Négy napos kirándulásunk kiinduló pontja Sasca Montană volt, ami egy kb. 600 fős bányászfalu a Bánságban. A mai települést 1719-ben tiroli, bajor és a Rajna mellékéről származó német bányászok alapították, s megkezdték a rézérc telepek kitermelését, de már a rómaiak is bányásztak vasat a környéken.
 |
| Az 1700-as években rezet és vasat bányásztak a német telepesek |
A bányászathoz és kohászathoz kapcsolódóan szükség volt favágókra, szénégetőkre, illetve fuvarozókra is. Ezeket a feladatokat többnyire a távolabbi vidékekről ideköltöző románok, úgynevezett bufánok látták el.
Fénykorát az 1760-as években élte, ekkor 12 olvasztókemencéjével és évi 3-4000 mázsás kitermelésével a második legnagyobb bányászközpont volt a Bánságban. Erről tanúskodnak a házak falán ma már igencsak pusztulóban lévő díszítések, az ornamentika, a szépen faragott fa kapu és oroszlánjai.
20 év múlva azonban, a török hadjárat idején elpusztult, és többé már nem nyerte vissza korábbi jelentőségét, bár - igencsak lecsökkent mértékben - továbbra is folyt bányászati tevékenység.
1973-ban az állam újrakezdte a bányászatot, 25 év alatt 1736 millió tonna rézércet termelt ki, amiből 13 356 tonna rezet vontak ki.
Ma a település első pillantásra - a többi román városkához hasonlóan - szomorú képet mutat. A faluba útnak nem nevezhető, nagy műgonddal megtervezett kátyúrendszeren keresztül juthatunk el. A lukakat néhol körbeaszfaltozták, gondosan ügyelve arra, hogy még véletlenül se lehessen mind a négy kerékkel aszfaltozott felületen lenni fél másodpercnél tovább. A falu maga hosszan terül el két hatalmas hegység közötti völgyben. Házai sokkolóan hatottak rám. Ami elsőre szembeötlött, az az, hogy minden összeomlóban van, málló vakolat, lukas háztetők, beázó falak, hiányzó ablakok.
 |
| Ezt az épületet már teljesen visszahódította a természet, ablakából ecetfa integetett felénk. |
De az 1970-es években épült házak sem voltak sokkal jobb állapotban. Csodáltam, hogy itt még emberek laknak! Márpedig laktak. Erről tanúskodtak a frissen cserélt műanyag tokos ablakok, amikből egyre többet és többet fedeztem fel a faluban.
 |
| Ebből a nézőpontból a padlásablakon keresztül láthattuk a csillagokat éjjel. Ez alapján valószínűsíthető, hogy a tető nem mindenhol fedi a házat. |
Aztán sétára indultunk, és az első benyomásom megváltozott. Ez egy élő falu! Kóbor kutyafalka némi kaja reményében követi a sétálgató turistákat. Az itt lakó emberek kora reggeltől késő estig nyüzsögnek az utcán, beszélgetnek, gyerekek játszanak a retro játszótéren, öregek ücsörögnek az út szélén álló gyönyörű, fa hintaágyban, gondozzák a házuk elé telepített virágokat.
Útitársam szóba elegyedett velük. Hat éve fotókat készített néhány gyerekről, szeretné megtalálni őket, neveket nem tud, címet nem tud, hát kérdezősködik, lobogtatva a kinyomtatott képeket. Az emberek szívélyesek, nagy mosolyra kanyarodik szájuk, hamar, megtalálja a tulajdonosokat is.
A falu kettős épet mutat. Az omladozó házak között egyre több szépen felújított épületet fedezek fel.
 |
| A keresztény egyház épülete |
A szépen felújított, vagy újonnan épült házak nagy része vendégházként, vagy panzióként funkcionál.
Más házakat folyamatosan újítanak fel, látszott, hogy megvan a szándék, csak még nem jutottak a végére. Remélem sikerül megtartani a régi díszítéseket is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése