Virágok az erdő mélyén

Fotós szemmel nézve kifejezett kihívás ilyenkor az erdőben lévő színes virágokat fotózni, mivel  a lombkorona beárnyékolja az erdő alját. Mint tudjuk a kora reggeli, vagy késő délutáni fények ideálisak a fotózáshoz, csakhogy addigra annyira sötét az erdő alja, hogy puszta géppel meg sem érdemes próbálni. Legalábbis én legtöbbször kudarcot vallottam. Mikor menjek hát? Délben? Legkeményebb fényeknél? Ilyenkor az erdő  világosabb, de nagy az esélye annak, hogy a kép egyes részei túlságosan világos lesz.

Nos, azt találtam ki,  hogy megkeresem azokat a példányokat, amelyre éppen rásüt a lombok között a nap. Többnyire erősen alulexponálok, és célpont fénymérést használok,  minek eredménye, hogy - ha egy kis szerencsém van - a  megvilágított növény egyetlen része sem ég ki, viszont a háttér egyáltalán nem látszik, egészen fekete lesz. Mint a színpadra állított színészek.
Balra: Üstökös gyöngyike, jobbra: baracklevelű harangvirág.

Turbánliliom

A dolog első pillantásra egyszerűnek tűnik, sétálok az erdőben, hallgatom a madárcsicsergést, majd megpillantok egy virágot díszkivilágításban. Nyert ügyem van! No persze csak ha elég gyors vagyok. Beállítom az állványt, pozicionálom a gépet, élességet állítok, fényt mérek, és ... a nap máris odébb sétált az égen, eltűnt a rivaldafény! Meg lehet próbálni utólag javítani a képen képszerkesztő programmal. Néha sikerül, legtöbbször nem lesz használható.
Az alábbi képen már akkor elment a nap, amikor a kompozíciót akartam beállítani.

Zöld növényt még nehezebb kiemelni a zöld háttér előtt.

Arra azért figyelni kell, hogy úgy állítsam be az állványt, hogy a virág mögött lehetőleg ne legyen a lombokon átszűrődő napfényfoltok, tehát viszonylag egyenletes legyen háttér fényereje (ne kontrasztos. Ezt legegyszerűbben úgy lehet elérni, ha egy fa törzsével állítjuk egy vonalba a növényt és a fényképezőgépet.

Ha viszont nem tudom kikerülni a háttér fényesebb foltjait, akkor bele kell komponálni a képbe: