Törökországban jártam - Isztambul

A nemzetközi projektek jók. Nem csak azért, mert olyan helyekre jut el az ember, ahova különben esetleg nem (kinek jut eszébe BOLU-ba, az isten háta mögé menni nyaralni?), hanem azért is, mert megismerkedik olyan emberekkel, akikkel különben nem. Olyan arcukról ismer meg más népeket, amely oldalukat átlagos turistaként nem látná.

Repülőgépünk a kora reggeli órákban érkezett Isztambulba, onnan vendéglátóink egy szűk 4 órás isztambuli körsétára vittek minket. A kötelező túrát a kikötő-bazársor-Hagia Sofia útvonalra tervezték. Hazafelé jövet, szombat délután is volt lehetőségünk itt néhány órát eltölteni.

Boszporusz. Orrfacsaró halszag. Bódék, sámlik és asztal. Fából. Díszes. Balik Ekmek. ??? Halas szendvics. Helyi specialitás. Együnk. Hajóból árulják. A hajót takarják a ronda bódék. Pedig gyönyörűek. Lábakat nyakba, és már ehetünk is.

Bazársor

Kavargó embertömeg. Az árusok a világ összes nyelvén beszélnek. Folyékonyan. Ezt érdemes tőlük eltanulni! Néznek minket orosznak, szlováknak, románnak.  "I give you the best prise!" - a leggyakrabban elhangzó mondat.

Szombat délutánra akkora a tömeg, hogy csak sodor a sok ember, egymás hegyén-hátán, mozdulni sem lehet másfelé. Mint amikor birkákat terelnek a vásárra. Kolléganőimmel egymásba kapaszkodva próbáltuk nem elveszíteni egymást. Nekem sajnos a plázákban való bevásárlás egy átlag délután is komoly megpróbáltatás, így a bazár nem lett a kedvenc helyem.

Az egyik bazárból akcentus nélküli magyar nyelven kínáltak minket a jobb oldali képen látható édességből. (Natural Ottoman Viagra)
Az úriember korábban Magyarországról hozta be a pécsi kesztyűt, és adta el olcsón a török bazársoron. Innen a remek nyelvtudás.

A török emberek rendkívül barátságosak. Folyamatosan próbálnak kapcsolatot teremteni velünk, nem csak az árusok, az átlag utcai emberek is.

Amikor észrevették, hogy fotózom a kis utcát, rögtön jeleztek nekem, pózoltak. Az első kép nem sikerült, integettem hát, és újra "modellt álltak".

Egy szőnyegbolt kirakata. Készül a valódi kézzel szőtt török szőnyeg.

Hagia Sofia és a Kék Mecset (Sultanahmed Camii)

Mit is mondhatnék róluk? Kötelező fotó, minden turista számára. Már ezren lefotózták, ráadásul a fényviszonyok sem a legjobbak. Próbáltam inkább az emberek és az épület kapcsolatára fókuszálni, a tér hangulatát elkapni.

A várossal ellentétben ez a  tér szép. Jól mutat rajta a két templom, a szökőkút, a zöld park, a szép burkolat. A rengeteg bámészkodó színes ember vidámmá varázsolja.

Európai szemmel különös ellentét egy fekete kendőbe burkolt asszony, és a családi vidámság.

Az idő nem kedvezett a fényképezésnek. Déli 1 óra volt, a levegő rendkívül párás. A szökőkút mögött inkább csak felsejlett a Kék Mecset. Rám mégis különleges hatással volt.

A mecset két oldalán a férfiak lábat mosnak.

Színes turista sereglet

Helyiek beszélgetése

Sétánk során többször le-lemaradtam a csoporttól fényképezni. Egyszer csak azt vettem észre, hogy vendéglátóink férfi tagja szintén lemarad és tisztes távolságból követ, udvariasan megvárva, amíg befejezem a  fényképezést és méltóztatom utolérni a csoportot. Vigyázott rám.

A városból ugyan nem sokat láttunk, számomra teljesen hangulattalan volt. Olyan volt, mint egy nyugati nagyváros, csak sokkal csúnyább, viszont tiszta. Egymás hegyén-hátán álló magas  házak, árnyákos utcák, keskeny járda, sok autó és ember, akik nem férnek el a járdán. Az autósok a féket nem ismerik, csak a dudát. Az utcán az emberek, árusok folyamatosan emelt hangon hívnak az üzletükbe, a legkülönfélébb termékekre próbálnak rábeszélni. Különösen a hétvégén elviselhetetlen a tömeg. Hétköznap délelőtt csendesebb volt.  

Én valami ilyesmi hangulatot vártam és képzeltem:

A sorozat további részei:
Isztambul
Miért éppen Bolu?  
Yenicaga:  A tó és az iskola