Gombát keresni indultam az erdőbe, gondoltam ennyi viharos nap után, csak kibújnak már. De nem. Ismételten alig találtam párat. De az a jó a gombakeresésben, hogy virágot mindig találni az erdőben. Ráadásul a Budakeszi erdő ezen oldala igazi kincsekkel halmozott el.
 |
| A hűvös, árnyékos, nedvesebb északi lejtők alján találtam rá a múltkori kontyvirágra. Immár bogyós állapotban. |
 |
| A fák között megbúvó tisztások szélén szép számban virágzott a repcsény. |
A baracklevelű harangvirágért még az útról sem kellett letérnem, a kilátó felé félúton már tömegével hajladoztak a gyenge szellőben.
 |
| Ahogy egyre feljebb haladtam a kétlevelű sarkvirágkétlevelű sarkvirág egyre nagyobb telepeivel találkoztam. |
  |
| A naposabb részeken a sárga gyűszűvirág sütkérezett. |
 |
| A madárfészek kosbor levél köpönyege kissé elnyűtt állapotban volt, mégsem akartak megválni egymástól. |
Miután megnéztem a közelben tomboló vihart a kilátóból, visszafelé indultam a hegyről. A levegő lehült, fáztam ahogy lefelé haladtam, ám mire leértem, még a nap is kisütött. Gondoltam, megszemlélem milyen állapotban vannak a múltkori kis réten
múltkori kis réten a tarka pettyeskosborok.
Ekkor vettem észre a méhbangó néhány példányát. Nagyon megörültem nekik, mert ezzel a kosborfélével még nem találkoztam. Igazi nem várt meglepetés volt.
 |
| Út közben végül azért akadt néhány szépséges gomba is. Ez a piruló galóca bébi egész jó állapotban volt még a többihez képest. |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése