Velence

Április eleje óta Velencén lakunk. Ahhoz hosszú, hogy csupán nyaralás legyen, ahhoz viszont rövid, hogy igazán otthonná váljon. Bejártuk a környék nevezetes és kevésbé nevezetes helyeit, gyalog, két keréken és vízen is. Bár a másfél hónap ellenére még mindig  rengeteg felfedezni való maradt, mégis kezd nagyon a szívemhez nőni a hely. Lássuk, mi is oly kedves szívemnek...

Naplemente a közeli szántóföldek felett

Kutyát sétáltatni a közeli szántók mellett, és azon tanakodni, ez vajon milyen növény lesz? 

Bóklászni Velence és Gárdony házai között, ott, ahol a szimpla kirándulók nem járnak. Virágzó cseresznyefák szegélyezte utak választják el a lakóháznak is használt átépített nyaralókat.  Néha úgy érzem, mintha a Rózsadombon járnák a pompázatos új építésű családi villák között, néha meg a megbúvó retro épületek régi nyaralások emlékét idézik.  

Sukoró megkapó nádtetős házai mellől bámulni a velencei-tavi panorámát.

Végigmenni Pázmándon talán a világ legkisebb szurdokán

Végigmászni a Velencei-hegység  ingóköveit. 

Elkarikázni Pátkára a víztározóhoz.

Ődöngeni Lovasberényben a Cziráky-kastély elvadult egykori angolkertjében. 

Dinnyésen elmélyedni a madárvilágban, vadlúd vonulást nézni.

Felfedezni két keréken Székesfehérvár Sóstót. 

Bolyongani egyet a virágzó cseresznyefa ültetvények mellett

Elkarikázni a naplementébe hullámzó sárga repceföldek illatfelhőjébe burkolózva

Mind-mind olyan apróság, amiért külön talán nem utaznék le ide Budapestről, most pedig belefér egy mindennapos munka utáni kiruccanásba.