A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Pázmánd. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Pázmánd. Összes bejegyzés megjelenítése

2020. október 11., vasárnap

Hosszú napok végére

Mostanában újra hosszúak a napok. Bármennyire is imádok tanítani, az osztályteremben töltött idő viszi az energiáimat. A fejemben zakatoló sulis gondolatok ereje hajtja a bicajomat a hegyre. Mire hazaérek nem vágyok  másra, mint egy nagy adag vízre, és arra, hogy elterüljek végre, semmire sem gondolva. Ajtót nyitok, s boldogan, türelmetlenül  nyüszögve ugrik elém a Kutya. 
Ja igen, a nyáron elköltöztek a gyerekeim, senki nem vitte le reggel óta! Szegénykém, nézek a szemébe, simogatom a füle tövét, jól van, csak iszom egy pohár vizet,  de meg sem várja, már az ajtón kívül van, ennél egyértelműbben nem is mondhatná, hogy nincs itt idő iszogatni, meg  heverészni!
Irány az erdő, a hegy vagy a völgy, mindegy, csak sokat lehessen rohanni és szagolni! 
Mondjuk én meglennék most ezek nélkül, főleg a szaglászás nem hiányzik, de azért megyek, irány a Normafa, vagy a Kopárok,  vagy bármi ami nem a közeli utcák unalomig ismert járdája. 
Az erdőben már cseppet sem bánnom, hogy itt vagyok. 
Élvezem az őszi langyos napsütést, a színesedő levelek susogását, bámulom a felhőket az égen, gyönyörködöm a  lemenő nap fényeiben. 
Végre semmire sem gondolok, és érzem, hogy mindaz ami napközben történt mégis feltölt energiával.
 Aztán új ötleteim támadnak, érzem a tettrekészséget és az erőt magamban.




2020. május 13., szerda

Pázmánd sziklái és a panoráma

Ki gondolta volna, hogy Pázmándon ilyen kőszikla hasadék található? Én bizony nem! Ezért is lepett meg, amikor rátaláltam az interneten
Az országúton Kápolnásnyék felől érkezve gondosan művelt szőlőültetvények között présházak magasodnak.
A falu közepe felé a Malom utcán besétálva elérjük a Bágyom-eret, aminek a partján takaros kis vízimalom áll. Innen a piros kereszt jelzésen visszamehetünk a falu déli határáig, ahol a présházak között rátalálhatunk a piros jelzésre.


A  piros jelzés vezet fel a Kálvária-hegyre. Az út egy rövid, alig 50 m-es, ámde igen  meredek kaptatón vezet fel a (hegynek nem nevezhető) csúcsra, azonban igencsak meglepődtem az elém táruló látványtól. Az országútról is látszódó aprócska dombocskát beborító tölgyek és cserjék közül kikandikáló andezittömbök látványa nem sejteti azt a fölénk magasodó sziklaszurdokot, amin át kell magunkat vágni. A terep egyáltalán nem könnyű! Az út a sziklatömbök tetején vezet, majd  porló agyagrögökön kell felfelé haladnunk, ha nem vigyázunk talpunk alól minduntalan kigörög a talaj. Mellettünk magasba nyúló kvarcit sziklafal. 
Az érzés meglepő és magával ragadó, ámde hamar véget ér. Nagyon. Alig 10-20 méter hosszan emelkedik a sziklaszurdok, utána hamarosan kiérünk az erdőből és a bokrokkal övezett dombtetőn sétálunk tovább. 
Néznivaló azonban a "hegy" tetején is vár ránk. A késő délutáni fényekben fürdő táj lenyűgöző szépségű! Érdemes ide feljönni és elmélyedni ebben a békés látványban. 
Dél-kelet felé a szántóföldek vonzzák a tekintetet.

Észak-nyugat felé pedig erdők és Pázmánd főutcája uralja a terepet,

Hármaskereszt


Naplementés panoráma