Pár héttel ezelőtti túratervem keretében terveztem, hogy Dömösről egész Visegrádig feltekerek, de akkor hagytam magam elcsábítani, és vagy a virágok, vagy az elhagyott épületek térítettek el az utamtól, addig-addig kalandozván, míg végül idő hiányában inkább halasztottam a tervet.
De a dolog nem hagyott nyugodni, és egy szép őszi péntek délután Pilisszentlászlóról indultunk neki az útnak Papp-rét felé. Onnan a kék jelzést választottuk, ahol kezdetben tekertünk, de egy ponton a lejtős hegyoldalban vezető keskeny, köves, ámde annál szebb út leszállított vasparipáinkról.
Több helyen azonban remek kilátás adódott a színekben pompázó őszi erdőre.
A Wass Albert emléktábla (Borjúfő) környékén azonban rövid, ámde annál meredekebb lejtő következett, csúszott a bicaj kereke, akárhogy is markoltuk a féket. Araszolva ereszkedtünk, két kézzel kapaszkodtunk a bringába, csúszott a lábunk a gördülő agyagszemcséken.
A lejtő alján elértük a bicikliutat, innen már újra tekerhettünk, egész Visegrádig.
A Mogyoró-hegyről az autóút szerpentinjén hasítottunk le.
Majd az Apátkúti-völgy romantikus tavai és
A 30km-es út legnagyobb részben aszfalton vezet, jól járható. Káprázatos panoráma, őszülő fák, jó levegő, zúgó patak, romantikusan rejtekes hegyi ösvény jellemzi. Mi kell ennél több a boldogsághoz?
Gyönyörűséges ú lehetett ! Gratulálok a teljesítményhez :)
VálaszTörlésKöszi Ági!
Törlés