Munkából hazafelé gyönyörű felhők gyülekeztek a város felett, a lefelé haladó nap különös fényekkel világította be a házakat. Dörgött, és egy-egy kövér esőcsepp koppant az aszfalton. Régóta tervezek egy viharos Beliczay-sziget fényképezést, így aztán magamhoz vettem a szükséges felszerelést, és a kutyát, és elindultam.
Mire kiértem esett és ennek hangot is adott az ég. Mire kikecmeregtem az autóból már csak csöpögött. Mire a sziget közepére értem, még csak nem is csepergett.
Azt kellett tapasztaljam, hogy a sziget közepén lévő folyó medre kiszáradt, így szinte száraz lábbal lehet sétálni a folyó hosszában. Ki is használtam a lehetőséget - új perspektívából lehet fényképezni a terepet!
A folyó közepéről jobbra és balra tekintve egész más színek mutatkoztak. Bal kéz felől (fent) a fák világos törzse kifehérlett a sötét háttér előtt. Jobb kéz felől (lent) "árnyékban" voltak, a lemenő nap sárgás fényűre festette őket.
 |
| A lemenő nap utolsó sugara még bekandikál a fák között. |
Közben erősen megváltoztak a fényviszonyok. Ahol álltam amolyan FÉNYVÁLASZTÓként működött. Balra narancssárgás-rózsaszínre festett sötét felhők, jobbra kék-rózsaszín tiszta égbolt.
 |
| lángok |
 |
| Kékórás Romantika a Duna partján |
 |
| Sötétedéskor |
Egyszer csak el kellene már mennem erre a Beliczay-szigetre...:)
VálaszTörlésMAjd szervezek egy túrát a bicajtúrád után.
Törlés