Péntek délután volt lehetőségem végigtekerni a budai rakpart feletti korzón. A Lágymányosi-öböltől a Petőfi hídig nem volt tömeg, utána azonban gyakorlatilag a fél Budapest a Dunára volt kíváncsi és ott tekergett. Az emberek bámuldozva andalogtak, ücsörögtek a lépcsőkön, sütkéreztek a vénasszonyok nyarának napfényében. Nézték a tovasuhanó, hatalmas víztömeget.
Ahogy a védfal mellett tekertem eszembe jutott, hogy milyen jó, hogy biztonságban vagyunk mögötte! Még ma sem mindenhol van ez így Magyarországon sem. Rémisztő lehet, amikor ez az áradat felkészületlenül ér és elsodorja a házadat, jószágaidat, a nyarad, vagy akár az életed munkáját.
Most inkább csak az anyukák szájából elhangzó figyelmeztetés tűnt vészjóslóan: Nem szabad a vízbe lépni! Ilyenkor rögtön kerestem, kinek szól a figyelmeztetés, hátha lesz jó fotótéma. Lett is!
Érdekes megfigyelni, hogy a gyerekek miképp reagáltak a szülői figyelmeztetésre. Voltak, akik leblokkoltak, ahogy elhangzott a tiltó szó, egy lépést sem mertek tenni tovább, csak vágyódva nézték a vizet. Mások igyekeztek szófogadóan nem vizesek lenni, de kapcsolatba kerültek a Dunával, pancsoltak, majd kicsit le is fröcskölték egymást. Anyuka végül levette róluk a cipőt, önfeledten pacsálhattak a vízben. Nem haltak bele!
Volt, akit a szülei biztattak és megtapasztalhatta, milyen klassz dolog bringával hasítani a vizet. Még videó is készült róla.
Másoknak nem volt szükségük szülői engedélyre, az urat én kértem meg, hogy egy fotó erejéig hajtson bele a vízbe. Szívesen megtette, de a fotó sajna mégsem lett olyan, amilyet szerettem volna. Elbénáztam.
