2013. augusztus 11., vasárnap

Tiszavirág ártéri sétaút

Ez a sétaút a Tisza folyó túloldalán van, ami azt jelenti, hogy partról csak csónakkal megközelíthető. A bejárattal szemközti kikötőből két perc alatt átvisz a motorcsónak, visszafelé pedig addig kell integetni, amíg észre nem vesznek :).
A területet szépen karban tartják. A füvet gondos kezek levágták, szinte parknak hat bejáratnál elterülő rét. Közepén egy kis folyó szélesedik tóvá, mielőtt a Tiszába ömlene. 
Itt aztán a lélek sem jár, igazán egyedül és magányosan lehetek, idilli környezetben, gondolataimba mélyedve.
Béke és a nyugalom szigete
 Az út hatalmas ősfás erdőrészen vezetett át, meglepően kevés vérszívóval.

A régi híd helyett újat építettek. Vadregényes a hangulat.

Mindenfelé kiépített igényes és tartalmas tájékoztató táblák mutatják be a hely állat és növényvilágát. A sziget két végében madárles várja a látogatókat, remek kilátással a tó különböző részeire. Valamint a tanösvény mentén a régi helyi falusi emberek foglalkozásait bemutató állomásokon megismerkedhetünk például a kosárfonással, teknővájással, halászok életével, varsákkal.

A sziget közepén egy rendkívül szép, tiszta vizű tó található, a Göbe tó.

A tó partján hatalmas ladikok várják a vállalkozó kedvű turistákat egy kis evezésre a tó közepébe. Hm. Megint egyedül. Bevállaltam, és megérte!
Vonz a mélység

Megcélzom a témát. Most ÁLLJ!

Íme az eredmény!


Jó volt itt megpihenni, nézelődni, amolyan igazi gondolkodós hely. Magamba szívtam az illatát, békéjét, és még most is őrzöm.

Visszafelé jött a teszt: Jönnek-e, ha integetek? Valóban jöttek, pillanatok alatt a túlparton voltam, bicajoztam a gáton hazafelé, várt egy utolsó fürdés a strandon, valamint arany és kékórás pillanatok.
A naplemente a közelgő vihar miatt elmaradt, de így is csodás volt a csónakok által keltett hullámokon megtörő rózsaszín fényjáték.

Az elmúlt néhány kalandos napban nagy utazást tettem meg saját magamban is. Megismertem saját határaimat, mit merek, vagy nem merek felvállalni fizikai és lelki szinten. Végig figyeltem az érzéseimet, gondolataimat, nagyon sok emlék jött elő, újak, és régiek. A táj segítségemre volt önmagam felfedezésében, megértésében, inspirált és megnyugtatott. Megéltem fájdalmakat, örömöket, békét leltem. Varázslatos Tisza-tó segített elfogadni ami van, és ami jöhet. Segített megfogalmazni, mit is szeretnék. Nagyon jó volt.

2 megjegyzés: