Pázmánd sziklái és a panoráma

Ki gondolta volna, hogy Pázmándon ilyen kőszikla hasadék található? Én bizony nem! Ezért is lepett meg, amikor rátaláltam az interneten. 

Az országúton Kápolnásnyék felől érkezve gondosan művelt szőlőültetvények között présházak magasodnak.

A falu közepe felé a Malom utcán besétálva elérjük a Bágyom-eret, aminek a partján takaros kis vízimalom áll. Innen a piros kereszt jelzésen visszamehetünk a falu déli határáig, ahol a présházak között rátalálhatunk a piros jelzésre.

A  piros jelzés vezet fel a Kálvária-hegyre. Az út egy rövid, alig 50 m-es, ámde igen  meredek kaptatón vezet fel a (hegynek nem nevezhető) csúcsra, azonban igencsak meglepődtem az elém táruló látványtól. Az országútról is látszódó aprócska dombocskát beborító tölgyek és cserjék közül kikandikáló andezittömbök látványa nem sejteti azt a fölénk magasodó sziklaszurdokot, amin át kell magunkat vágni. A terep egyáltalán nem könnyű! Az út a sziklatömbök tetején vezet, majd  porló agyagrögökön kell felfelé haladnunk, ha nem vigyázunk talpunk alól minduntalan kigörög a talaj. Mellettünk magasba nyúló kvarcit sziklafal. 

Az érzés meglepő és magával ragadó, ámde hamar véget ér. Nagyon. Alig 10-20 méter hosszan emelkedik a sziklaszurdok, utána hamarosan kiérünk az erdőből és a bokrokkal övezett dombtetőn sétálunk tovább. 

Néznivaló azonban a "hegy" tetején is vár ránk. A késő délutáni fényekben fürdő táj lenyűgöző szépségű! Érdemes ide feljönni és elmélyedni ebben a békés látványban. 

Dél-kelet felé a szántóföldek vonzzák a tekintetet.

Észak-nyugat felé pedig erdők és Pázmánd főutcája uralja a terepet,

Hármaskereszt

Naplementés panoráma