Séta a budakeszi erdőben

Az erdőt erős indítással, meredek aszfaltúton, kerékpárral értem el (helyesebben a kerékpárt a legmeredekebb részeken toltam felfelé, de így is megeröltető volt), alig 45 perc alatt. Onnatól aztán már gyalog csámborogtam az erdőben. Felkerestem a már ismert bíboros kosbor és egyéb virágos élőhelyeket és reméltem, hogy közben gombát is találok.

Néha jelzett, néha jelzetlen úton, de többnyire inkább vadcsapásokon haladtam. 

madárfészek kosbor

 

A napsütötte héricses réteken szép bokrokat növesztett a hérics, bogyói oylanok, mint egy éretlen málnaszem. 

Felfedeztem egy csodálatos új rétet, pontosabban bokorsávval elválasztott rétek összességét, tele pompázatos bíboros kosborral. Volt olyan rész, ahol pár négyzetméteren 30 kosbor is viríott. Összesen, becslésem szerint több 100 kosbor lehetett ezeken a réteken. 

 

Az erdőben haladva is lépten-nyomon beléjük botlottam. 

Azért is különleges ez a virág, mert ahány péládny, annyiféle mintázata vana  virágjának. Most ilyen gyüjteményt sikerült végigfotózni.

Az egyik rétről váratlanul egy termetes szarvas ünő lépett elém. Annyira meglepődtem, hogy fotózni is elfeljetettem, mozdulatlanná dermedtem. Percekig néztük egymást, majd eltűnt a bokrok között. Nyomában aprócska szarvasborjú szaladt. 

Az erdő alját sok helyen a turbolya kecses levelei és fehér virágai borították. Jó ánizs illatú volt!

A fekete kökörcsines réten most az apró tarka pettyeskosbor rózsaszín szírmai nyíltak. 

 

Meglepetésemre ilyen panorámába botlottam. A fák fölött Nagykovácsi házai, a távolban Pilistető.

madárfészek kosbor

Találtam madárfészek kosborokat és  fehér madársisakot és méreggyilokot is szép számmal. Talán még nőszőfű kezdeményeket is felfedezni véltem. 

Az egyik létra aljában kőrislevelű nagyezerjófű illatozott. 

Nagykovácsi kastélypark kerítésénél egy egész kiskertre való kontyvirágora bukkantam. 

Szép séta volt, csupa illatos réttel, csicsergős erdővel. Semmi különös nem történt, csak sétáltam egyet az erdei kertben. 

Virágok Nagykovácsitól a Csergezánig - május

Gombát keresni indultam az erdőbe, gondoltam ennyi viharos nap után, csak kibújnak már. De nem. Ismételten alig találtam párat. De az a jó a gombakeresésben, hogy virágot mindig találni az erdőben. Ráadásul a Budakeszi erdő ezen oldala igazi kincsekkel halmozott el. 

A hűvös, árnyékos, nedvesebb északi lejtők alján találtam rá a múltkori kontyvirágra. Immár bogyós állapotban. 

A fák között megbúvó tisztások szélén szép számban virágzott a repcsény. 

A baracklevelű harangvirágért még az útról sem kellett letérnem, a kilátó felé félúton már tömegével hajladoztak a gyenge szellőben. 

 

Ahogy egyre feljebb haladtam a kétlevelű sarkvirágkétlevelű sarkvirág egyre nagyobb telepeivel találkoztam. 

A naposabb részeken a sárga gyűszűvirág sütkérezett. 

 

A madárfészek kosbor levél köpönyege kissé elnyűtt állapotban volt, mégsem akartak megválni egymástól. 

A  farkasölő sisakvirágnak  számtalan példánya virított a kilátó környékén. 

Már a turbánliliomok is bontogatták szirmaikat. 

Miután megnéztem a közelben tomboló vihart a kilátóból, visszafelé indultam a hegyről. A levegő lehült, fáztam ahogy lefelé haladtam, ám mire leértem, még a nap is kisütött. Gondoltam, megszemlélem milyen állapotban vannak a múltkori kis réten múltkori kis réten a tarka pettyeskosborok. 

 Tarka pettyeskosbor elvirágzóban

Ekkor vettem észre a méhbangó néhány példányát. Nagyon megörültem nekik, mert ezzel a kosborfélével még nem találkoztam. Igazi nem várt meglepetés volt. 

Méhbangó

Út közben végül azért akadt néhány szépséges gomba is. Ez a piruló galóca bébi egész jó állapotban volt még a többihez képest.