Irány a Cserhát legmagasabb pontja!

A hosszúhétvége utolsó napjára egy régi tervemet terveztük valóra váltani: kinézni a gyönyörűen felújított Sasbérci kilátóból. Így Buják, Honvéd Üdülő parkolójánál letettük az autókat és elmerültünk az őszi erdő, illetve rég nem látott túratársaim rejtelmeiben.  

 

A parkolótól többnyire a meglehetősen megkopott zöld levél jelzést követtük. Rövid séta után megérkeztünk az Egidus-forráshoz, ahol egyesek geoládákra vadásztak, mások gomba és egyéb érdekességek fotózásában merültek el. 

Az utat a patakvölgyben folytattuk, mohás sziklákon lépdelve, kidőlt fák alatt átbújva. 

Itt találkoztunk a foltos szalamandrák cserháti képviselőjével, melyet körbevettünk és minden oldalról fotóztuk. Az állat jól viselte, hogy többen körbevesszük, ám mire a második turnus is sorra kerülhetet volna, egy rezzenő gally elijesztette és méltatlankodó, lassú léptekkel bevonult egy szikla alá.  

Még egy darabig folytattuk utunkat a vadregényes völgyben, ám hamarosan mégis kimásztunk oldalt, a meredélyen és a jelzett úton kapaszkodtunk egyre feljebb és feljebb, míg el nem értük a Sasbérc 469 méteres csúcsát.

Mielőtt azonban elértük volna, megpihentünk a keresztnél, megszámlálhatatlan mennyiségű katica társaságában, panorámát bámultunk, valamint  megebédeltük a hazait. 

Szemközt velünk Szandavár

Innen már csak pár lépés választott el minket a kilátótól, mely igencsak látványos épület. 

A kilátót a 20. század elején Pappenheim Szigfrid Gróf építtette feleségének, gróf Károlyi Erzsébetnek. A Franz Zell, müncheni építész által tervezett épület földszintjén eredetileg a gróf erdésze lakott családjával, az emeleti rész vadász szállásként működött. - tudtuk meg a tájékoztató tábláról. 

Meglepve tapasztaltuk, hogy a hosszúhétvége ellenére vasárnap már zárva a kilátó, ebben az évben utoljára előző nap nyitott ki. 

Hm. 

A kilátó egyik falát teljesen benőtte a borostyán, hatalmas, kéttörzsű, nagylombú  faként öleli körbe a tornyot. 

A torony zárva lévén, a panorámafotó elmaradt, így megszaporáztuk lépteinket, hogy még elérjük a nap utolsó sugarait a bujáki vár romjainál. Visszafelé már egy újonnan festett zöld levél ösvényen haladtunk, meglepően jó tempóban. 

Végül nem sötétedett ránk, hamarosan újra csúcson álltunk, és néztük az arany színekben pompázó erdőt. 

Szemközt a Sasbéri kilátó. 

Szentkúttól Sámsonházáig

Mátraverebélyről nem állítható, hogy egy elbűvölő kis falu lenne. Szembe ötlően sok háza omladozik, a kertek jó részének nincs kerítése, az udvar gondozatlan. Az út szélén birkák legelnek, vad kutyák rontanak a kocsi kerekeinek. Kicsit bizonytalanul pillogtunk kifelé az autó ablakain és hümmögve kanyarodtunk Szentkút felé Meglepve tapasztaltuk, hogy itt bizony rendben tartott parkoló, modern fogadóépület, takaros árus bódék sora várja a búcsújárókat. 

"Több mint nyolcszáz éve érkeznek a zarándokok ide, hogy a hétköznapok megszokottságából kilépve Istenre találjanak. A szent hely és a környező cserháti dombok szépsége megkönnyítik a kiengesztelődést az Istennel, az emberekkel, és önmagunkkal."

- írja a ferences rendházközösség honlapjának bevezetője. S  mint megtudtam, Szűz Mária kegyhely Magyarország egyik legfontosabb zarándok kegyhelye, évente 200 ezernél is többen keresik fel. 

Barlanglakások

Vakítóan tiszta havas tájon, szállingózó hóesésben, vidáman lihegve kapaszkodtunk felfelé a templom háta mögül induló  meglehetősen meredek kaptatón hazánk legjobb állapotban megmaradt, legnagyobb remete barlangrendszeréhez. 

A tihanyi barlanglakásokhoz hasonlóan ezeket a lakásokat is a már meglévő meszes hegyoldalban kialakult barlangok kimélyítésével alakították ki pálos rendű remeték  a XIII. században. A barlangnak két kápolnája, konyhája, étkezője, három hálókamrája és egy illemhelye volt. Az utolsó itt élő remete 1767-ben halt meg. 

Szent László hasadék

Szent László király uralkodásának idején a kunok három alkalommal törtek be magyar földre és fosztogatták az országot. Egyik alkalommal a Cserhát őserdőibe vetették be magukat, Szent László királyunk pedig a hírre egy kisebb csapattal indult ide hírszerző útra. A király a mai Szentkút völgyében előre haladva megelőzte kíséretét, amikor a kunok rátörtek a sűrűből. Ő azonban Szög nevű lovával átugratta a széles szakadékot, így nem tudta elfogni a kun sereg. Lovának patája a kemény kőbe belesüppedt, s a patkószegek nyomot hagytak a sziklában, melyek nyomán víz tört elő a föld alól. Ez a Szent László forrás.  Vize sajnos mostanra elapadt, és a patkószem nyomát sem találtuk meg, lévén hó fedte a szakadék mélyét.  Állítólag a szembajok gyógyítására igen alkalmas volt a  vize, zarándokok tömege merített belőle még a 20. század elején is. 

Megjegyzem azonban, hogy holmi földhözragadt természettudományos elgondolások szerint Szent László lovának "patkónyomai" a szurdok alján csordogáló időszakos vízfolyás által létrehozott áramlási kagylók. 

Pénzes források

A környéken fakadó számtalan forrásnak gyógyhatást is tulajdonítanak.  Kicsit tovább sétálva az úton elérjük a Szűz Mária forrást, majd a Szentháromság, Szent István és Szent László forrásokat.  Kémiai összetételük kalcium-hidrogénkarbonát. Vizük állítólag ízületi fájdalmak gyógyítására is alkalmas. 

Engem a kutaknál tekergőző göcsörtös odvas fa is lenyűgözött.

Innen Engesztelő-rét  felé vettük az irányt. 

Szép kis borókáson keresztül vezet az út. 

Márkházától Sámsonházáig sok helyen aszfaltos útra vezetne a jelzés, ahol lehetett elkerültük ezt a mezők  melletti dűlőutakon.

Sámsonháza

A falu határában elértük a bányát, melynek nagy keménységű  andezit szikláit már a középkorban is bányászták, a XIX. századtól útépítésre használták. A bánya területén ma tartalmas információs táblákkal ellátott tanösvény vezet végig. 

Íme néhány infó a táblákról: A bánya kőzete robbanásos vulkáni kitöréssel keletkezett. A robbanás után a láva végigfolyt a talajon, majd újabb robbanásos kitörés következett be.  Az ősi tengerből szigetszerűen kiemelkedő vulkán kiszórt törmeléke vízi környezetben ülepedett le. Ezek a folyamatok jól megfigyelhetők a sziklafalon. 

A fentiek abból feltételezhetők, hogy  a különböző szemcseméretű anyagok íves, egymást metsző keresztrétegeket is alkotnak, melyek a kavargó vízmozgást igazolják. A felső vöröses elszíneződés a ráfolyó felső láva hőhatásának következménye. Alkotó elemei a gömbölyded 2-64 mm-es gömbölyű törmelék, valamint a vékony csövek kötegéből álló rendkívül könnyű horzsakő, ami a fürdőszobábkból is ismert habkő.

Az alsó lávafolyásban megfigyelhető a töréses zóna (függőleges repedés). Ezt a láva kihűlésekor bekövetkező zsugorodás okozta.

A kitörések utáni nyugodtabb szakaszt lávaömlések jellemezték. Az andezit láva sűrű olvadéka lassan folyt végig a vízzel borított talajon. A víz gőzzé alakult, és nagy erővel tört a felszín felé, így a lávafolyás hólyagossá vált. Ezek  hólyagok akár a méteres átmérőt is elérhetik, igazi különlegességnek számítanak. 

Találkozás a vadászokkal

Sámsonházáról a kék jelzésen Szentkút felé vettük az irányt, ám egy ponton vadászok értek utol bennünket. 5 hatalmas dzsipből tájékoztattak bennünket arról, hogy itt bizony vadászat lesz. Kicsit tanácstalanul néztem rájuk, nem volt nagy kedvem megvárni, míg lezavarják az akciót. Végül megállapodtunk, hogy nem a kék jelzésen, hanem egy rövidebb úton térünk vissza a kiindulási pontunkra. 

Szentkút

Szép, napfényes időben baktattunk hát a Mária jelzésű úton visszafelé. Mikor visszaértünk, még bőven maradt időnk elmélázni a templom és a szentély közötti hófedte padokon. 

Csodás gyógyulások Szentkúton

A legenda szerint Szent László halála után történt az eset, hogy egy  néma kisfiú vizet keresvén lemaradt apjától, amikor megjelent neki a Szűzanya és egy lópatkójú mélyedésre mutatott, ahol víz csillant fel. Szomját oltotta és apja után kiáltott – meggyógyult némaságából. Ennek okán 1195-ben kapta a hely a Szentkút nevet. Azóta is számtalan csodás gyógyulást tulajdonítanak a helynek és az itt fakadó forrásoknak. 

1700-ban aranykereszt ragyogott fel a vízben, majd a következő évben hívők ezrei előtt jelent meg trónján ülve Boldogságos Szűz, karjaiban a kis Jézussal. 

Két vár és ami közte van

Salgó vára

Karancs - Medves túrámat Salgó várának parkolójában kezdtem. Kora reggel érkeztem, még egy lélek sem járt arra,  madárfütty és kellemes napsütés fogadott. Mire megtettem a várhoz vezető pár száz méteres utat már ki is melegedtem, lekívánkozott rólam a kabát. A tájékoztató táblák bőséges információval láttak el az egész túra során, innen tudtam meg azt is, hogy a tatárjárás utáni években egy vulkán kráterében kihűlő bazaltláva megrepedezett oszlopaira kezdték meg Salgó-várának építését a Kacsics nemzetséghez tartozó Simon bán emberei.

A köveket is a környező bazaltkúpokról gyűjtötték. 

Az 1450-es években csaknem 10 évig volt a cseh husziták tulajdonában. A vár teljes kiépítésére az 1500-as években Szapolyai család idejében került sor. 

Az 1554-ben a török elfoglalta, s 40 éven keresztül birtokolta. A visszafoglalt, lerombolt várat azonban nem építették újjá, állapota tovább romlott, míg végül 1938-ban turisztikai célból felújították. 

Kilátás a várból - a tavaszi zöld ezer árnyalatában pompázik a vidék. 

Bebarangoltam a vár romjait, minden oldalról megcsodáltam a kilátást, mely azonban fotón nem sokat mutat.  Távolban Somoskő vára. Ma még oda is elgyalogolok.

A várból a piros L jelzésen indultam meg Eresztvény felé.

Miért éppen bükk?

Az út gyönyörű bükkerdőn vezet keresztül. A tájékoztató táblákról azt is megtudhatjuk, hogy Medves természetes növénytakaróját jellemzően tölgyesek alkották, s csak a hűvösebb, északi oldalon húzódott bükkös (Bik). A török elleni védekezés érdekében kiépített végvárak építése következtében a fákat kivágták, továbbá ekkora esik a "kis jégkorszak" időszaka is, és a fűtéshez is egyre nagyobb szükség volt tűzifára. Továbbá a törökök kiűzése után a falvak újjáépítése is az erdők visszaszorulásával jártak. Az 1700-as években pedig a fellendülő ipari tevékenység - üveghuták és vaskohók -, majd az 1800-as években a szénbányák igényeltek egyre több fát. Így a 19. század végére már nagy kiterjedésű erdőtlen térségek jellemezték a vidéket. 

Tudtad, hogy a fekete lőpor egyik legjobb alapanyaga a bükkből készített faszén? Ezt használták a salgói vár védői is. De használták még a bükköt hamuzsír főzéshez is. A bükkösök továbbá erdei legeltetésre is kiválóan alkalmasak voltak. A szénbányák megjelenésével a bükköt azonban kezdte visszaszorítani a tölgy és a cser, mivel a bükkfát hamar megtámadja a gomba, bányafának nem alkalmas. Mindezt persze én is a vár aljában elhyezett tábláról tudom, ahol rögtön azt is megtudtam, hogy ennek az erdőnek a kora kb 100-120 év. ha azonban megmászom az előttem lévő magaslatot , akkor még idősebb, 140 éves famatuzsálemeket is találhatok. Csak álltam a tábla előtt és tépelődtem: Ha így, az út elején már elkalandozok, mi lesz majd a végén? A tervezett, könnyen bírható 15 km-es táv mennyi lesz majd megint? Na mindegy, keressük meg azokat a matuzsálemeket! Letérve az útról megmásztam hát a kaptatót, meg is találtam a különleges 130 éves kocsánytalan tölgyet és a kidőlt fát, mely mint hatalmas régészeti őslelet feküdt a földön. Ágai összetöredezve, mégis egységet alkotva mutatták a fa egykori méretét és formáját. 

Visszatérve az útra a bükköt hamarosan felváltotta a telepített fenyves, melyet az egykori legelők helyére ültettek. Hamarosan egy elhagyott turistaházhoz érkeztem. 

Óriás zsurlóval teli mocsár közepébe pottyantam 

Bár az útvonal remekül ki volt táblázva, egy ponton mégis elvétettel és a piros L jelzés helyett a piros sávon folytattam az utam. Ami éppúgy elvitt volna Eresztvényre, de széles, aszfaltozott út volt. Ezért jobbra betértem az erdőbe és megpróbáltam megkeresni a vadregényesebb erdei ösvényt. Épp egy domboldalon ereszkedtem le, már láttam is az utat magam előtt, amikor az avar alatt egy nedves faágra léptem, lábam kicsúszott alólam és a sáros lejtőn egyenest egy mocsár közepén landoltam, nyakig iszaposan. Lábaim előtt gyönyörű óriás zsurlótelep finom szálain tűzött át a nap.

Elbűvölve a zsurlóktól egy fél órát bolyongtam a mocsár környékén, majd folytattam az utam Eresztvény felé.  

Eresztvényi (bazalt) kőbányák

A zöld T jelzést követve jutottam el a kőbányákhoz, melyekről külön bejegyzésben írok, elöljáróban csak annyit, rendkívül látványos és tanulságos kis sétát tehet ott az érdeklődő.  Az alábbi képen jól látszódnak az egykori dimbes-dombos tájat beborító lávafolyások. 

A kőbányáktól elvileg egyenes út vezet (piros bicikli jelzés) Somoskő váráig, én azonban kacskaringósabb utat választottam, és réteken keresztül gyalogoltam, ahol szép számban nyílt a réti kakukkszekfű. 

A Balassi-pihenőnél pedig ez a kis léprigó engedte magát lefotózni. 

Somoskő a Hazatért falu

Az erdőből végül Somoskőnél, a Bakancsos-fogadónál bukkantam ki, hol a távolban magasodó várrom és az alatta elterülő falu házainak látványa fogadott.

A falun végigsétálva azonban szerencsére takaros kis házak is fogadtak. 

Az egyik házon "Hazatért falu" szövegű táblát vettem észre, utánanézve érdekes történetre bukkantam. Trianon után Somoskőt, és Somoskőújfalut Csehszlovákiához csatolták. Egy itt élő orvosnak azonban komoly vagyona volt a környéken, amit így teljesen elveszített. A fülgégész professzor minden követ megmozgatott, hogy vagyonát visszaszerezze, Csehszlovákia vezetése felajánlotta, svájci frankban kifizetik neki a határmódosítás okozta veszteségeket, ám a professzor ebbe nem egyezett bele. Ám a sors úgy hozta, hogy megműtött egy angol diplomatát, aki állítólag hálából elintézte, hogy ezt a két falut visszacsatolják Magyarországhoz. Hogy igaz-e a történet, vagy nem, azt nem tudom, mindenesetre sztorinak jó. 

Egy igazi különlegesség: a bazaltorgona

Somoskő elnevezés egyes források szerint somfával borított követ jelent. Somoskő bazalt 526 méteres tetejére épült a vár, melyet szintén a tatárjárás után építettek a kacsicsok. 

Balassi Bálint gyakran látogatott ide Losonczi Annához, akihez a Júlia dalokat írta. Ez a vár is török kézre kerül és 17 évi török uralom után sikerül visszafoglalni. 1703-ban kuruc kézre került és 7 évig maradt a szabadságharcosok kezén. A császári önkényuralom idején a várat az akkori birtokos ( Rádai Pál) nem egedte felrobbantani. A vár azonban 1826-ban leégett. 

A vár lábánál található a világszinten is különlegességnek számító bazaltzuhatag.

A várból megint csak bükkerdőkön és kőtengereken keresztül vezet az út lefelé. Egy utolsó pillantást vetve a várra lassan elindultam visszafelé Salgóbánya felé a piros bicikli jelzésen. Jobb lett volna talán a sárga bicikli jelzést választani Medvespuszta és Medves-fennsík felé, de ezt az utat benéztem sajnos. 

Így is a tervezett 15 km helyett 18-at mentem, a kocsiba ülve még elmentem Rónabányáig, ahol Szilvás-kőnél bolyongtam még két órát.  A kutya egy hete nem mozdul otthon, annyira kifáradt :)