Virágok Nagykovácsitól a Csergezánig - május

Gombát keresni indultam az erdőbe, gondoltam ennyi viharos nap után, csak kibújnak már. De nem. Ismételten alig találtam párat. De az a jó a gombakeresésben, hogy virágot mindig találni az erdőben. Ráadásul a Budakeszi erdő ezen oldala igazi kincsekkel halmozott el. 

A hűvös, árnyékos, nedvesebb északi lejtők alján találtam rá a múltkori kontyvirágra. Immár bogyós állapotban. 

A fák között megbúvó tisztások szélén szép számban virágzott a repcsény. 

A baracklevelű harangvirágért még az útról sem kellett letérnem, a kilátó felé félúton már tömegével hajladoztak a gyenge szellőben. 

 

Ahogy egyre feljebb haladtam a kétlevelű sarkvirágkétlevelű sarkvirág egyre nagyobb telepeivel találkoztam. 

A naposabb részeken a sárga gyűszűvirág sütkérezett. 

 

A madárfészek kosbor levél köpönyege kissé elnyűtt állapotban volt, mégsem akartak megválni egymástól. 

A  farkasölő sisakvirágnak  számtalan példánya virított a kilátó környékén. 

Már a turbánliliomok is bontogatták szirmaikat. 

Miután megnéztem a közelben tomboló vihart a kilátóból, visszafelé indultam a hegyről. A levegő lehült, fáztam ahogy lefelé haladtam, ám mire leértem, még a nap is kisütött. Gondoltam, megszemlélem milyen állapotban vannak a múltkori kis réten múltkori kis réten a tarka pettyeskosborok. 

 Tarka pettyeskosbor elvirágzóban

Ekkor vettem észre a méhbangó néhány példányát. Nagyon megörültem nekik, mert ezzel a kosborfélével még nem találkoztam. Igazi nem várt meglepetés volt. 

Méhbangó

Út közben végül azért akadt néhány szépséges gomba is. Ez a piruló galóca bébi egész jó állapotban volt még a többihez képest. 

Kétlevelű sarkvirág

Tömegével nyílt a kétlevelű sarkvirág a fák között. 

Nagykovácsitól a Csergezán-kilátó felé az erdő tele volt kétlevelű sarkvirággal. Még sosem láttam erre ennyit! Vagy nem jártam erre május végefelé, vagy nem nyílt ennyi, vagy nem volt rájuk szemem. Most viszont mindenhol ez volt az első, amit észrevettem. 

A képen alig látható az apró keskeny kis levélke a vékony, hosszú száron. 

A kétlevelű sarkvirág viszonylag gyakori orchideafaj Magyarországon. Jól elvan meszes és savanyú talajon egyaránt. Hasonlít hozzá a zöldes sarkvirág, az azonban nálunk ritka, és annak két-három sötétzöld, fényes felületű, tenyérnyi, ovális tőlevele van, melyek a szár tövénél  nyéllel kapcsolódnak a szárhoz. Portokjának két széle távol van egymástól és szüget zárnak be, ellentétben a kétlevelű sarkvirággal, melye esetben a portokok széle párhuzamos. 

Laza fürtben álló illatos virágai fehérek, zöldessárgák, zöldesfehérek.

A külső lepelkör középső tagja, valamint a belső lepellevelek kupolává borulnak össze.
A portok két rekesze egymáshoz közel áll (kb. 1 mm) és párhuzamos.
 A mézajak keskeny, ép, valamint ívesen előrenyúló.
A mézajak a magháznál másfél-kétszer hosszabb, egyenes vagy lefelé görbülő sarkantyú szálas, elkeskenyedő hegyes csúcsban végződő.

Az orchideák és a gomba

Fejlődésének jellegzetessége, hogy hajtásai a csírázás után 3-4 évvel jelennek meg a felszínen. Mint minden orchideának, a sarkvirágnak is van szimbiota gombája, hazánkban ez a Tulsanella családból származó gombafajokat jelenti.  A legnagyobb szüksége épp a csírázási időszakban van a növénynek a gombára.   A gombák ugyanis a talajból ásványi anyagokat és vizet jutattnak növénypartnereiknek. A növények rendszerint a légköri oxigénből pedig cukrot állítanak elő fotoszintézis útján, melyből aztán a gombáknak is jut. Persze csak akkor, ha már kibújt a föld alól és leveleket növesztett. 

Életciklusa

A föld alatt kifejlődik gumója, 1-2 járulékos gyökere, valamint az első lomblevele.

Az első virágait  azonban csak 6-11 éves korában hozza. Aszályos években, vagy kártevők támadása esetén nem hajt ki, föld alatt lappang. 

Akár 20-27 évig és élhet. 

Beporzás

Beporzását fenyőszender, szőlőszender, piros szender, ritkábban éjszakai bagolylepkék végzik.

Két spirálban letekeredő virágsor.

Sarkvirág kezdemények

 

Július eleje