Noszvaj - ha kell egy jó ötlet

Noszvajra mintegy 15 évvel ezelőtt vetődtem először, barátnőmhöz, Böbéhez, látogatóba. Egy hetet töltöttünk gyerekestül a falu egyik vendégházában, és ízelítőt kaptunk a falusi lassú folyású életből. Idén úgy adódott, hogy egy délutánt itt töltöttem, és csak ámultam azon a változáson, amin a falu átment! Vagy csak akkor nem volt rá szemem?
Már idefele jövet, az egri úton rácsodálkoztam, hova fejlődött 15 év alatt a lovarda, mely kezdetben egy poros karámból állt az út menti lejtőkön. Ma négylovas hintón, díszes zsinóros kabátkában hajtott ki a kocsis a vendégekkel.
A faluban gyönyörűen karbantartott utcák, rendezett utcakép és sok szép régi ház fogadott.

Virágos, népi motívumokkal ékes ablakok néztek rám a házak falairól.  

A régi házak felújítva új funkciót kaptak, mégis méltó módon őrzik az építészeti hagyományokat:

Megcsodáltam a falu új iskoláját, mely szépen illeszkedik az utcaképbe, mégis modern épület. Jól megfér itt együtt a régi és az új!

Elsétáltam a De la Motte kastélyhoz, melynek helyén korábban az Egri csillagokból is ismert Figedy János építtetett kúriát. Majd 1778-ban eme kúria helyén kezdte meg a kastély építését Szepessi Sámuel, de végső formáját Almássy Antal özvegyének francia férje alakíttatta ki. Az épület a magyar kastélyépítészet miniatűr remeke: az ország legkisebb barokk stílusban készült építészeti emléke.

Séta közben figyeltem fel a "Meseút" feliratú festett postaládákra. Találtam ilyen ládát a kastély előtt, a Pocemnél, de még a borospincék közelében is. A ládák szellemi anyja Vanda, mesélte Böbe. A  postaládák meséket rejtenek, családi program keretében a ládák kulcsa és egy térkép  felvehető, és a "Meseúton" az egész falu felfedezhető és  mesékkel, no meg számtalan élménnyel leszünk gazdagabbak. Sőt, gyereknapkor igazi boszorkányokkal, tündérekkel, mesebeli lényekkel és mindenféle mesebeli feladatokkal is várják a gyerekeket.

Híres pincesorai most csaknem elnéptelenedve figyelték lépteimet, csupán az egyik ház előtt borozgatott békésen két férfi. Azonban rendszeresen szerveznek ide bortúrákat, amikor is iszogatás közben vidám beszélgetésektől lesznek hangosak a pincék.  Néhány helyen láttam ugyan düledező pinceajtókat, de sok felújított pince díszelgett a Kőporosi, a Szomolyai és az Imányi soron.

Közben Böbe is csatlakozott hozzám, és felsétáltunk a Pocembe. A barlanglakások a bükkaljai kőkultúra részei. Az építőkő fejtése és a népi építészetben történő felhasználása hazánkban a Bükkben nyúlik vissza a legrégebbi időkig. A könnyen faragható, mégis stabil kőzetbe jól szellőző üregeket vájtak, melyek télen-nyáron állandó hőmérsékletet biztosítanak. Az ilyen üregekben jól eláll a bor, de alakítottak ki juh hodályt, sőt laktak is ezekben a föld alá vájt házakban. Noszvajon több egymás feletti utcasoron épültek barlanglakások, melyeket lelkes művészek 15-20 évvel ezelőtt felvásároltak az akkori lakóktól azzal a szándékkal, hogy művésztelepet létesítenek itt.

Hatalmas tervekkel, csodás víziókkal álltak neki a munkának: Itt a szobrászunk alkot majd, itt a festőnk hatalmas vásznait feszítjük ki, itt a gyermekeinknek medence lesz, ide kövirózsákat ültetünk...

A művész csapat létszáma és összetétele többször is változott az idők folyamán, de azért maradtak állandó tagok, mint Balázs Péter és  Horvát Ottó. Lassan, de biztosan vájták a sziklát, alakították a szebbnél-szebb tereket a telepen.

Az egyik  nyáron aludtam is néhányszor a barlangban. A "zeneterem" fülkéiben együtt zenélt a családom, és még botfülemmel is hallottam, hogy ez valami egészen más, mint bármilyen hangfal. Így, 10 év távlatából is élénken él bennem az érzés.

Figyeltem ahogy alakulnak a terek az elképzeléseknek megfelelően, hittem is, meg nem is, hogy egyszer majd lesz ebből valami.
Hát lett!
Ma már a Farkaskői Alkotótelepen, kézműves foglalkozásokat, mesetáborokat, nemzetközi művészeti szimpozionokat tartanak, az itt készült alkotásokat pedig a faluban is meg is lehet majd egyszer tekinteni.

Ezután lesétáltunk a tavaly nyílt kávézóba, a Csendülő-be,  mely bátran megállná a helyét bármelyik pesti utcában, mégis illeszkedik a falu hangulatához. Teraszáról remek panoráma nyílik a település házaira.

Kávézgatás közben Böbe elmesélte, hogy sokan költöztek a faluba az elmúlt években, és mindenki hozott magával valamit: kreativitást, ötletet, elszántságot, lelkesedést, a hely szeretetét.
Mert jó itt élni.
Talán azért, mert a falu neve is azt jelenti "A mi falunk".  Az itt lakó emberek magukénak tekintik az egész települést, és remek ötletekkel tesznek is azért, hogy jól élhető, és mások számára is vonzó legyen ez a hely.
Kávézás után a Gazdaházba vitt az utunk. Itt Böbe megmutatta az általa tervezett játékokat, melyeket pályázati pénzből tudtak megvalósítani. Ezek segítségével a környék hagyományait ismerhetik meg a gyerekek, élővé varázsolva a régi népi kultúrát.

A kemencében sült sütemény maradékából kaptunk egy kosárra valót, és ezzel az útravalóval lassan elbúcsúztam a falutól.

Ám nemcsak a falu, hanem annak környéke is számtalan felfedezni valót rejt! Érdemes ide eljönni, és végigjárni a remek fürdőket Bogácson, Egerben, Zsórifürdőn, sétálni az erdőkben, megnézni Szomolyán a kaptárköveket, ellátogatni Cserépfalun az ősember barlanghoz, csónakázni Síkfőkúton a romantikus hangulatú tavon, megnézni Mezőkövesden a múzeumokat, megmászni az Egri várat, vagy csak bóklászni az egri utcákon.