Rá kellett jönnöm a címben jelzett megállapításra. A fotók felén a lehető legalkalmatlanabb pillanatban dugja bele a pofácskáját a képbe.
Amikor meredek hegyoldalon mászok felfelé, hátamon az egész felszerelés, kapaszkodom a kövekbe, ő már réges-rég a szikla tetejéről néz rám, ezzel mintegy elállva az utamat. Ilyenkor egy izgatott "Hol a cica?" kérdés szokott segíteni, ekkor ugyanis elindul megkeresni, szabaddá téve az utat előttem.
Néha elege van. Nyüszögve jelzi, hogy pontosan 59-szer járom körbe azt a virágot, szerinte menni kéne. Néha csak megadóan leül az árnyékba, és szabályosan sóhajtozik!
Itt épp szabotálja a fotózást oly módon, hogy egyenes a téma és az objektív közé fekszik!
Haragudni persze nem lehet rá!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése