Szent György-hegy és a bazaltorgonák

Hegymagas szép kilátópontján álló Lengyel-kápolna mellől terveztük indítani Szent György-hegyi túránkat.  Emlékszem, pár éve hatalmas üres tér tátongott a templom előtt, kényelmesen megközelíthető volt még nagyobb látogatottság esetén is.

Tarányi présházat pár éve szépen felújították. 5 éve még ilyen szomorú látványt nyújtott. Most rendezett környezet, kiépített parkoló várja azokat, akik a présházban szeretnének eltölteni némi időt. Aki csupán kirándulni szeretne egyet a környéken jobban teszi, ha nem autóval érkezik ide,  mert kultúráltan  parkolni nem fog tudni! Pláne így szilveszterkor. 4-5 autó ugyan  talált helyet magának  a templom előtti füves részen, de az mégis kényszermegoldásnak tűnt számomra. A présház most épp nem volt nyitva, az aszfaltozott parkoló részen tábla jelzi, hogy az a présház vendégeinek van fenntartva.  Ha autóval érkezünk, érdemes tehát másik kiindulási pontot keresni túránknak, pl. Szent György-hegy nyugati oldalában lévő egykori bazaltbánya udvarán lévő parkolót. 

Végül azért mégis innen indultunk, elhaladtunk a sárga/zöld/kék jelzésen a szebbnél szebb présházak előtt, és megkerültük a hegyet a szoknyájának peremén. 

 

A zöld jelzés egyenest a Sárkány-likhoz, majd a Kaán Károly kulcsosház szépen felújított épületéhez vezet. Innen indul a körút leglátványosabb része: egyenest a bazaltogonák lábánál kapaszkodhatunk fel a hegyre. 

Jégbarlang -  a Sárkány Lehellete fagyasztotta be a száját.

Bazaltorgonák látványos sípjai

Kétségkívül ez a túra leglátványosabb része. 

Ez a fa már 2016-ban is a sziklák közül nyújtózkodott, és még most is biztosan kapaszkodik. 

Kilátás az orgonák tetejéről. 

Lávalepények. 

Itt volt szerencsénk elvonulni a tömeges vándorlás elől és megpróbáltunk tüzet gyújtani. A szél miatt mérsékelt sikerrel, de azért élő szélfogót alkotva végül felforraltuk az almás-fűszeres italt. 

Kilátás a Balaton felé egy eldugott kilátópontról.
Előző napi túránk főbb pontjai balról-jobbra: Tóti-hegy, Gulács, Badacsony.

A hegytetőre végül egy olyan ösvényen jutottunk fel, melyet a térkép indokolatlanul jelzett ösvénynek, inkább vaddisznócsapás volt, nehezen tudtuk átverekedni magunkat az egyre jobban összehajló bokrok ágai között. Végül csak kijutottunk a jelzett útra, ahol viszont nem a bokrok, hanem az ember és kutya tömegek miatt volt hasonlóan küzdelmes az előrejutás. 

A hegy tetjén a kilátást még jobban takarták a bokrok, mint 6 éve. 

Innen a kék jelzésen ereszkedtünk vissza kiindulási pontunkhoz, így aztán szépen körbejártuk a hegyet.