Noszvajra mintegy 15 évvel ezelőtt vetődtem először, barátnőmhöz, Böbéhez, látogatóba. Egy hetet töltöttünk gyerekestül a falu egyik vendégházában, és ízelítőt kaptunk a falusi lassú folyású életből. Idén úgy adódott, hogy egy délutánt itt töltöttem, és csak ámultam azon a változáson, amin a falu átment! Vagy csak akkor nem volt rá szemem?
Már idefele jövet, az egri úton rácsodálkoztam, hova fejlődött 15 év alatt a
lovarda, mely kezdetben egy poros karámból állt az út menti lejtőkön. Ma
négylovas hintón, díszes zsinóros kabátkában hajtott ki a kocsis a vendégekkel.
A faluban gyönyörűen karbantartott utcák, rendezett utcakép és sok szép régi ház fogadott.
Virágos, népi motívumokkal ékes ablakok néztek rám a házak falairól.
A régi házak felújítva új funkciót kaptak, mégis méltó módon őrzik az építészeti hagyományokat:
Megcsodáltam a falu új iskoláját, mely szépen illeszkedik az utcaképbe, mégis modern épület. Jól megfér itt együtt a régi és az új!
Elsétáltam a
De la Motte kastélyhoz, melynek helyén korábban az Egri csillagokból is ismert Figedy János építtetett kúriát. Majd 1778-ban eme kúria helyén kezdte meg a kastély építését Szepessi Sámuel, de végső formáját Almássy Antal özvegyének francia férje alakíttatta ki. Az épület a magyar kastélyépítészet miniatűr remeke: az ország legkisebb barokk stílusban készült építészeti emléke.
Séta közben figyeltem fel a "
Meseút" feliratú festett postaládákra. Találtam ilyen ládát a kastély előtt, a Pocemnél, de még a borospincék közelében is. A ládák szellemi anyja Vanda, mesélte Böbe. A postaládák meséket rejtenek, családi program keretében a ládák kulcsa és egy térkép felvehető, és a "Meseúton" az egész falu felfedezhető és mesékkel, no meg számtalan élménnyel leszünk gazdagabbak. Sőt,
gyereknapkor igazi boszorkányokkal, tündérekkel, mesebeli lényekkel és mindenféle mesebeli feladatokkal is várják a gyerekeket.
Híres pincesorai most csaknem elnéptelenedve figyelték lépteimet, csupán az egyik ház előtt borozgatott békésen két férfi. Azonban rendszeresen szerveznek ide bortúrákat, amikor is iszogatás közben vidám beszélgetésektől lesznek hangosak a pincék. Néhány helyen láttam ugyan düledező pinceajtókat, de sok felújított pince díszelgett a Kőporosi, a Szomolyai és az Imányi soron.
Közben Böbe is csatlakozott hozzám, és felsétáltunk a Pocembe. A barlanglakások a
bükkaljai kőkultúra részei. Az építőkő fejtése és a népi építészetben történő felhasználása hazánkban a Bükkben nyúlik vissza a legrégebbi időkig. A könnyen faragható, mégis stabil kőzetbe jól szellőző üregeket vájtak, melyek télen-nyáron állandó hőmérsékletet biztosítanak. Az ilyen üregekben jól eláll a bor, de alakítottak ki juh hodályt, sőt laktak is ezekben a föld alá vájt házakban. Noszvajon több egymás feletti utcasoron épültek barlanglakások, melyeket lelkes művészek 15-20 évvel ezelőtt
felvásároltak az akkori lakóktól azzal a szándékkal, hogy művésztelepet
létesítenek itt.
Hatalmas tervekkel, csodás víziókkal álltak neki a munkának: Itt a szobrászunk alkot majd, itt a festőnk hatalmas vásznait feszítjük ki, itt a gyermekeinknek medence lesz, ide kövirózsákat ültetünk...
A művész csapat létszáma és összetétele többször is változott az idők folyamán, de azért maradtak állandó tagok, mint Balázs Péter és
Horvát Ottó. Lassan, de biztosan vájták a sziklát, alakították a szebbnél-szebb tereket a telepen.
Az egyik nyáron aludtam is néhányszor a barlangban. A "zeneterem" fülkéiben együtt zenélt a családom, és még botfülemmel is hallottam, hogy ez valami egészen más, mint bármilyen hangfal. Így, 10 év távlatából is élénken él bennem az érzés.
Figyeltem ahogy alakulnak a terek az elképzeléseknek megfelelően, hittem is, meg nem is, hogy egyszer majd lesz ebből valami.
Hát lett!
Ma már a
Farkaskői Alkotótelepen, kézműves foglalkozásokat, mesetáborokat, nemzetközi művészeti szimpozionokat tartanak, az itt készült alkotásokat pedig a faluban is meg is lehet majd egyszer tekinteni.
Ezután lesétáltunk a tavaly nyílt kávézóba, a Csendülő-be, mely bátran megállná a helyét bármelyik pesti utcában, mégis illeszkedik a falu hangulatához. Teraszáról remek panoráma nyílik a település házaira.
Kávézgatás közben Böbe elmesélte, hogy sokan költöztek a faluba az elmúlt években, és mindenki hozott magával valamit: kreativitást, ötletet, elszántságot, lelkesedést, a hely szeretetét.
Mert jó itt élni.
Talán azért, mert a falu neve is azt jelenti "
A mi falunk". Az itt lakó emberek magukénak tekintik az egész települést, és remek ötletekkel tesznek is azért, hogy jól élhető, és mások számára is vonzó legyen ez a hely.
Kávézás után a
Gazdaházba vitt az utunk. Itt Böbe megmutatta az általa tervezett játékokat, melyeket pályázati pénzből tudtak megvalósítani. Ezek segítségével a környék hagyományait ismerhetik meg a gyerekek, élővé varázsolva a régi népi kultúrát.
A kemencében sült sütemény maradékából kaptunk egy kosárra valót, és ezzel az útravalóval lassan elbúcsúztam a falutól.
Ám nemcsak a falu, hanem annak környéke is számtalan felfedezni valót rejt! Érdemes ide eljönni, és végigjárni a remek fürdőket Bogácson, Egerben, Zsórifürdőn, sétálni az erdőkben, megnézni Szomolyán a kaptárköveket, ellátogatni Cserépfalun az ősember barlanghoz, csónakázni Síkfőkúton a romantikus hangulatú tavon, megnézni Mezőkövesden a múzeumokat, megmászni az Egri várat, vagy csak bóklászni az egri utcákon.
