Rákattantam a Pilisszentlászló-Visegrád között vezető kék jelzésre és környékére. Először ősszel jártam arra, aztán télen is, majd tavasszal. Nem tudok betelni a látvánnyal, ami Borjúfőnél fogad. Bár még nem készítettem el innen az IGAZI képet, de addig járok ide, amíg összejön!
Bár ezúttal ragyogó déli napsütésben érkeztünk, a fényviszonyok fotózás szempontjából nem voltak tökéletesek, az időjárás azonban kimondottan kellemes volt a túrázáshoz. Gondolom, a szembe jövő 50 futó kicsit melegnek gondolta, mi szorgalmasan félreálltunk nekik a keskeny ösvényen. Mint utóbb kiderült, 20 óra alatt kell teljesíteniük 112 km-t.
Én valahogy nem szeretem a teljesítmény túrákat, vagy futásokat. Jobban szeretem a saját tempómban, mindent megcsodálva bejárni az erdőt, s arra gondolni, milyen szépek a lombok, csicseregnek a madarak, és elidőzni kicsit a kilátópontokon, megszemlélni a nyíló virágokat, megfigyelni a bogarak ügyködését, meglesni a fű alá surranó siklót. Esetleg aludni egyet a fák hűvösében, vagy olvasni néhány sort a kedvenc könyvemből.
Persze teljesítmény túra esetén nem ez a cél. Mindenesetre az én határaimat messze túllépi ez a lehetetlennek tűnő küldetés.
 |
| tarka nőszirom |
 |
| parlagi rózsa |
 |
| mocsaras élőhely |
 |
| Medve az urak-asztalánál |
 |
| Kilátás a tisztek házának tetejéről - Urak-asztala |
 |
| Salamon-torony bejárata |
 |
| Kígyószisz a várfalon. Háttérben a Duna csillog |
 |
| Sibrik dombon Nagy Konstantin idején egy római erőd állt, melyben 300 katona állomásozott. Az egykori erődítmény romjain I. István királyunk ispánsági központot hozott létre 1009-ben. |
 |
| Visegrádi vár |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése