidéket. 

Ezt a dimbes-dombos tájat borította be lepelszerűen a  robbanások során a vulkáni törmelék (hólyagos-salakos láva), 

majd lávafolyamok hömpölyögtek végig  a völgyeken. 

Jól látszik a hajlott lemezes bazalt a kép közepén, (kb. 2-3 millió évvel ezelőtt), illetve alatta a hólyagos-salakos láva, alatta pedig a vulkanizmust megelőző völgy anyaga. 

Vizes bánya

Agyagréteg megakadályozza a víz mélyebb rétegekbe jutását. A bányában a fejtés során elérve az agyagréteget, az ott felgyülemlett víz a felszínre került. 

Somoskői bazaltorgona - egy igazi ritkaság

Egyes nyelvi kutatások szerint a somosodni szó jelentése: hasadozni, innen eredeztethető a környék neve. Lélegzetelállító látvány a vár aljában az íves-oszlopos formában megszilárdult bazaltzuhatag. Az öt és hatszögletű karcsú oszlopok magassága  helyenként eléri a 9 métert is. 

Kőtengerek

A bazalt természetes mállása során a jégkorszakban nagy kiterjedésű kőtengerek  alakultak ki, ahol a növényzet csak nehezen tud megtelepedni, hiszen ezek folyamatosan mozgásban vannak. A hüllők azonban szívesen sütkéreznek a köveken, veszély esetén pedig biztonságos menedéket találnak a kavicsok közötti résekben. 

Szilvás-kői bazaltoszlopok 

A Bagó-kői-bánya helyén is valószínűleg egykoron egy környezetéből kiemelkedő bazaltkúpot ell elképzelnünk. A lávafolyás hozzávetőleg 2-3 millió évvel ezelőtt keletkezett, nehezen hasítható kövekből állt. A kő minősége ezért nem volt megfelelő bagót sem ér! Innen a bánya neve. 

Nagyon megkapott ennek a kőfalnak a látványa- Szabályos sokszög alapú hasábok lógnak ki a földből. 

Bazaltoszlopok vízszintesen és függőlegesen

Ahol az iránytű is megbolondul

A bazaltban általában 3-4%-ban magnetit is jelen van. Ennek következménye, hogy az iránytű nem pontosan észak felé fog mutatni egy ilyen bazaltszikla közelében, hanem kicsit eltér attól.

Itt még nyáron is lehet hó

A bányászat következtében meghasadt a bazaltszikla. E miatt lehetőség van arra, hogy megnézzük, hogy is néz ki egy hegy belülről.  Látogatása azonban engedélyhez kötött, túravezetővel lehetséges. További információk a Salgótarján turizmus honlapján. 
A mély és keskeny sziklahasadékok speciális mikroklímát biztosítanak. A megülő hideg levegő nem tud felmelegedni, akár még nyáron is megmaradhat alján a hó.

A természet visszaveszi, ami az övé? 

A felhagyott kőbányákat szép lassan visszahódítja a természet. Ez azonban hosszú folyamat. 

1. Először a kopár sziklafelszínen zuzmók és mohák telepednek meg, megkezdvén a kőzet talajjá alakítását. 
2. Ezt követően egynyári növények, füvek, évelő lágyszárúak jelennek meg, jellemző az invazív növényfajok, pl. aranyvessző megjelenése. 
3. A köztes szakaszban cserjék és fényigényes fafajok, mint a rezgő nyár és a nyír is megtalálják életfeltételeiket.

   

   Nyárfák és nyírfák egy felhagyott eresztvényi bazaltbányában. 

4. A záró társulást már a tölgyek, juharok, gyertyán jelentik.

Élet az egykori bányákban - a "ritzerek" 

Medves legrégebbi bányáját az 1880-90-as évek végén nyitották és egész az 1970-es évekig működött. Nagyjából erre az időszakra tehető az összes itteni bánya virágkora.  A bányászokat ritzerek-nek, kőfaragóknak nevezték.

Kezdetben a köveket kézi fejtéssel termelték ki. Bunkókkal feszítő ékeket ütöttek a repedésekbe, így választva el a bazaltot a bányafaltól. A kifaragott különböző méretű kockaköveket és burkolóköveket gúlákba rendezték. Lovas szekérrel, később vasúttal szállították el őket.

A későbbiekben a bányászati tevékenységet is gépesítették: robbantások zaja, szivattyúk zakatolása, fúrógépek surrogása verte fel az erdő csendjét.

Az itt bányászott bazaltból készült macskakövek borították Budapest és Bécs utcáit. 

A munkások 10 napos ciklusokban (dekádokban) dolgoztak a bányáknál. Egyszerű kialakítású kőbarakkokban célszerűen berendezett lakásokban éltek, ez alatt az idő alatt, majd a következő turnus váltotta őket. 

Az 1940-es években 200-500 munkást foglalkoztattak az 5-7 magyarországi bazaltbányában. A napi termelés kb. 600 tonna volt. 

A medvesi kőbányászat központjában, a Macskalyukban olyan népes kolónia alakult ki, hogy saját iskolájuk és boltjuk is volt. 

Az 50-es évektől kezdődően azonban rohamosan csökkent a bazalt iránti kereslet, mára az egykori  élettel teli bányászfalvak szomorú képet mutatnak. 

Rónabánya 3 utcájából az egyik. 

Medves környékén több tanösvény is található, mely egyrészt a környék geológiai, természeti és történelmi jellegzetességeit mutatja be. Az általam végigjárt  tanösvényeken kb. 20 km-t és több millió évet tettem meg, alig néhány óra alatt. Nagyon hálás vagyok a tanösvények készítőinek alapos munkáikért és lényegretörő, közérthető mégis mindenre kiterjedő tájékoztató táblákért.  

Jó kis tér- és időbeli utazás volt!

Forrás: a tanösvények táblái

Bazaltorgona, jégbarlang és sárkány

A címben látható hívószavak megmozgatták fantáziánkat, elindultunk, hogy felfedezzük magunknak ezeket a helyeket. Irány a Szent György-hegy! Az Internet egy laza 4 km-es, másfél órás túrát ígért, ami nem tűnt túl megerőltetőnek. Leparkoltuk a kocsit a hegy lábánál, és elindultunk a csúcs felé. A szokásos szőlősorok között vezetett fel az út, egyre szebben elénk táruló panoráma jutalmazta fáradtságunkat.

Távolban a Csobánc

A Pannon tenger üledékes kőzeteit a későbbi hatalmas vulkánkitörések során a láva beborította - próbáltam átadni frissen szerzett tudásomat csemetéimnek, miközben felfelé kaptattunk.  Valójában a sztori abban a pillanatban senkit nem érdekelt rajtam kívül. A bazaltorgonák már messziről látszódtak a délelőtti napsütésben.  Bámultam az oszlopokat és megpróbáltam meghallani a kihűlő kőzetben keletkező függőleges repedések zaját. 

A 30-40 méter magas 1-2 m széles bazaltorgonák messziről látszanak a délelőtti napsütésben

Kicsit témát váltva - elképzeltem a sárkányt, amint a sziklák tetején tüzet okádva követeli a falusiaktól a legszebbik szűz leányt, majd amikor megkapja, barlangjába hurcolja, további felhasználásra.

Hamarosan elértük a turistaházat (mely elég romos állapotban van).  A háztól pár lépésre egy mélyedésben rejtőzött a jégbarlang.

Gondoltuk, hogy nem egy dachsteini méretű képződményről lehet szó, hisz az egész HEGY beférne a fentebb említett barlang száján, de azért mégiscsak valami nyílásfélét képzeltem.  Ezzel szemben kaptuk egy halom követ, és egy tájékoztató táblát. Íme:

Helyesebb lenne Hideg Kőhalomnak nevezni

"Az erózió a bazalt alatti laza pannon réteget is pusztítja, (nem csak az lávaoszlopok közötti repedéseket) s az alapjukat vesztett oszlopok ledőlnek. A jégbarlang a hegy oldalán ledőlt egykori bazaltoszlopok törmelék tömbjei között megrekedt üregnek tekinthető. A szűk, labirintusszerű üregben a télen lehűlt levegő megreked, a nyári melegben sem tud felmelegedni, kicserélődni."

Első megdöbbenésünk után bejártuk a köveket, és valóban, meglepő hideg volt érezhető a kövek felől, mintha a hűtőszekrényünkben csücsültünk volna. 

A barlang nyílásait csak képzett barlangászok tudják bejárni, megfelelő felszereléssel - olvasható a táblán. Elgondoltam, hogy Szent György lovát barlangászfelszerelésre váltva behatol a barlangba, levágja a félelmetes sárkány fejét a jégcsákánnyal, s kiszabadítja az elrabolt lányt. Ebben az esetben a sárkány fagyott állapotban még most is ott található barlangban.  Egy mai hős pedig szépen feltámaszthatná, csontjait egy múzeumba szállíthatná,  fejét szépen visszahelyezve a helyére. (A sárkány legendájának kicsit cinikusabb, de valószínűbb formája: http://fictionkult.hu/cikk/a-szent-gyorgy-hegy-sarkanya-91 )

Kidőlt bazaltorgonákon lépdeltünk felfelé

Elhagyva a jeges kőhalmot nekivágtunk az út legmeredekebb részének, mely a bazaltorgonák lábánál  vezet fel a hegyre. Az oszlopok átmérője 1-2 méter is lehet. Az oszlopok közé lehulló szikladarabok ékelődtek.

A bazaltorgonák megszólaltatták a tüdőmet, sípolt rendesen, amint felfelé haladtunk az oszlopok között.  Az út meredek, de nem túl hosszú. Tekergettük a nyakunkat, bebújtunk a sziklák közé, felmásztunk a csaknem teljesen lapos oszlopok tetejére. Egészen aprónak éreztük itt magunkat.

A bazaltsípok lapos teteje szinte lépcsőt képez.

 Ilyen, amikor a természet erői egymásnak feszülnek:

Az orgonasípok tetejéről megcsodáltuk Csobánc hegyet és Tapolca fura formájú lakótelepét.

Innen már csak negyed órás frissítő séta a csúcsa, ahonnan pazar kilátás nyílik a Badacsonyra, a Szigligeti Várra, további tanúhegyekre és a Balatonra.

A hegy tetején végigvezető körtúra után visszajutottunk az orgonasípokhoz, néhány tájékoztató táblán elolvashattuk, hogy egykoron szarvasmarhákat legeltettek a szinte teljesen kopár lejtőkön. Szerencsére most sűrű erdő borítja a hegyoldalt, így a fák árnyékában ereszkedtünk le a hegyről, és jutottunk vissza a turistaházhoz.