Döbrönte és Szarvaskő vára

Döbrönte a Bakony nyugati lábánál elhelyezkedő kis falu, barátságos házai rendben sorakoznak a felettük magasodó dombocska lábánál, melynek tetjén évszázadok óta ott áll a Szarvaskői vár. Döbrönte az Árpád-korban a Csákiak birtoka volt, majd Nagy Lajos király hadvezéréé, Himfy Benedek bolgár báné lett. 

Szarvaskő várát  Himfy Benedek 1367 és 1374  között építtette. A Himfyek címerállata a szarvas, innen a név. 

A török időkben egy rondellával erősítették meg a várat, de végül mégsem lett nagy csaták színtere. Ugyanakkor valószínűsíthető, hogy a vár pusztulását mégis egy portyázó török csapat okozhatta, de teljesen lakhatatlanná akkor vált, amikor a  birtok a Somogyi családé lett 1760-as években és a vár köveit elhordták a környékbeli házak építéséhez az idetelepített német és magyar földművesek.

Kilátás a vár mellől. 

Döbrönte panorámája a vár lábától. 
Így messziről is mégjobban látszik különleges formájú római katolikus temploma, mely  klasszicista stílusban épült, a Fájdalmas Szűz tiszteletére szentelték fel. 1815-ben építtette a Somogyi család. Tervezője Charles Moreau volt, építésze pedig a bécsi Kornhausel József. A templom  a gannai templom és mauzóleum kicsinyített mása.

Panoráma a szántóföldek felé. 

Döbrönte, Szarvaskő csárda

Helyi lakosság - Épp diákjaink fura színű hajviselet szokásairól beszélgettünk, amikor kiléptek a kapun.

Döbrönte üdülőterületének új építésű villáinak egyike a falu szélén. Ez a rész egész más hangulatú, mint az Ófalu. 

Tákos és a mezitlábas templom

Utoljára csaknem 20 éve, 2006-ban jártam a Beregben, emlékzetem a különleges templomaira, így amikor a lányom azt javasolta, menjünk oda a hétvégére, megörültem neki, s rögötn beterveztem a templomjáró körtúrát. 

Első célpontunk Tákos volt. Ahogy beértünk a faluba, rögtön elámultunk a rendezett utcákon, takaros kis házakon. Egy sem omladozott, mind szépen festett, rendbetartott volt. Bevallom, nem számítottam ilyen szép falura itt, az ország szélén. Tapasztalataim alapján a Tisza mentén a falvakban sok  az omladozó ház, a Tisza-tótól akár néhány kilométer távolságra a falvak már nagyon elhanyagoltnak tűnnek,  de itt minden szép virágos, szinte új és rendezett volt. Sehol egy Kádár-kocka, konytyolt háztetős parasztházak sorakoztak végig, fehérre meszelt faluk szikrázott a déli napsütésben. 

Kiderült, a 2001-es árvíz elmosta a falut, akkor az első Orbán kormány támogatta a falu újjáépítését. Minden ott maradó család karácsonyra új házat kapott, amit nagy becsben tartanak azóta is az itt lakó családok. Az árvízi felújítás során csak Tákoson 159 lakóházból 120-at kellett teljesen lebontani és újat építeni helyette, a többit pedig helyre kellett állítani. A környéken összesen 724 új ház épült abban az évben. Az épületek terveit megpályáztatták, végül 10-20 háztipust fogadtak el, ami biztosította a változatosabb falukép kialakítását. 

Egyes források szerint összesen a kormány 32,4 milliárd forintot költött a felújításra, és erről sehol egyetlen tájékoztató tábla sincs kitéve. Mindezt a tájházat és a templomot bemutató nénitől tudtuk meg. (Manapság ugye, egy félmilliós támogatást is házfal méretű időtálló táblával kell a képünkbe nyomni. Ez is Orbán kormány és az is Orbán kormány) 

A tájházban megcsodáltuk a gyönyörű helyi keresztszemes terítőket, párnahuzatokat, majd átmentünk a  templomhoz. A beregi keresztszemes hímzés központja Tákos, jellemzőek a növény és madármotívumok. 

A beregi templomok igazi csemegék! A fazsindelyes tető és  a harangtorony különösen vonzza a városi szemet. 

A templom a falu legmagasabb pontjára épült, ezért az árvíz során csak kicsit rongálódott meg, gyorsan helyre lehetett állítani - tudtuk meg. 

A "nép emelte magának fából és sárból", ugyanis az 1700-as években Mária Terézia a reformátusoknak megtiltotta a a kő és a tégla használatát a temlomok építésekor, ezért a lakosság saját lábával dagasztotta a sarat, a malomköveken álló fagerendás szerkezetet paticsfallal töltötte ki (favesszők,  sár és agyag keveréke, ahogy a fecskék építik a fészküket). 

A templom végül 1766-ban épült az egyik mennyezeti festett kazetta tanúsága szerint. 

A mennyezetet 58 kézzel festett fakazetta díszíti, mindegyik egyedi mintázatú, Asztalos Lándor Ferenc keze munkája. A kazettákon virágmotívumok sorakoznak, és a feliratos táblákon pedig a templom története olvasható. 

A szószék hangvető koronáját bibliai idézet díszíti. 

A szószék is gazdagon díszített. 

A nemesi családoknak saját székük volt a templomban, a a papi széken, stallumon a mindenkori református lelkész családja ült. 

Az egyedi székeket egyedi motívumok díszítik: a kántortanító székén a a Paradicsom jelképei, életfa motívum. Dancs Imre székén található egy festett kerecsensólyom, ami  a turulmadárnak feleltethető meg. 

Szenteste a fénysugár pontosan a faragott turult világítja meg az ablakon át. 

A templomhoz tartozó torony 16 méter magas, 1767-ben Lukács János ácsmester készítette. Itt helyezkedik el a harang.  1949-ban lebontották, és csak az 1980-as években építették újjá eredeti rajzok alapján. Ekkor a templom is teherbíró beton sávalapot kapott. 

Mire végigjártuk a templomot és falut, megéheztünk. Mivel a templomban a Baráth vendégházat ajánlották nekünk, ezért benéztünk oda, s nem bántuk meg. A három napos bereg-szatmári tartózkodásunk alatt kiderült, hogy ez a legjobb hely 30 km-es körzetben. Ha erre jársz mindenképp térj be ide egy jó kötött tészta levesre, házi szilvalekáros tarkedlire, vagy egy kukoricás töltött képosztára! Juditka és Lajos, nagyon kedves házaspár, házias vendégszeretettel fogadtak, és elláttak minden jóval, étellel, tanáccsal, akár kellett, akár nem. Ne olyasmire számítsatok, amit egy vendéglőben megkaphattok, hanem olyasmire, amit a nagymamád falujában kaphatsz a barátságos szomszédoktól. Juditka hitvallása szerint vendégasztala van.  

Sasca Montană - Szászkabánya

Négy napos kirándulásunk kiinduló pontja Sasca Montană volt, ami egy kb. 600 fős bányászfalu a Bánságban.  A mai települést 1719-ben tiroli, bajor és a Rajna mellékéről származó német bányászok alapították, s megkezdték a rézérc telepek kitermelését, de már a rómaiak is bányásztak vasat a környéken. 

Az 1700-as években rezet és vasat bányásztak a német telepesek

A bányászathoz és kohászathoz kapcsolódóan szükség volt favágókra, szénégetőkre, illetve fuvarozókra is. Ezeket a feladatokat többnyire a távolabbi vidékekről ideköltöző  románok, úgynevezett bufánok látták el.

Fénykorát az 1760-as években élte, ekkor 12 olvasztókemencéjével és évi 3-4000 mázsás kitermelésével a második legnagyobb bányászközpont volt a Bánságban. Erről tanúskodnak a házak falán ma már igencsak pusztulóban lévő díszítések, az ornamentika, a szépen faragott fa kapu és oroszlánjai.

20 év múlva azonban, a török hadjárat idején elpusztult, és többé már nem nyerte vissza korábbi jelentőségét, bár - igencsak lecsökkent mértékben - továbbra is folyt bányászati tevékenység. 

1973-ban az állam újrakezdte a bányászatot, 25 év alatt 1736 millió tonna rézércet termelt ki, amiből 13 356 tonna rezet vontak ki. 

Ma a település első pillantásra - a többi román városkához hasonlóan - szomorú képet mutat. A faluba útnak nem nevezhető, nagy műgonddal megtervezett kátyúrendszeren keresztül juthatunk el. A lukakat néhol körbeaszfaltozták, gondosan ügyelve arra, hogy még véletlenül se lehessen mind a négy  kerékkel aszfaltozott felületen lenni fél másodpercnél tovább. A falu maga hosszan terül el két hatalmas hegység közötti völgyben. Házai sokkolóan hatottak rám. Ami elsőre szembeötlött, az az, hogy minden összeomlóban van, málló vakolat, lukas háztetők, beázó falak, hiányzó ablakok.  

Ezt az épületet már teljesen visszahódította a természet, ablakából ecetfa integetett felénk.

De az 1970-es években épült házak sem voltak sokkal jobb állapotban. Csodáltam, hogy itt még emberek laknak! Márpedig laktak. Erről tanúskodtak a frissen cserélt műanyag tokos ablakok, amikből egyre többet és többet fedeztem fel a faluban. 

Ebből a nézőpontból a padlásablakon keresztül láthattuk a csillagokat éjjel. Ez alapján valószínűsíthető, hogy a tető nem mindenhol fedi a házat. 

Aztán sétára indultunk, és az első benyomásom megváltozott. Ez egy élő falu! Kóbor kutyafalka némi kaja reményében követi a sétálgató turistákat.   Az itt lakó  emberek kora reggeltől késő estig nyüzsögnek az utcán, beszélgetnek,  gyerekek játszanak a retro játszótéren, öregek ücsörögnek az út szélén álló gyönyörű, fa hintaágyban,  gondozzák a házuk elé telepített virágokat. 

Útitársam szóba elegyedett velük. Hat éve fotókat készített néhány gyerekről, szeretné megtalálni őket, neveket nem tud, címet nem tud, hát kérdezősködik, lobogtatva a kinyomtatott képeket.  Az emberek szívélyesek, nagy mosolyra kanyarodik szájuk, hamar, megtalálja a tulajdonosokat is.    

A falu kettős épet mutat. Az omladozó házak között egyre több szépen felújított épületet fedezek fel. 

A keresztény egyház épülete

A szépen felújított, vagy újonnan épült házak nagy része vendégházként, vagy panzióként funkcionál. 

Más házakat folyamatosan újítanak fel, látszott, hogy megvan a szándék, csak még nem jutottak a végére. Remélem sikerül megtartani a régi díszítéseket is!

Barátságos ablaksor - orchideákkal - talán az 1800-as évekből? Kár lenne veszni hagyni!

Régi kapu már csak részleteiben emlékeztet a falu hőskorára.

Igényesen kidolgozott ereszcsatorna.

A falu két temploma közül az egyik.

Romantikus természeti környezet a falu szélén.

Noszvaj - ha kell egy jó ötlet

Noszvajra mintegy 15 évvel ezelőtt vetődtem először, barátnőmhöz, Böbéhez, látogatóba. Egy hetet töltöttünk gyerekestül a falu egyik vendégházában, és ízelítőt kaptunk a falusi lassú folyású életből. Idén úgy adódott, hogy egy délutánt itt töltöttem, és csak ámultam azon a változáson, amin a falu átment! Vagy csak akkor nem volt rá szemem?
Már idefele jövet, az egri úton rácsodálkoztam, hova fejlődött 15 év alatt a lovarda, mely kezdetben egy poros karámból állt az út menti lejtőkön. Ma négylovas hintón, díszes zsinóros kabátkában hajtott ki a kocsis a vendégekkel.
A faluban gyönyörűen karbantartott utcák, rendezett utcakép és sok szép régi ház fogadott.

Virágos, népi motívumokkal ékes ablakok néztek rám a házak falairól.  

A régi házak felújítva új funkciót kaptak, mégis méltó módon őrzik az építészeti hagyományokat:

Megcsodáltam a falu új iskoláját, mely szépen illeszkedik az utcaképbe, mégis modern épület. Jól megfér itt együtt a régi és az új!

Elsétáltam a De la Motte kastélyhoz, melynek helyén korábban az Egri csillagokból is ismert Figedy János építtetett kúriát. Majd 1778-ban eme kúria helyén kezdte meg a kastély építését Szepessi Sámuel, de végső formáját Almássy Antal özvegyének francia férje alakíttatta ki. Az épület a magyar kastélyépítészet miniatűr remeke: az ország legkisebb barokk stílusban készült építészeti emléke.

Séta közben figyeltem fel a "Meseút" feliratú festett postaládákra. Találtam ilyen ládát a kastély előtt, a Pocemnél, de még a borospincék közelében is. A ládák szellemi anyja Vanda, mesélte Böbe. A  postaládák meséket rejtenek, családi program keretében a ládák kulcsa és egy térkép  felvehető, és a "Meseúton" az egész falu felfedezhető és  mesékkel, no meg számtalan élménnyel leszünk gazdagabbak. Sőt, gyereknapkor igazi boszorkányokkal, tündérekkel, mesebeli lényekkel és mindenféle mesebeli feladatokkal is várják a gyerekeket.

Híres pincesorai most csaknem elnéptelenedve figyelték lépteimet, csupán az egyik ház előtt borozgatott békésen két férfi. Azonban rendszeresen szerveznek ide bortúrákat, amikor is iszogatás közben vidám beszélgetésektől lesznek hangosak a pincék.  Néhány helyen láttam ugyan düledező pinceajtókat, de sok felújított pince díszelgett a Kőporosi, a Szomolyai és az Imányi soron.

Közben Böbe is csatlakozott hozzám, és felsétáltunk a Pocembe. A barlanglakások a bükkaljai kőkultúra részei. Az építőkő fejtése és a népi építészetben történő felhasználása hazánkban a Bükkben nyúlik vissza a legrégebbi időkig. A könnyen faragható, mégis stabil kőzetbe jól szellőző üregeket vájtak, melyek télen-nyáron állandó hőmérsékletet biztosítanak. Az ilyen üregekben jól eláll a bor, de alakítottak ki juh hodályt, sőt laktak is ezekben a föld alá vájt házakban. Noszvajon több egymás feletti utcasoron épültek barlanglakások, melyeket lelkes művészek 15-20 évvel ezelőtt felvásároltak az akkori lakóktól azzal a szándékkal, hogy művésztelepet létesítenek itt.

Hatalmas tervekkel, csodás víziókkal álltak neki a munkának: Itt a szobrászunk alkot majd, itt a festőnk hatalmas vásznait feszítjük ki, itt a gyermekeinknek medence lesz, ide kövirózsákat ültetünk...

A művész csapat létszáma és összetétele többször is változott az idők folyamán, de azért maradtak állandó tagok, mint Balázs Péter és  Horvát Ottó. Lassan, de biztosan vájták a sziklát, alakították a szebbnél-szebb tereket a telepen.

Az egyik  nyáron aludtam is néhányszor a barlangban. A "zeneterem" fülkéiben együtt zenélt a családom, és még botfülemmel is hallottam, hogy ez valami egészen más, mint bármilyen hangfal. Így, 10 év távlatából is élénken él bennem az érzés.

Figyeltem ahogy alakulnak a terek az elképzeléseknek megfelelően, hittem is, meg nem is, hogy egyszer majd lesz ebből valami.
Hát lett!
Ma már a Farkaskői Alkotótelepen, kézműves foglalkozásokat, mesetáborokat, nemzetközi művészeti szimpozionokat tartanak, az itt készült alkotásokat pedig a faluban is meg is lehet majd egyszer tekinteni.

Ezután lesétáltunk a tavaly nyílt kávézóba, a Csendülő-be,  mely bátran megállná a helyét bármelyik pesti utcában, mégis illeszkedik a falu hangulatához. Teraszáról remek panoráma nyílik a település házaira.

Kávézgatás közben Böbe elmesélte, hogy sokan költöztek a faluba az elmúlt években, és mindenki hozott magával valamit: kreativitást, ötletet, elszántságot, lelkesedést, a hely szeretetét.
Mert jó itt élni.
Talán azért, mert a falu neve is azt jelenti "A mi falunk".  Az itt lakó emberek magukénak tekintik az egész települést, és remek ötletekkel tesznek is azért, hogy jól élhető, és mások számára is vonzó legyen ez a hely.
Kávézás után a Gazdaházba vitt az utunk. Itt Böbe megmutatta az általa tervezett játékokat, melyeket pályázati pénzből tudtak megvalósítani. Ezek segítségével a környék hagyományait ismerhetik meg a gyerekek, élővé varázsolva a régi népi kultúrát.

A kemencében sült sütemény maradékából kaptunk egy kosárra valót, és ezzel az útravalóval lassan elbúcsúztam a falutól.

Ám nemcsak a falu, hanem annak környéke is számtalan felfedezni valót rejt! Érdemes ide eljönni, és végigjárni a remek fürdőket Bogácson, Egerben, Zsórifürdőn, sétálni az erdőkben, megnézni Szomolyán a kaptárköveket, ellátogatni Cserépfalun az ősember barlanghoz, csónakázni Síkfőkúton a romantikus hangulatú tavon, megnézni Mezőkövesden a múzeumokat, megmászni az Egri várat, vagy csak bóklászni az egri utcákon.