Virágok Nagykovácsitól a Csergezánig - május

Gombát keresni indultam az erdőbe, gondoltam ennyi viharos nap után, csak kibújnak már. De nem. Ismételten alig találtam párat. De az a jó a gombakeresésben, hogy virágot mindig találni az erdőben. Ráadásul a Budakeszi erdő ezen oldala igazi kincsekkel halmozott el. 

A hűvös, árnyékos, nedvesebb északi lejtők alján találtam rá a múltkori kontyvirágra. Immár bogyós állapotban. 

A fák között megbúvó tisztások szélén szép számban virágzott a repcsény. 

A baracklevelű harangvirágért még az útról sem kellett letérnem, a kilátó felé félúton már tömegével hajladoztak a gyenge szellőben. 

 

Ahogy egyre feljebb haladtam a kétlevelű sarkvirágkétlevelű sarkvirág egyre nagyobb telepeivel találkoztam. 

A naposabb részeken a sárga gyűszűvirág sütkérezett. 

 

A madárfészek kosbor levél köpönyege kissé elnyűtt állapotban volt, mégsem akartak megválni egymástól. 

A  farkasölő sisakvirágnak  számtalan példánya virított a kilátó környékén. 

Már a turbánliliomok is bontogatták szirmaikat. 

Miután megnéztem a közelben tomboló vihart a kilátóból, visszafelé indultam a hegyről. A levegő lehült, fáztam ahogy lefelé haladtam, ám mire leértem, még a nap is kisütött. Gondoltam, megszemlélem milyen állapotban vannak a múltkori kis réten múltkori kis réten a tarka pettyeskosborok. 

 Tarka pettyeskosbor elvirágzóban

Ekkor vettem észre a méhbangó néhány példányát. Nagyon megörültem nekik, mert ezzel a kosborfélével még nem találkoztam. Igazi nem várt meglepetés volt. 

Méhbangó

Út közben végül azért akadt néhány szépséges gomba is. Ez a piruló galóca bébi egész jó állapotban volt még a többihez képest. 

Farkasölő sisakvirág

Bükkösök, gyertyános-tölgyesek, szurdok- és sziklaerdők, törmeléklejtőerdők, néha karszterdők növénye. Jellegzetes szivárgó vizű oldalakban és nyirkos völgyaljakban. 

Nem gumója, hanem gyökrötzse van. 

Levelei, virágai és gyöktörzse egyaránt erősen mérgező. Íze égetően csípős, így nem valósíznű, hogy annyit fogyasztanánk belőle véletlenül, hogy légzés-, vagy szívbénulást kapjunk. A méreg bőrön át is felszívódhat. 

Egyetlen növény gumójában 10-20 ember megölésére elegendő méreganyag található. Több híres ember esetében is felmerült a gyanú, hogy esetleg ennek a növénynek a mérgével próbálták meg eltenni láb alól. 

Egykoron a lándzsák, dárdák, nyílvesszők hegyét a növény gyöktörzsének nedvével kenték be. Erre utalhat a latin nevében a aconitum- dárda szó. (Aconitum vulparia)

A vulparia farkast, vagy rókát jelent. Ha meg akartak szabadulni egy veszélyes, vagy bosszantó ragadozótól, csaliként hússal tekerték körbe a növény darabjait. 

Virág sisakja színes csészékből összenövéssel alakult ki.  

A párta két sziromlevele a sisak csúcsába csavarodva sarkantyús mézfejtővé módosult, ezért csak a hosszú szájszervű poszméhek érik el a nedűt, így ezek a beporzók. 

Sarkantyús mézfejtő, lebontottam róla  a sisakot. 

A sisak alatt

A sisak buroklevel alatti rész

Ugyanakkor a rövidebb szájszervűek egyszerűen lukat rágnak a sisak tetején, és megporzás nélkül jutnak a finom táplálékhoz. 

levele

Farkasölő sisakvirág habitusa

Júliusban még mindig tömeges a virágzás, de már magot is érlel. 

  

PlantNet

Természetvédelmi értéke: 5000 Ft.

Forrás: https://termeszetvedelem.hu/

Pilisszentlászlótól Visegrádig a kéken

Rákattantam a Pilisszentlászló-Visegrád között vezető kék jelzésre és környékére. Először ősszel jártam arra, aztán télen is, majd tavasszal. Nem tudok betelni a látvánnyal, ami Borjúfőnél fogad. Bár még nem készítettem el innen az IGAZI képet, de addig járok ide, amíg összejön!

Bár ezúttal ragyogó déli napsütésben érkeztünk, a fényviszonyok fotózás szempontjából nem voltak tökéletesek, az időjárás azonban kimondottan kellemes volt a túrázáshoz. Gondolom, a szembe jövő 50 futó kicsit melegnek gondolta, mi szorgalmasan félreálltunk nekik a keskeny ösvényen. Mint utóbb kiderült, 20 óra alatt kell teljesíteniük 112 km-t. 

Én valahogy nem szeretem a teljesítmény túrákat, vagy futásokat. Jobban szeretem a saját tempómban, mindent megcsodálva bejárni az erdőt, s arra gondolni, milyen szépek a lombok, csicseregnek a madarak, és elidőzni kicsit a kilátópontokon, megszemlélni a nyíló virágokat, megfigyelni a bogarak ügyködését, meglesni a fű alá surranó siklót. Esetleg aludni egyet a fák hűvösében, vagy olvasni néhány sort a kedvenc könyvemből.

Persze  teljesítmény túra esetén nem ez a cél. Mindenesetre az én határaimat messze túllépi ez a lehetetlennek tűnő küldetés.  

tarka nőszirom

parlagi rózsa

mocsaras élőhely

Medve az urak-asztalánál

Kilátás a tisztek házának tetejéről - Urak-asztala

Salamon-torony bejárata

Kígyószisz a várfalon. Háttérben a Duna csillog

Sibrik dombon  Nagy Konstantin idején egy  római erőd állt, melyben 300 katona állomásozott. Az egykori erődítmény romjain I. István királyunk ispánsági központot hozott létre 1009-ben.  

Visegrádi vár