Pilisszentlászlótól Visegrádig a kéken

Rákattantam a Pilisszentlászló-Visegrád között vezető kék jelzésre és környékére. Először ősszel jártam arra, aztán télen is, majd tavasszal. Nem tudok betelni a látvánnyal, ami Borjúfőnél fogad. Bár még nem készítettem el innen az IGAZI képet, de addig járok ide, amíg összejön!

Bár ezúttal ragyogó déli napsütésben érkeztünk, a fényviszonyok fotózás szempontjából nem voltak tökéletesek, az időjárás azonban kimondottan kellemes volt a túrázáshoz. Gondolom, a szembe jövő 50 futó kicsit melegnek gondolta, mi szorgalmasan félreálltunk nekik a keskeny ösvényen. Mint utóbb kiderült, 20 óra alatt kell teljesíteniük 112 km-t. 

Én valahogy nem szeretem a teljesítmény túrákat, vagy futásokat. Jobban szeretem a saját tempómban, mindent megcsodálva bejárni az erdőt, s arra gondolni, milyen szépek a lombok, csicseregnek a madarak, és elidőzni kicsit a kilátópontokon, megszemlélni a nyíló virágokat, megfigyelni a bogarak ügyködését, meglesni a fű alá surranó siklót. Esetleg aludni egyet a fák hűvösében, vagy olvasni néhány sort a kedvenc könyvemből.

Persze  teljesítmény túra esetén nem ez a cél. Mindenesetre az én határaimat messze túllépi ez a lehetetlennek tűnő küldetés.  

tarka nőszirom

parlagi rózsa

mocsaras élőhely

Medve az urak-asztalánál

Kilátás a tisztek házának tetejéről - Urak-asztala

Salamon-torony bejárata

Kígyószisz a várfalon. Háttérben a Duna csillog

Sibrik dombon  Nagy Konstantin idején egy  római erőd állt, melyben 300 katona állomásozott. Az egykori erődítmény romjain I. István királyunk ispánsági központot hozott létre 1009-ben.  

Visegrádi vár

Muflon-ösvény és egyéb utak a Visegrádi-hegységben

 

A Pilisszentlászló/Svábvár parkolóból Visegrád felé vezető utat ősszel is és télen  is bejártam (nyáron) . Bár az utóbbi esetben a kilátást ködbe burkolózott, de a keskeny, hóval borított ösvényeken járni  nagy élmény volt. Már akkor elhatároztam, hogy tavasszal is megnézem a fantasztikus hangulatú erdők és panorámák miatt. 
Kilátás Borjúfőről tavasszal.

Svábvár és a Pap-réti turistaház közötti aszfaltutat igyekeztünk inkább a zöld jelzésen bejárni, de minduntalan vissza-visszatértünk az aszfaltra. A réttől azonban már a kék jelzésen haladtunk, a Hajlékos-bérc  keskeny, hegyoldalba vájt ösvényein, zöldülő fák között. 

Az erdő alját keltikék lila, kék és fehér virágai borították, illatuk kergetőzött a széllel. 

Kankalinok mindenfelé

Pirosló hunyorok. Sok már elvirágzóban, lassan bezöldülnek, és a porzók is eltűnnek. 

Madas László emlékhelyen leültünk kicsit tájat csodálni, a reggelit a völgyből felhallatszódó madárcsicsergés mellett fogyasztottuk. 

A keltikék látványával nem lehet betelni! 

Borjúfőnél a Wass Albert emlékmű alatti kaldera maradványokon csücsültünk. Még sok helyen nem lombosodott be az erdő, foltokban zöldül.

A völgybe leereszkedve igazi zöld erdőben jártunk. 

Keskeny vadászösvényen haladtunk. 

Zöld erdőtemplom borult fölénk. 

Erdőanyai-rét hatalmas ős tölgyfái még nem bontogatják szirmaikat. Csodás neve van a helynek!

Muflon ház - takaros kis kunyhó, rendezett környezett, padok, és WC fogadott az erdő mélyén. 

Úton a Muflon-ösvény felé. A változatosság kedvéért keltikék. Itt inkább a fehér színű dominált. A sötét, göcsörtös törzsű tölgyek között úgy világítottak, mint a templomok színes ólomüveg ablakain betűző fény.

Muflon-ösvény mohás sziklagörgetegei.

Alattunk az Apátkúti-völgy. 

Meglepően hamar megjártuk a betervezett útvonalat, ezért tettünk egy kis kitérőt az Urak-asztala felé, ahol elfogyasztottuk kései ebédünket és megnéztük az egykori légvédelmi bázis elhagyott épületeit. Így összesen 24 km-t tettünk meg, ami nagyon meglepett, mert még 4 óra előtt visszaértünk az autóhoz.  Sajnáltam itthagyni a hegyet, bár lábaim érezték a megtett kilométereket.