A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Cserhát. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Cserhát. Összes bejegyzés megjelenítése

2026. szeptember 1., kedd

Hollókő körül a Cserhátban

Kora reggel érkeztünk Hollókő parkolójába, ahonnan a kék jelzésen indultunk a Kéz-kilátó felé. Az út egy domb gerincén vezet, a kezdeti rövid emelkedő után csaknem vízszintes terepen sétáltunk. Több helyről rá lehetett látni a jobbra emelkedő, egész zöldnek mondható domboldalakra. Bár a déli lejtők fái sok helyen szomorú, barnára égett leveleket zörgettek ágaikon.

Alig félórás sétával értük el „Isten tenyerét”, ahol jóízűen megreggeliztünk, mondhatni, az Úr kezéből ettünk. 

Alant a lovarda épületei és a jurtatábor. Úgy terveztem, leereszkedünk egy darabon, majd jobbra kanyarodva, a völgyben térünk vissza a várhoz, ám kiderült, hogy a lovarda magánterülete miatt nem lehetséges az átjárás.

Így egészen Alsópetényig a kék jelzésen haladtunk, többnyire szántóföldek mellett és között. Előttünk hullámzott a Cserhát számtalan, hegynek nem nevezhető kiemelkedése. 

Út közben lábatlan gyíkba és régészekbe botlottunk, akik egy középkori templom romjait bontották ki aprólékos munkával a föld alól. Azt hittem, már nem lesz olyan forró, nyári meleg, de bizony a földeken, erdőtől mentes utakon erősen kimelegedtünk, tűzött a nap. 

Azonban mire elértük Alsópetényt, és felkanyarodtunk az erdő felé a sárga jelzésen, felhők úsztak a nap elé. A fülledt meleg azonban megmaradt. Mindez fokozta a kiégett mezők látványa okozta szomorúságomat. Csak a parlagfű zöldellt vidáman a meg nem művelt szántókon.

Végül, 8 km után, egy fa alatt megpihentünk. Szemmel láthatólag a zergék és egyéb vadak is előszeretettel választották pihenőhelyként ezt az árnyékos zugot.

Beérve az erdőbe, gyönyörű, öreg tölgyesben haladtunk. Bár a fák alatt hangosan zörgött az avar, ha letértünk az útról, mégis szép hangulatú erdőben sétáltunk.

A kiszáradt erdei tó látványa lelombozott. Pár méterrel odébb nagy itatót hordtak tele vízzel az erdészek és a vadászok.

 

Egy irtás után a tölgyest elhagyva fiatal gyertyánosba jutottunk, majd felkanyarodtunk újra a kék jelzésen a vár felé.

Vár-forrás található itt, amelynek vizére épülve régen a helyi parasztfürdő üzemelt. A forrás közelében néhány régi kép engedett bepillantást az 1936–37 között kialakított strandfürdő egykori vidám életébe. A meglepően nagy medence vizét a forrásból töltötték fel, amit a jelenlegi vízhozam ismeretében elképzelni sem tudtam. A tájékoztató tábla szerint az 1950-es évekre a falu akkori vízigényét a meglévő kutak már nem tudták megfelelően kiszolgálni, ezért a vezetékes vízhálózat kiépítéséhez a Vár-forrást vették alapul. Ezzel párhuzamosan a forrás vízhozama is csökkent. Ezzel kezdetét vette a fürdő hanyatlása. Bár a medencét 1964-ben még egyszer megpróbálták rendbe hozni, a vízhiány miatt a fürdő végül végleg bezárt. Jelenleg alig csordogál víz a forrásból.

A Vár-forrás vize a Hollókői Vár-hegy andezitből felépülő vulkanikus kőzetein szivárog keresztül, miközben vasat, mangánt, kalciumot, szilikátokat és kovasavat old ki a sziklákból. A vörösesbarna, rozsdás elszíneződést a víz magas vastartalma okozza.  Íze kissé vasas ízű, de üdítően friss volt a fülledt időben. 

Végre bejutottunk a várba is! Az építményt nemrég újították fel, és elmondhatom, hogy igazán remekül sikerült! Bejutva a várkapun és leperkálva a belépő árát a kapuőröknek (tanároknak ingyenes, többieknek 3.000 Ft), egy hangulatos teraszra jutunk, ahol árnyas gyümölcsfák alatt kávézhattunk, amit a vár egyik szobájában vehettünk meg.

Végigsétálhatunk a várfal mellett, alant hullámzik a Cserhát. 

Egyik lépcsőforduló után feltekintve egyenest az egykori falra ültetett pottyantós WC-t szemlélhetjük meg. Később magát a helyiséget is közelről vizsgálgathattuk.

Számtalan lépcsőn jutottunk fel a vár emeleteire, majd végül az őrtoronyba. Megnézhetjük a hálószobát, a lovagtermet, az ebédlőt, sőt még a konyhát is. Az egyik teremben a vár történetéről olvashatunk, egy másik teremben apródnak öltözhetünk, és a várhoz kapcsolódó hat legendát is meghallgathatunk.

Le voltam nyűgözve!

Ezután leereszkedtünk a faluba, ahol végigsétáltunk a főutcán a parkolóig. Hollókő Ófaluja az egyetlen olyan falu a világon, amely skanzen helyett élő faluként nyerte el az UNESCO világörökségi címet. 

A központi részét alkotó Kossuth Lajos utca egy varázslatos időutazás, ahol ma is 67 védett, fehérre meszelt, faoszlopos és tornácos palóc parasztház sorakozik.

Mivel a párom nem jött velünk, így egyetlen vendéglátóhelyre sem ültünk be, és nem kóstoltuk meg a hagyományos palóc ételeket, mégis hangulatos és látványos befejezése volt ez a 18 km-es túránknak.



2025. október 27., hétfő

Irány a Cserhát legmagasabb pontja!

A hosszúhétvége utolsó napjára egy régi tervemet terveztük valóra váltani: kinézni a gyönyörűen felújított Sasbérci kilátóból. Így Buják, Honvéd Üdülő parkolójánál letettük az autókat és elmerültünk az őszi erdő, illetve rég nem látott túratársaim rejtelmeiben.  

 

A parkolótól többnyire a meglehetősen megkopott zöld levél jelzést követtük. Rövid séta után megérkeztünk az Egidus-forráshoz, ahol egyesek geoládákra vadásztak, mások gomba és egyéb érdekességek fotózásában merültek el. 










Az utat a patakvölgyben folytattuk, mohás sziklákon lépdelve, kidőlt fák alatt átbújva. 


Itt találkoztunk a foltos szalamandrák cserháti képviselőjével, melyet körbevettünk és minden oldalról fotóztuk. Az állat jól viselte, hogy többen körbevesszük, ám mire a második turnus is sorra kerülhetet volna, egy rezzenő gally elijesztette és méltatlankodó, lassú léptekkel bevonult egy szikla alá.  
Még egy darabig folytattuk utunkat a vadregényes völgyben, ám hamarosan mégis kimásztunk oldalt, a meredélyen és a jelzett úton kapaszkodtunk egyre feljebb és feljebb, míg el nem értük a Sasbérc 469 méteres csúcsát.
Mielőtt azonban elértük volna, megpihentünk a keresztnél, megszámlálhatatlan mennyiségű katica társaságában, panorámát bámultunk, valamint  megebédeltük a hazait. 
Szemközt velünk Szandavár

Innen már csak pár lépés választott el minket a kilátótól, mely igencsak látványos épület. 

A kilátót a 20. század elején Pappenheim Szigfrid Gróf építtette feleségének, gróf Károlyi Erzsébetnek. A Franz Zell, müncheni építész által tervezett épület földszintjén eredetileg a gróf erdésze lakott családjával, az emeleti rész vadász szállásként működött. - tudtuk meg a tájékoztató tábláról. 
Meglepve tapasztaltuk, hogy a hosszúhétvége ellenére vasárnap már zárva a kilátó, ebben az évben utoljára előző nap nyitott ki. 
Hm. 

A kilátó egyik falát teljesen benőtte a borostyán, hatalmas, kéttörzsű, nagylombú  faként öleli körbe a tornyot. 
A torony zárva lévén, a panorámafotó elmaradt, így megszaporáztuk lépteinket, hogy még elérjük a nap utolsó sugarait a bujáki vár romjainál. Visszafelé már egy újonnan festett zöld levél ösvényen haladtunk, meglepően jó tempóban. 
Végül nem sötétedett ránk, hamarosan újra csúcson álltunk, és néztük az arany színekben pompázó erdőt. 

Szemközt a Sasbéri kilátó.